Mennyei 30. futam Bianchi emlékére

F1 Hungaroring

2015.07.28. 13:49
Hollywoodi forgatókönyvírók sem színezhették volna jobban ki a 30. Magyar Nagydíj történetét, ami hullámvasútra emlékeztetően lüktetett és totális meglepetést hozott, miközben a versenyzők fejében még kedden eltemetett pilótatársuk, Jules Bianchi járt.

Amennyiben ez valóban egy mozifilm lett volna, elsőre még az életszerűtlen megjegyzéssel dobták volna vissza a szinopszisát, ám még mindig az élet a legnagyobb rendező. A Jules Bianchi halála jelentette megdöbbenés mellé egy extrém meleghullám is érkezett, majd ahogy kell, a versenynapon hagyott alább, részben megváltoztatva az addigi erőviszonyokat. A megszokottól érezhetően eltérő hangulatban készült a paddock a vasárnapi futamra, és talán most volt először tetten érhető egyfajta szorosabb, már-már családi kötelék a versenyzők között. Ugyan a veszély minden pillanatban jelen van, a halállal ennek a pilótagenerációnak soha nem kellett szembenéznie a pályán, ám most bennük is tudatosult. A futam előtti összekapaszkodás, a körben egymás mellé rakott sisakok látványa megdöbbentő és felemelő búcsú is volt egy tényleg különleges, sokra hivatott társuktól.

Negyedórával később ebből hogy kerekedett az év futama, azon én  is csodálkoztam, de minden olyan összetevő megvolt hozzá, ami a mi előzésre általában alkalmatlan pályánkat egy csapásra egy NASCAR-futam akciósűrűségével spékelte meg. A hirtelen jött lehűlés, a DRS hatékonyságát feljavító nagy szembeszél, a második felvezető kör okozta extra stressz, a Ferrarik parádés rajtja, Hamilton zavarodottsága, az éppen a második kiállások előtt érkező biztonsági autó már önmagukban is beleszóltak volna a futam képébe, így meg egy olyan kiszámíthatatlan versenyt produkáltak, ami után még a legnagyobb szkeptikusok is elégedetten csettinthettek, a statisztikusok meg egyenesen sírtak örömükben.

Újabb Ferrari-győzelem és Vettel először nyert nálunk, két Red Bull a dobogón, cserébe hosszú idő után egyetlen Mercedes sem, a McLaren dupla pontszerző, rekordszámú büntetés egy versenyen belül és egy pilótára kiszabva, a legjobb orosz F1 eredmény, Kvjat első dobogója és négy Red Bull kötődésű pilóta az első négyben. Biztos kihagytam valamit, de nincs is jelentősége, a lényeg az, hogy vasárnap minden egyben volt, ami az autósport és az F1 sava-borsa, amit másfél órát tűkön ülve lehet végignézni. Kevés ilyen fordulatos verseny van egy évtizedben, ám most épp a jubileumra megkaptuk. Mesterségesen ugyan nehéz ilyen körülményeket teremteni minden hétvégére, de az tökéletesen látszik, hogy pusztán a rajtok kiszámíthatatlanabbá tétele milyen mértékben változtathat egy futam összképén. Belgiumtól remélem gyakrabban lesz így.

Ami a futamot illeti, a Mercedes már péntektől mellényúlt Rosberg autójával, amikor véletlenül rossz konfigurációban futtatták a 6-os rajtszámú ezüstnyilat, majd abból már nem is találtak visszautat beállítások szempontjából, Rosberg pedig teljesen elvesztette csütörtökön még láthatóan meglévő önbizalmát. A fél másodperces időmérős hátrány után is csak bízott benne, hogy versenyen jobb lesz az autója, ám a verseny ennek az ellenkezőjét igazolta.

Pedig óriási lehetőséget kapott a sorstól az addig lubickoló, majd a rossz rajttól lefagyó zöldfülűként vezető Hamiltonnal, aki olyan volt, mint bármelyik Pierre Richard film szerencsétlenkedő főhőse, ahogy menteni próbálta volna a szituációkat, csak tovább tetézte a bajt. Nem forgatom túl sokat Lewis-ban a kést, egyszerűen mindent rosszul csinált vasárnap és óriási mázlijának köszönheti, hogy ennek ellenére is növelni tudta előnyét összetettben.

