Főszerepben a Kormos Csótány

2017.04.01. 07:18 Módosítva: 2017-04-01 10:02:56
41 hozzászólás
Szélárnyékból kibújva nem hallatszik Jimi Hendrix játéka.

Ez az epizód egy mellékszálat dolgoz fel, amolyan Zsivány Egyes. Ezért lett a címe Kormos Csótány.

Egy éve hoztuk be a kiscápát, számtalan dolog történt azóta, hamarosan készen lesz. Részletesen beszámolok róla, ígérem. Sokáig nem jelentkeztem, sovány vigaszként mesélek egy kicsit másról. Másik régi álmom vált valóra, vettem egy lakóautót. Idő, pénz és energia így már két irányba fröcsöghet szabadon (ez lenne egy másik kifogás).

Sokáig keresgéltem lakóautót, van a kicsi, az olcsó és a drága, de nekem nagy kellett. Nem azért mert sokan használjuk, hanem mert a kisebb felépítményekben nagyon összezsúfolva lehet csak létezni. Megnéztem párat, túrtam a fórumokat, de nem hatott meg egyik sem. Régi barátom hirdetése akadt fenn a szűrőn. Kocka Ducato, legnagyobb felépítmény, viharvert állapot, kihívás a javából.

A történet pikantériája, hogy a kilencvenes években eldöntöttem, Fiatom soha többet nem lesz. A kétéves Bravo állandó problématengerén hánykolódva néztem fel az égre és fogadtam meg: nem, nem soha. A lakóautó egy nyár alatt megdöntötte ezt az empirikus alapokra kövült tézisemet. Újra torinói tévedés (bolognai bonyodalom, milánói mizéria, firenzei fiaskó, veronai vesződség) áll a ház előtt. Csótány egy indokolatlanul hosszú, Ducato alvázra épített élménykombinát. Egyszerű technika; a 2,5-ös szívódízel sok titkot nem rejt magában, kismillió autót szereltek akkoriban ezzel a motorral.

Már megvásárláskor feltűnt az olajbundás motor, az állandóan eltűnő hűtővíz és a bizonytalan munkapontú fékpedál. Az öreg lakóautók karaktere megfertőzi az embert. Mintha egész halkan Jimi Hendrix pengetne a hátsó szobában, az étkezőben Bob Marley kér tüzet Janis Joplintól, aki cinkosan kacsint ki ránk a konyha ablakán keresztül. Hirtelen levetkőztem minden félelmemet és racionális előrelátásomat, beletöltöttem két flakon hűtőtömítőt a megfelelő tartályba, elmormoltam egy „jóvanazúgy” olajtömítő adalékot, és már suhantunk is a tenger felé.

Ennek a Fiatnak a fizika és egyéb tudományok jelenlegi állása szerint nem kéne működnie, de múlt nyáron három ország érintésével, összesen 5400 kilométert teljesített lerobbanás nélkül. Autópályán 100-110-es tempónál tíz liter körül kért gázolajból. Csodálatos fogyasztási adat ez, ha figyelembe vesszük, hogy a Hollós Korvin Lajos utca 13. első emelet 6-tal toljuk a levegőt magunk előtt. Kért mást is, amit eddig még nem tapasztaltam: két liter olajat ezer kilométerenként, és időnként a hármas fokozatot az érdi emelkedőn. 75 lóerő ennyire elég, na.

Az olajfogyasztás oka tömítetlenség. Az alvázon rozsda nincs, hiszen a forgattyúsház tömítése mellett spriccelő friss olajpermet konzerválta a fém részeket. Járulékos mellékhatásként a mögöttem haladó járművek szélvédője is kapott az olajból, szégyelltem is magam miatta. A víz az elrothadt hűtő sarkán távozott változó intenzitással, a hűtőtömítő cirkulációjának függvényében. Tovább nem várhatott a beavatkozás, Matra Rancho Attila segítő keze és a Sipos úr-Torjay Laci páros által fényesre dörzsölt alkatrész-csodalámpás szinergiája végre szárba szökkent.

A forgattyúsház és a motorblokk két darabból áll, a köztük lévő tömítés az elmúlt 30 év alatt elfáradt. Cseréjéhez sajnos ki kell emelni a motort. Ha egy elhanyagolt, korosodó haszonjárműhöz ilyen mélységig kell nyúlni, ott garantáltan csontvázcsaládok fognak zuhogni a szekrényből. Így is történt. Porrá rohadt vízcsőelosztó, elpukkanó fékmunkahenger, morgó vízpumpa maradt csata után a harctéren. A hengerfej kivételével szinte minden le- és visszakerült, újra lett tömítve az egész miskulancia. Legyen a kuplungtárcsa és az összes féltengely gumiharang is hamvas, olajok, szűrők szintén. Komoly lépések a megbízható működés felé vezető úton.

Sok dolog van még hátra. A hátsó futómű -mint kiderült- nem Fiat-gyártmány. A speciális felépítmény miatt a gyárban kidobták a laprugós felfüggesztést, és bekerült valamilyen torziós megoldás. Lóg, mint a fene, rakétázik is picit az autó, de egyelőre ezt is befújtam a méltán híres jóvanazúgy sprével. A bizonytalan váltókulissza pontosságát nagyban rontja a - legalább egykilós - fém kézigránát, ami a váltógomb helyett van felszerelve. Gyári váltógomb már a bontókban sincs, majd keresek a helyére valami mást. Mondjuk, egy gyakorló gránátot, az biztosan könnyebb valamivel. Sikerként könyvelem el, hogy egy ideje zárható ajtók szolgálják a száraz, biztonságos érzést. Nyilván az adagolós is tudna szöszmötölni rajta, egyszer majd oda is eljutunk.

A lakótér is egy flashback a '80-as évekből. Van két hálóhelyiség (az étkezőből lehet kialakítani a harmadikat), rendes budi zuhanyzóval, hűtő, mosogató, bojler, körfűtés. A fűtést még nem mertem bekapcsolni, a gáz nem játék. Elvileg működik, de igény eddig nem volt rá. A belső tér otthonosságához nagyban hozzájárul a (barát)női gondoskodás. Mi, férfiak képtelenek vagyunk túllépni a mancave vonalain. Nő nélkül valószínűleg térdig járnánk a teszkóban összevásárolt értelmetlen kiegészítőkben, idióta játékokban és a budi is el lenne dzsungelesedve vállalhatatlanul. Szinte biztos, hogy rövid időn belül a lakóautó tetején sátoroznánk, miközben vadul tárcsázzuk édesanyánkat, feleségünket vagy barátnőnket, segítségért esdekelve.

A Grand Hotel Csótány rendkívül szórakoztató. A szabadságérzetet katalizálja az általános lepukkantsága. Semmi gond, ha megkarcolja egy ág, vagy kiborul egy vödör bármi benne. Nem kell rá vigyázni. Lassan egy éve szolgál minket, de még egyszer sem mostam le. Ez így szép és jó. Van egyfajta romantikája, ahogy ezek az alulmotorizált gardróbszekrények kitartóan szédelegnek az autópályákon. Előzéshez kibújnak a szélárnyékból, összeszorított foggal húzatják a négyest, majd az esélytelenek nyugalmával sorolnak vissza a sávjukba. Ismét ötös fokozat, a motor visszahűl, és újra lehet hallani, ahogy a hátsó szobában Jimi Hendrix belekezd a Crosstown Traffic első riffjébe.

Idén is sokat fog menni, már most mosolygunk.