Eladtam a Porschét

2016.11.20. 07:02 Módosítva: 2016-11-20 08:05:59
82 hozzászólás

Jó annak, aki tanulni tud, mondta egy tanárom, és én húszévesen arra gondoltam, annak jó, akit hagy tanulni a koleszben a szobatársa. Pedig ez a mondat sokkal több annál, mint amit elsőre gondol az ember. Aki nyitott és befogadó, tud úgy élni, hogy az élet által elészórt dolgokból ki tudja szemezni, ami a hasznára válik, és maradékból is tud tanulni. Ezzel a Porschével én is sokat tanultam, már csak ezért is megérte megvenni.

Több céges új autót vettem már át, korábbi munkahelyeimen adtam is át tulajoknak, de magamnak általában használtakat veszek. Van, hogy mellényúl az ember, van, de azért általában sikerül jót találni. Ez a 2003-as Porsche Boxster S különlegesen jó volt. Tisztán, ápoltan, karbantartottan vettem meg, mindene rendben volt. Igen, kellett rajta valamit csinálni, de ez normális, nem igazán hiba, inkább a használt autók velejárója.

Kétszer voltam vele pályanapon, többször csak úgy felmentem a hegyekbe autózni, alapvetően minden indítás, autózás örömünnep volt. Úgy mondom ezt, hogy próbáltam az új Caymanokat, valamint pályán nyomtam az új 911-eseknek is. A 986-os Boxster, ahogy a 996-os kódú, tükörtojás lámpás 911-es is sokkal mechanikusabb autó, mint a következő szériák, nem elektromos a kormányszervója, kicsit hangosabb, kicsit nyersebb, kicsit sportautósabb. Nekem ez fontosabb, mint a nekem sem túlságosan tetsző, kombinált első lámpa.

Nem evett sokat, nem versenyautó, csak pont jó, okosan adagolt arányokkal a komfort és a sportosság között. A végére már megszoktam az emberek hozzáállását, nem igazán zavart, hogy nem lehetsz jó fej egy Porschéban. Ettől még a motor 4000 felett eszméletlenül jól szól, és a kormány pont olyan éles.

Van azonban két probléma, ami egyre jobban előtérbe jött. Az egyik, hogy eléggé egoista autó. Vihetsz ugyan valakit, de ha úgy használod, ahogy kell, nem fogja élvezni a középkonzol és az ajtókárpit közötti ide-oda ütődést, meg a féktávokon a lassulást. Hárman már sehová nem mehetünk. De oké, ezt tudtuk, nem meglepetés.

Az viszont csak a használat közben derül ki, hogy az autó csak akkor az igazi, ha rendesen használjuk. Akkor mutatja meg, mennyivel jobb, mint például egy BMW Z4-es roadster, ha kihasználjuk, amit tud. A különleges balanszát, a fékeket, a kanyarstabilitását. Csak pályán. A közút nem ez a hely, mert a határok távol vannak, a legkisebb hiba is durva lenne. A gyorshajtásról nem is beszélve. Ha meg csak krúzolunk, az említett Z4-es jobb, sőt egy MX5-ös is komfortosabb, és jobban beleillik a hétköznapokba. Nehéz ezt elmagyarázni: ha egy szöget akarunk képakasztónak a falba verni, a kalapács jobb, mint a szögbelövő.

Aztán a privát szál is bejátszott, időközben elváltam, a szabadidőmben pedig szeretnék a gyerekeimmel lenni. Túra, utazás közösen, kerékpárok szállítása, a Boxster otthon pihent a garázsban én meg a baráromtól (Köszi Doki!) kértem kölcsön a Vitóját.

Nekem is valahogy többet jelentettek az élmények, amihez a kölcsön Vito segített, mint az autózás a Boxsterrel. Nem akarom túlmagyarázni, a Boxstert meghirdettem, és elkezdtem nézni a Volkswagen Multivanokat. Azért Multivan, mert szeretem a Volkswageneket, meg egy ottalvós Bogártalálkozóra nem mehetek Hyundai H1-essel vagy Mercedes Vianóval, hogy nézne az ki? A T4-es volt a célpont, a T5-ösök vagy nagyon drágák, vagy már a világ összes kilométere bennük van. Árban is meg akartam húzni egy határt.