Nico Rosberg garázsfele viszont nem a balszerencsének, sokkal inkább a pocsékul beállított autónak és a csapat taktikai töketlenségének köszönheti a történteket. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Mercedes legnagyobb gyengesége a teszetosza stratégiai döntéshozatala, aminél lassan már a pénzfeldobás is jobban működne. Alaposan meggondolják a dolgokat, majd a remegő kezű szerencsejátékosok legrosszabb típusának megfelelően végül a tutira tesznek – és buknak. Hogy Rosberg közepes keverékű középső etapját követően, a 21 körös, lágy gumis nyitó etapot és a pálya gumizódását figyelembe véve 27 körrel a vége előtt nem a sokkal gyorsabb lágyakat teszik vissza, hanem a lassabb közepest? Még akkor is, ha először a virtuális SC került bevetésre, de a vak is láthatta, hogy másodperceken belül jön a valódi biztonsági autó is, annyi volt a törmelék a pályán.

Még akkor is, ha kizárólag Lewis Hamiltonra figyeltek és hozzá képest szerettek volna kisebb kockázatot vállalni. Ez mind észszerűnek is hangzik, amikor az ember élen áll összetettben és óvni akarja az előnyét, de nem akkor, amikor 17 pontos hátrányban van. Ekkora lehetőség ritkán adódik, és az első hely jelentette 25 pont az pontosan tízzel több, mint a biztos harmadik helyre utazás, ami akkor kinézett neki. Kockázat-megtérülés alapon azonnal le kellett volna csapni rá, nem Lewist keresni a visszapillantóban. Toto Wolff gumimelegítős magyarázata meg jobb lett volna ha elő sem kerül, annyira érthetetlen. Ha a világbajnok csapat csak egyetlen garnitúra gumit tud melegen tartani a kiállások előtt – merthogy erre hivatkozott a csapatfőnök – az olyan, mintha kikötött bal cipővel állnának rajthoz egy futóversenyen.

Helyette jött a – helyesen – lágy gumikra váltó Red Bull vonat, és Ricciardo csak az első adandó alkalomra várt, amikor mélyről bevetődve megpróbálhatja kifékezni a Mercedest, ahogy már előtte kétszer sikeresen megcsinálta ugyanezt a manővert. Ezúttal nem sikerült, de az ausztrál a pályán maradt, és ezért minden joga megvolt a kerékvető mellett kigyorsítani, miközben Rosberg túlságosan keményre vette a figurát és kiengedte a Mercedest a kerékvetőig, teljesen szükségtelenül. Rajtavesztett és csak magát okolhatja a manőverért, mert abban a helyzetben neki sokkal több veszteni valója volt.

A Ferrari viszont újabb győzelemmel zárhatta az első félévet, Vettel tökéletes versenyzéssel tulajdonképpen zavartalanul nyerte az amúgy fergeteges futamot, és Raikkönen második helye is sanszosnak tűnt az MGU-K hibájáig. Váratlan, de nagy győzelem volt, ám ugyanolyan magabiztos, mint a tavaszi sepangi siker, azonban most a Ferrarit épp a lehűlés segítette, szemben az akkori hőséggel. Az égiek ezúttal a Ferrarit is segítették, és Vettel a végén odafentre is üzent, Bianchinak ajánlva a győzelmét ezen az elképesztő és fordulatokkal teli versenyen. Egy futamon, amely minden szónál méltóbb búcsú volt Jules Bianchitól.

A 2015-ös Magyar nagydíj végeredménye:

Hely. Versenyző Nemzet Csapat Idő Pont
1   Sebastian Vettel GER Ferrari 1:46:09.985 25
2   Danyiil Kvjat RUS Red Bull +15.748s 18
3   Daniel Ricciardo AUS Red Bull +25.084s 15
4   Max Verstappen NED Toro Rosso +44.251s 12
5   Fernando Alonso ESP McLaren +49.079s 10
6   Lewis Hamilton GBR Mercedes +52.025s 8
7   Romain Grosjean FRA Lotus +58.578s 6
8   Nico Rosberg GER Mercedes +58.876s 4
9   Jenson Button GBR McLaren +67.028s 2
10   Marcus Ericsson SWE Sauber +69.130s 1
11   Felipe Nasr BRA Sauber +73.458s 0
12   Felipe Massa BRA Williams +74.278s 0
13   Valtteri Bottas FIN Williams +80.228s 0
14   Pastor Maldonado VEN Lotus +85.142s 0
15   Roberto Merhi ESP Marussia +2 kör 0
16   Will Stevens GBR Marussia Kie. 0
Kie.   Carlos Sainz ESP Toro Rosso Kie. 0
  Kie.   Kimi Räikkönen FIN Ferrari Kie. 0
  Kie.   Sergio Perez MEX Force India Kie. 0
  Kie.   Nico Hulkenberg GER Force India Kie. 0