Karriergyilkos, feleséglopó dzsigoló volt a Bugatti idolja

2015.12.05. 12:39
13 hozzászólás

Chiron - a név, amit a következő tíz évben mindig leírnak majd, mint referenciát, ha új játékos érkezik a szupersportautók mezőnyébe. A tíz évig regnáló Veyron után a Bugatti maradt a grand prix-versenyzős tematikánál, de a szürke Pierre Veyron után most egy érdekes fazont szedtek elő a múltból, és keresztelték el róla a csúcsmodellt. Louis Chiront, a poszterre való arcélekkel megáldott zsenit, az úriembert, a két világháború közti évek egyik legnagyobb tehetségét, akinek megosztó elem közel annyi van a múltjában mint siker.

Chiron francia szülők gyerekeként született Monacóban, 1899-ben. Anyját korán elvesztette, ezért gyerekként sok időt töltött apja munkahelyén, Monaco egyik legpatinásabb hotelében, a Hotel de Paris-ban. Itt keltette fel egy gyerektelen orosz nemes hölgy figyelmét, aki megkedvelte, és támogatta tanulmányait. 15 éves volt, amikor ennek a jótevő hölgynek a sofőrje megtanította vezetni. Bele is bolondult az autózásba, de egyrészt szegény volt hozzá, másrészt jött a háború, ahol viszont nagy hasznát vette az értékes tudásnak. A francia hadsereg tüzéreként harcolt, de minthogy vezetni már ekkor jól tudott, 19 évesen Ferdinand Foch parancsnok sofőre lett a nyugati fronton.

A monacói Hotel de Paris bárja az 1920-as években
A monacói Hotel de Paris bárja az 1920-as években

A háború után abban a monacói hotelben talált munkát, ahol gyerekéveiben az apja főpincérként dolgozott. A szofisztikáltan fogalmazott visszaemlékezések élete ezen korszakáról úgy számolnak be, mint azokról az évekről, amikor az ifjú sármőr gazdag hölgyek társaságaként, leginkább táncpartnerként keresett szép pénzeket, hogy megteremtse régi álma, az autóversenyzés feltételeit. Ne ferdítsünk: Chiron hímkurva volt. Azokban az időkben sok fiatal férfi számára volt létra ez a társadalom mélyéről, köztük más autóversenyzőknek is. Aki nem volt annyira szerencsés, hogy tehetős és/vagy arisztokrata család szülötteként a segge alá rakták a kor tán első számú úri hobbieszközét, a versenyautót, annak ez egy könnyű út volt a célig. A szegény ifjú sármőrök szponzorai a társaságra, figyelemre és ezzel együtt testiségre vágyó vénlányok voltak. Így volt ez Chironnal is, még ha a Bugatti ezt a fejezetet szégyenlősen ki is hagyja mostanság a méltatásaiból.

Chiron pályafutása legfontosabb sikerénél, az 1931-es Monacói Nagydíjon egy Bugatti Type-51-gyel
Chiron pályafutása legfontosabb sikerénél, az 1931-es Monacói Nagydíjon egy Bugatti Type-51-gyel

Chiron személyiségének meghatározó eleme volt első rangú modora és kisugárzása. Beszámolók szerint mindig elegánsan öltözködött, minden élethelyzetben mosolygós, figyelmes volt. Nem dohányzott vagy ivott, szivart sem szívott, és fontosnak tartotta fizikai állapotát, ezért rendszeresen síelt és biciklizett. Jó kiállása és modora sokat segítette az érvényesülésben, így viszonylag hamar, 1923-ban már saját Brescia Bugattijával élhette leghőbb vágyát, az autóversenyzést. Kezdetben helyi versenyeken, első sorban hegyi felfutókon indult. A kezdeti lökések után a többi már a szerencsén, kimagasló tehetségén, na meg egy kevés ravaszságon múlott. Alig három év telt el, és Chironra felfigyelt a Hoffman-La roche gyógyszergyártócég örököse, Alfred Hoffman, aki megtámogatta egy Bugatti Type 35-tel, a világ később legsikeresebb versenyautójával. Louis profi bugattis karrierje itt kezdődött igazán, egyben Hoffman támogató barátságától datálhatjuk, hogy meg voltak számlálva a napjai.

Idol volt és az is maradt
Idol volt és az is maradt

A következő években Chiron a kor nemzetközileg jegyzett legjobb versenyzői közé nőtt. Már az 1927-es szereplésével megmutatta, hogy megállja a helyét a grand prix-ken is, '28-ban pedig megnyert szinte mindent, ahol rajthoz állt, köztük első igazán nagy sikerét is megszerezte, amikor győzött az Olasz Nagydíjon Monzában. Ezekben az években már egész szervezett formát öltött a grand-prix-versenyzés, annak ellenére, hogy a gyártók és versenyzők lehetőségein sokat fogott a gazdasági világválság.

Chiron helyzete kényelmes volt: Hoffman autóját és a Bugatti gyári csapatét is vezette a húszas évek végén, és a harmincas évek első éveiben. Pályafutása legsikeresebb időszaka volt ez, óriásikat meccselt Tazio Nuvolarival, barátjával, Rudolf Caracciolával, és az 1929 és '32 között szinte minden fontos nagydíjat megnyert legalább egyszer, köztük is számára a legfontosabbat, a monacóit is. Egyben ez volt az az időszak, ami alatt pártfogója feleségével összemelegedett. Alice Hoffman-Trobeck szépsége mai szemmel ugyan megosztó, de volt sok egyéb tulajdonsága, amiért akkoriban szokás volt bolondulni egy férfinak. A Baby becenéven ismert nő Amerikában született német anyától és svéd apától. Széles látókörű, több nyelvet beszélő művelt és városias nő volt, aki nem mellesleg rajongott a versenyautókért és versenyzéssel járó utazgatásért. Chiront mint időmérője kísérte a futamokra, de nyílt titok volt kapcsolatuk.

