Minden idők legsúlyosabb szupersportautójának tervezte Gordon Murray a McLaren F1-est, amihez szerinte nem csak gyorsnak és könnyűnek kell lennie, hanem jól vezethetőnek és tartósnak is. Akkoriban a legtöbb autónál áramvonalasabb volt és szokatlan mód egy fővel több fért az utasterébe, mint a szokványos sportautóknak. Az F1 egy sor eszelős ötletet valósított meg annak érdekében, hogy ne csak a versenypályán legyen nyerő, hanem behúzza a világ leggyorsabb autója címet is.
1988-ban határozott úgy Ron Dennis, Mansour Ojjeh és Creighton Brown, hogy beleállnak Gordon Murray projektjébe és megmutatják vele, hogy a McLaren nem csak a Forma-1-ben vág oda. Ez volt az egyik első szériagyártású autó, melynél karbon monocoque-ot használtak. Emellett olyan anyagok kerültek az F1-be, mint a titán, az arany, a magnézium és kevlár.
Gordon Murray a fejlesztések kapcsán ellátogatott Ayrton Sennával a Honda Tochigi Kutatóközpontba, ahol vezette az NSX-et és onnantól kezdve már nem Ferrarik és Lamborghinik adták a referenciát, hanem a tökéletesen vezethető, kezes japán sportautó. Éppen ezért szerette volna, ha a versenyautó mellett az utcai F1-be is a Honda szállítja a motort, egy 4,5 literes 10 hengerest vagy V12-est.
Nem sikerült meggyőznie a japánokat, a BMW Motorsport részlege és Paul Rosche viszont 14%-ot tett rá az eredeti elképzelésekhez. Az S70/2 kódú 6,1 literes, szívó V12-es motor száraz karteres és 266 kilót nyom. 7400-as fordulaton közel 620 lovas, tehát a literteljesítménye meghaladja a 100 lóerőt. Kevesebb mint 3,2 másodperc alatt gyorsul 100-ra, de ehhez kell egy ügyes pilóta is, mert az F1 kézi váltós. 1998 március végén az XP5 nevű prototípusa 386,4 km/órás sebességgel vette át a Jaguar XJ220-astól a világ leggyorsabb autója címet.
106 darab McLaren F1 készült és újonnan is csak olyanok juthattak hozzá, mint a fiatal Elon Musk, Rowan Atkinson vagy Ralph Lauren. Már akkor egy legenda volt és a fénye a mai napig nem kopott. Az F1-eseket viszont már egyre kevesebben mozdítják ki a temperált garázsból és jellemzően neves aukciósházak árverésein cserélnek gazdát, mint ez a Creighton Brown - tehát a már említett ügyvezetőről elnevezett - barna színű a Gooding & Co-nál.
029-es az alvázszáma és ez volt a valaha gyártott 25. példány, ami egészen mostanáig egy japán gyűjteményben álldogált. Megvan az eredeti, aranyozott szerszámkészlete, a kis gurulós szekrénye és az oldaldobozokba passzoló bőröndök is az autóhoz, valamint a hozzá tartozó TAG Heur 6000 karóra. Mára kevesebb mint 390 kilométer van benne és annyira eredeti, hogy még a gumijai is az első szerelésből származnak. Kicsit szomorú is, de valószínűleg már sosem hajtják meg igazán. Ahhoz túl értékes, hiszen 15 millió dollárral ritkán lehet felszabadultan veretni.
