Feladó: Zsolt
Dátum: 2010. május 29. 11:49
Tárgy: Idős szívsebészek kíméljenek
Címzett: Papp Tibor
Tisztelt Papp Úr!
Csak egy rövid megjegyzés, hátha érdekesnek találja. Azt a kőzetet, amivel a G 500 Mercedesben találkozott, larvikitnek hívják (a norvégiai Larvik városáról, ahol bányásszák: http://en.wikipedia.org/wiki/Larvikite)
és magyar nyelven, röviden összefoglalva, kép nélkül (a dokumentum végétől vissza a 3. oldalon van egy eléggé szakmai leírás):
http://petrology.geology.elte.hu/BSc_geologusMAGM.pdf
Üdvözlettel:
Bendő Zsolt
Kedves Zsolt,
hadd köszönjem meg a pontosítást. Döbbenetesen szerteágazóan kellene tájékozottnak lennem, de nem vagyok. Nem tudom, hogy ön tanítja-e, vagy tanulja a geológiát, de azt hiszem, nem túl jó minőségű fényképről, netán videóról ásványokat felismerni káprázatos teljesítmény.
Aki nem akar kattintgatni, azért hadd tudjon meg keveset a larvikitről:
"Larvikit: Alkáliszienit változat. Lényeges elegyrészei: Na-tartalmú ortoklász és/vagy mikroklin, lehet benne kevés plagioklász, nagyon kevés nefelin vagy kvarc. Csak kevés színes elegyrészt (Ti-augit, lepidomelán [Fe-dús biotit], barkevikit, esetleg vasgazdag olivin) tartalmaz. A földpátok részaránya eléri a 80-90%-ot." (Forrás: Segédanyag BSc szakosok geológus szakirány, magmás kőzettan gyakorlat anyagához, Szakmány György - Józsa Sándor 2008.)
Annyit már én is tudtam a témáról, hogy a Mercedes egy ideje gyárt ilyen kőből készült díszítő elemeket, elsőként a CL kupé előző kiadásában jelentek meg, 2000 táján. A Mercedesnél norvég gránitként (rosszul emlékeztem tehát, nem márvány) említett larvikit ma már az SL, S, CL és G osztályban is feltűnhet, akárcsak a Maybachokban.
A saját szememmel azonban most láttam ilyet előszőr. Mit mondjak, autóban elég meglepő, függetlenül attól, hogy az ember tisztában van-e a magmás kőzetekkel, vagy sem. Ennek köszönhető, hogy összekevertem holmi üledékes kőzet, a tömött mészkő hő és nyomás hatására átalakult változatával.
Hadd tegyek hozzá annyit, hogy utánaolvastam: a műszerfal díszítéséhez nem vastag kőlapokat használnak, a paneleken mindössze 0,6-0,7 mm vékonyságú a larvikit. (Egyébként a fabetéteknél sem vastagabb ennél a faréteg.) El sem tudom képzelni, hogyan csinálják, ugyanis sehol sem teljesen sík a kő felülete - és akkor még említsük meg, hogy van olyan típus, amelynél a kormány karimájára is kérhető kőborítás.
Üdvözlettel:
Papp Tibor
A G 500 videóhoz kapcsolódva érkezett még egy apró megjegyzés.
Feladó: K.G.
Dátum: 2010. május 29. 16:29
Tárgy: Idős szívsebészek kíméljenek
Címzett: Papp Tibor
Kedves Papp Tibor!
Legyen szíves tanulja meg az ikes igek ragozasat. Csak egy példa: elbúcsúzom, és nem elbúcsúzok.
Tisztelettel:
K.G.
Kedves K.G.!
Hadd idézzem Hőnyi Endre: Az ikes ragozás pusztulása című írását, a Kodolányi János Főiskola honlapjáról:
"Az ikes igék iktelen ragozását - kisebb mértékben ugyan - egyes nyelvjárások is terjesztik. Például Vas megyében, Borsodban, a Tiszántúlon, de másutt is, az eszek, iszok, alszok forma igen gyakori.
Egyes íróink tudatos nyelvhasználata is oka az ikes ragozás pusztulásának. Alighanem nyelvjárási alapon, Németh László az ikes igéket attól függően ragozza ikesen vagy iktelenül, hogy határozott vagy határozatlan tárgy áll-e mellettük. Eszem a kenyeret, illetve eszek egy falatot - írja. Ez a nyelvtani következetesség érdekes ugyan, de a tájékozatlan olvasó ebből csak azt érzékeli, hogy még Németh László igeragozása is bizonytalan. (...)
Az ikes igeragozás menthetetlenül pusztul. Érdekében valamit tennünk aligha lehet, mert tudjuk, hogy ennek a ragozási formának nyelvi szerepe nincs, ezért védelmére csak stilisztikai, esztétikai érveket sorakoztathatunk."
Mondhatnám, hogy én, mint tiszántúli gyerek, hadd beszéljek már úgy, ahogy arrafelé beszélnek, netán hivatkozhatnék Németh Lászlóra, satöbbi.
Ám egyszerűen arról van szó, hogy ez a beszélt nyelv, ami változik, és ma már elég magas szinten is elismerik a nyelvtudósok, hogy az ikes igéknek vége. Egyszerűen azért, mert az emberek nem így beszélnek. Igazából a nyelvtan csupán egy leíró tudomány, amely utólag fogalmazza meg a szabályokat. Még ha néha a nyelvtudósok azt is hiszik, hogy a farok csóválja a kutyát.
Erről egy kis blogbejegyzést találtam, maxwal bircaman ősbutaság-blogján. Az írás címe: Az ikes ragozás és a sznob. Ha gondolja, olvassa el, de készüljön fel rá lélekben, hogy a következő hangnemben magyarázza el, hogy miért nem létezik már az ikes ragozás:
"A sznob kedvence persze az első személy. Itt mosolyog fölényesen, ha valaki - egyébként teljesen helyesen - iktelenül ragozza az ikes igéket. Az "alszok", "lakok" alak már teljesen helyes. Az úgynevezett választékos nyelvben még az ikes alak ("alszom", "lakom") élvez előnyt, de a magyarul beszélők nagy többsége már nem használja az ikes alakot, sőt esetleg hibásnak is érzi az ikes alakot, azt már hibásan használt tárgyas ragozásnak érezve, s így használja, teljesen logikusan: "Iszok a kocsmában. Most éppen ezt a korsó sört iszom." Azaz az átlag magyar beszélő első személyben NEM használja az ikes ragozást. Ezt hibának, sőt bunkóságnak nevezni ugyanolyan abszurd, mintha bunkónak nevezné valaki azokat, akik "lakol" helyett "laksz"-ot mondanak, azaz a magyarul beszélők 100 %-át..."
Én nem fogalmaznék ilyen durván, mivel látom, egy angliai címről írt, és lehet, hogy akkoriban, amikor magyar nyelvtant tanult, valóban így használták az ikes igéket az emberek. Azonban egy nyelv közel sem ilyen egységes, ha gondolja, nézze meg Vályi Pista egy-egy videóját (Gömör - Szlovákia), de én is tudnék mesélni sztorikat. Például feleségem családtagjairól, akik Romániában élnek, magyarul beszélnek, mégis még mindig megesik, hogy nem értem, mit mondanak. Ez nem aberráció, hanem természetes dolog, pedig a magyar egy pici nép - mi lehet a spanyoloknál, angoloknál, franciáknál, kínaiaknál?
Búcsúzom, ha így jobban tetszik:
Papp Tibor