Különös, hogy míg neve összeforrt a márkával, a Bugatti és Chiron kapcsolata kevesebb mint tíz évvel az első összetáncolt Brescia után, 1932 végén véget ért. Egyrészt Mr. Hoffman büszkesége nem bírta, hogy feleségét elcsábította tőle a kegyeltje, és egy francia tehetség, René Dreyfus lett az első számú támogatottja, másrészt a Bugatti csapatmenedzsere, Meo Constantini is ekkorra elégelte meg Chiron önfejűségét. Egy ilyen erős gyári hátszél eltűnése akkoriban sem volt kis pofon, de Caracciola is akkor maradt csapat nélkül, ezért megalapították a sajátjukat, amihez vettek három Alfa Romeo 8C-t. Európa tán két legjobb versenyzője óriási sikereket érhetett volna el együtt, ha a német nem töri össze magát rögtön első közös versenyükön, az 1933-as monacói nagydíjon. Caracciolára hosszú rehabilitáció várt, ami alatt a felesége meghalt egy síbalesetben és csak Chiron és Baby Alice tudták kirángatni a depresszióból. Alice talán többet is tett az ügyért, mint kellett volna, és kis idő múlva már a német feleségeként mozgolódott a grand prix-k boxaiban.

Alice és Caracciola már egy párként
Alice és Caracciola már egy párként

Miután a privát csapatból nem sok lett, Chiron a Ferrari Alfa Romeóival versenyzett. Még volt két jó éve, de már nem volt annyira könnyű dolga, mint bugattis éveiben. 1936-ban Caracciola hívására csatlakozott a Mercedeshez, ám az év csak egy vergődés volt, és miután a Német Nagydíjon még egy csúnya baleset is érte, úgy döntött, visszavonul. A Talbot még elcsábította pár futamra, de aztán a háború abba is közbeszólt.

Kevés alfás sikere egyike, az 1934-es Francia Nagydíj győzelme után
Kevés alfás sikere egyike, az 1934-es Francia Nagydíj győzelme után

Chiron nevét nem homályosította el néhány év világégés, így akkor is volt súlya a szavainak, amikor minden idők egyik legkarakteresebb autóversenyzőnője, Hellé Nice karrierjét tönkretette 1949-ben. Nice aktmodellként, táncosként és Chironhoz hasonlóan tehetős emberek szexpartnereként alapozta meg karrierjét. Ez nem különösebben hátráltatta az érvényesülésben, ellenben a váddal, amit Chiron a fejéhez vágott a '49-es Monte-Carlo-ralit megelőző fogadáson. A versenyzők mellett ilyen-olyan méltóságok füle hallatára történt, hogy Chiron odasétált Nice-hez és hangosan, jól érthetően a szemére hányta, hogy mivel a háború alatt a Gestapónak dolgozott, szégyen a jelenléte és ki kéne zárni a versenyről. Chiron indítéka azóta sem tiszta, bizonyítéka sem volt a hölgy ellen, de ez nem érdekelte a szervezőket, Chiron jóbarátait. A vád és az utána kapott hírverés ellehetetlenítette Nice-t, akit elhagytak támogatói, és szegényen, egy félbeszakadt pályafutással a háta mögött halt meg.

Hellé Nice, a nő, akinek pályafutását Chiron szakította félbe egy Alfa Romeo Monza 8C versenyülésében
Hellé Nice, a nő, akinek pályafutását Chiron szakította félbe egy Alfa Romeo Monza 8C versenyülésében

Chiron a világháború után még próbálkozott az autósporttal, de más sosem tudta megismételni sikereit. Ott volt a Forma-1 alatt világbajnoksággá szervezett grand prix-sorozat első futamain, de az új szereplőkkel teleszórt mezőnyben már csak egyetlen dobogós helyre futotta. Két hónap híján 56 éves volt, amikor rajthoz állt a '55-ös Monacói Nagydíjon, amivel máig a Forma-1 legidősebb versenyzője. Hívták is Vén Rókának a németek, de nem emiatt. Az a becenév még aktív éveiből akadt rá, amikor egy teszten mindenkit hülyére vert a Mercedesnél. A németek nem értették, hogy volt képes irreálisan sokat verni rájuk, mígnem rájöttek, hogy a pálya egyik kanyarját rendre levágta.

Az 1951-es Belga Nagydíjon egy Talbot-Logóval
Az 1951-es Belga Nagydíjon egy Talbot-Logóval

Ravasz volt, mint akkoriban bárki, ha érvényesülni akart. A történelem homálya sokat elfed élete kényesebb szakaszaiból, de ami tisztán fennmaradt, az Louis Chiron sikerei, a győzelmei száma, és az ellenfelek tisztelete, ami övezte. Monacóban erősen él az emlékezete, még egy kanyart is elkereszteltek róla, és hála a Bugatti jövőre várt 1500 lóerős szörnyetegének, hamarosan új generációk ismerik meg a nevét. 

Források: 1.; 2.; 3.; 4.; 5.