A használtautós portálról azonnal jelentkeztek sms-ben, hogy készpénzért felvásárolják, ezeknek nem is válaszoltam. Annyiért a szomszéd is megvenné, amennyit ajánlanának. Aztán jöttek a cserélgetős ajánlatok, hiba volt kihagyni a szövegből, hogy semmilyen csere nem érdekel. A legviccesebb egy automata szőlő- vagy gyümölcsprés volt, amivel talán jól is jártam volna. Körülbelül két hete hirdettem, amikor eljött a vevő, megnézte, kipróbálta, és amit írtam róla korábban, elolvasta, gyakorlatilag mindent tudott. Azt is, hogy mennyiért vettem, hiszen az egyik Égéstérben elmondtam. Van a piacon sok olcsóbb Boxster, de neki is ez kellett, ahogy anno nekem is.

Megindult a Multivan-vadászat. Multivan kellett, mert tetszik, és a célra ez felel meg a legjobban. Nem vagyok a szakértője, ezért aztán a T4 Facebook-csoporthoz fordultam segítségért, berakva egy jelöltet, hogy ismeri-e valaki, és szerintük mennyiről lehet visszacsavarva az órája erre a barártságos 250e körüli számra. A kérdés felrakásától számítva nagyjából 10 percen belül megjött az ügyeletes megmondóember, és leoltott, mint kamrában a villanyt. Ne kérdezzek, nézzem meg élőben és kit érdekel a kilométer, ezek örökké tartanak, millióval az órában is a világ legjobb autója. A hülye vagy kifejezés nem hangzott el, de minden sor között látszott a kioktató stílusban fogalmazott kommentben.

Megköszöntem szépen, nem kezdtem el magyarázni, hogy jól ismerem az öthengeres motort, még az internet kezdeti korában volt is nekem, javítottam is, sőt tuningoltam is. Ráadásul az egyik ok, ami miatt ezeket kerestem, az öthengeres TDI, ami mellesleg annyira szépen szólt a Rulettkerék Audiban is. Viszont a motor mellett más is használódik egy félmilliót futott autóban, aminek azért nem biztos, hogy örül az ember.

Persze jöttek segítő privát üzenetek is, volt aki fel is hívott. A volkswagenes csoport kicsi, és sok az ismerős, a többség pedig segítőkész. A nagyokosok pedig mindenhol ott vannak. Kipróbáltam számos T4-es Multivant, az olcsóbbtól az igazán drágáig, de sajnos a maguk módján mind csalódás volt. Nekem, Volkswagen-kedvelőnek nagyon nehéz ezt leírnom, de az öthengeres csúnyán kerreg, a váltó kóvályog, a műszerfal és a kormány remeg, a menetzaj pedig 90 felett zavaró. Nem az egyiknél, hanem mindnél, amit kipróbáltam. Ehhez képest a Mercedes Vito és Viano nagyobb és komfortosabb, ráadásul nem drágább. Kiszélesítettem a keresést, aki mer az nyer alapon.

Viszonylag hamar ráakadtunk egy 2005-ös Viano Fun modellre, ami a Multivan megfelelője, asztallal, ággyá alakítható hátsó üléssorral. 2.2 CDI motor, 150 lóerős, hatfokozatú kézi váltó. Magyar autó, nyilvánvalóan visszatekert órával, de összességében jó állapotban. Nagyszerviz, olajcsere már megvolt, egyelőre nem estek ki csontvázak a szekrényből. Ezt a 2148 köbcentis cdi-motort pont annyian utálják, mint istenítik, majd meglátjuk nekem mit hoz a szerencse. Az biztos, hogy a hely nagy benne, az utastér csendes, a hatos váltó jó fokozatkiosztású, és dinamikus az autó.

Persze nem a Boxsterhez, hanem a 150 lovas Multivanhoz képest . Már azt is biztosan tudom, hogy az egymással szemben lévő üléses, asztalos belteret imádják a gyerekek, a monti pedig kiszedett első kerékkel hátra keresztben befér. Ez kellett, nem? De. Ami pedig elromlik, azt megjavítjuk.