Mindenki másképp hülye

2016.11.13. 12:58
35 hozzászólás

Az egész egy nagyon egyszerű igény megfogalmazódásával kezdődött, kell egy íróasztal. Mint minden normális ember, én is elmentem a különböző bútoráruházakba, és nézegettem az asztalokat, de egyiknél sem éreztem a birtoklási vágyat. Gyenge minőségűek voltak drágán, ötlet nélkül. Ültem otthon, és törtem a fejem, hogy lehetne nekem valami rendes autós asztalom. Van nekem egy E30-as BMW versenyautóm ennek a megvételekor kaptam hozzá egy kazal alkatrészt, plusz még bontottam egy komplett német papíros autót, hogy legyen még alkatrész, ha szakad a vas. Lassan megszületett a gondolat, hogy egy E30-as elejét kellene valahogy összerakni, és az lesz az asztalom. A gondolatot tett követte, kimentem a helyi vastelepre zártszelvényért, és elkezdődött a munka. A legegyszerűbb lett volna levágni egy autó elejét, de akkor a két nyúlvány között elég kicsi a hely ülni, ezért úgy döntöttem, hogy méretet veszek egy autóról, hogy milyen távolságban vannak egymástól a sárvédők, mennyivel van lejjebb a sárvédő eleje a végénél, és annak megfelelően készítem el a vázat.

Ekkor hasított belém a felismerés, hogy még semmit nem csináltam, nem is tartok sehol, de a munka mellett már eltököltem több napot, és a projekt a vége egyre jobban a távoli jövőbe veszett. Ekkor sietett a segítségemre Gerő barátom, akinek akkoriban több ideje volt, és egy pár nap alatt befejezte a vázat, és összeállította az asztalt. Sajnos ezek a képek eltűntek valahol, így ezeket a rész fázisokat nem tudom megmutatni. Az autóra kell kerék is, felnit és gumit kellene szerezni. Mindenki ismeri a helyzetet, hogy tele van kacatokkal a pince, mert ezekből még akármi is lehet. Most kivételesen jó volt, hogy nem dobtam ki két a pincében évek óta heverő két sérült ATS felnit, amikből az egyiknek a küllője volt törött, azzal már nem akartam kísérletezni, illetve találtam még két elöregedett slick gumit is. A felniket Tomi barátom lehomokolta, leszinterezte a vázzal együtt, és a felnikre felkerültek a slickek is. A karosszéria elemeket lefényeztettem, a műanyagokat is egyenként, mert mindegyik huszonéves, és a szürke különböző árnyalataira voltak fakulva.

Kész lett a fényezés, atom lett (köszi Janika), és elkezdtük összerakni. Az asztal lapját eredetileg fából terveztem megcsinálni, lemodelleztem egy géptetőt papírra, ez alapján csináltattam az asztalossal egy lapot. Kész is lett, de miután összepróbáltuk, nem adta a kívánt látványt, ormótlan volt, nagyon nem illett oda.

Ekkor lépett be az ajtón egymástól függetlenül egyszerre Imi pajtásom és a Vályi Pista, így most már négyen néztük, hogy ez így szar. Csak kellene ebbe egy motor! Ha belerakunk egy motort, kivágjuk a géptetőt, hogy lehessen látni, akkor nem lehet az asztal mögé ülni, arról nem is beszélve, hogy mennyire bonyolult lenne kialakítani a motorteret. Ahhoz tényleg el kellett volna vágni egy autót. Arra jutottunk, hogy kell egy kép egy motorról, ki kell vágni a géptetőt, hogy látszódjon a motor, és majd egy üveglapot tart valami, valamikor, valahogy. Ha már motor, akkor nyilván a legendás első E30 M3 motorja kell legyen. Mindannyiunk barátjához fordultam, és lett egy szinte tökéletes motor, ez. Azért csak majdnem tökéletes, mert ez egy turbós motor, ami sosem volt az E30 M3-ban. Néhány kattintással utána mentem a kép forrásának és megtudtam, hogy kb. 330 lóerős lesz az asztalom. Egy asztalnál az pont elég. Az autóm két tornya közti távolságot lemértem, és úgy nyomtattattam ki a képet, hogy azon is akkora legyen a tornyok távolsága, így kaptam egy életnagyságú motort. A képet rátettük egy műanyag lapra, majd ebből kivágtam egy akkora részt, amekkora az asztal keretének a teteje. A géptetőt feltettük a helyére, és alulról rárajzoltam a keret körvonalát. Ezután kb. egy centi ráhagyásával kivágtuk a géptetőt, és ez is mehetett a fényezőhöz. Miután visszajött a fényezőtől, az asztalra felszereltük a képet, a képre az asztalos által készített keretet, ami majd az üveglapot tartja. Szükség volt még vékony takaró lécekre, hogy azok letakarják a fa keret és a géptető közti rést. Ezekhez sablont kellett csinálni, amik követik a géptető görbületeit. A fát, mint anyagot nagyon szeretem, de itt lefestettem matt feketére, mert a fa színe nagyon nem passzolt a projekt jellegéhez.

A korábban elkészült fa asztallap pont jó volt sablonnak az üveglaphoz, ami edzett üvegből készült, állítólag ráállhatnék, de nem fogom kipróbálni. Ha már 330 lóerős az asztal és slickek is vannak rajta, akkor legyen már kerék dőlése is, mert úgy tapad be rendesen a kanyarban. A kerék alá még kell csináltatni egy nyomtáv szélesítő pogácsát, mert kicsit bent van a sárvédő széléhez képest, és nem adja rendesen vissza a terpesztést.

Az asztal elkészült, még egyetlen hiányossága van, a lámpák még nincsenek bekötve, de az is meg lesz, indexelni is fog nyilván, csak még rá kell venni Sandit a villanyreszelőt, hogy másszon be az autó, akarom mondani az asztal alá, és vezesse el az ampert a lámpákig.

Emlékeznek még arra , amikor leesett a ringen a kerekem? Akkor megtettem pár métert a féktárcsán, ennek következtében a féktárcsa maradandó alakváltozást szenvedett. Ezt sem dobtam ki, mert emlék volt, és most ebből egy helyi órás mester közreműködésével óra lett a falon.

Kedves olvasók, legyenek megértőek embertársainkkal, mert mint a posztból is látszik, tényleg mindenki másképp hülye.