Rulettkerék 3. Egy kis melegvizet valaki?

2016.01.31. 06:59

Rögtön az elején lelövöm a poént: az autó működésére semmiféle befolyással nincs az esemény. Lélekben valahol fel voltunk rá készülve, miközben Csikóssal hazafelé gurultunk óvatos kilencvennel a 4000 forintos (ahogy kell) tankolás után, többek között arról is beszélgettünk, hogy milyen érzés lehet most évek óta szikkadt vízcsőnek vagy rittyóval teli hűtőnek lenni, amelyben hirtelen újra járni kezd a forró keverék. Valószínűleg boldogító, ugyanakkor riasztó is, pláne a mi szempontunkból.

Most jövünk haza Karesztól a Bálnával, fűt, világít, mos, főz, plusz az egész kuplerájt tudja. Porzott a tank, épp...

Közzétette: Totalcar.hu – 2016. január 27.

Na, mire hajnali fél háromkor leparkíroztunk a Czobor utca előtt, már világított az alacsony hűtőfolyadékszintet jelző lámpa. Katasztrófát vizionáltunk elsőre, hiszen a motortér egy bal felső rekeszében állt a víz, szemmel láthatóan frissen és üdén került oda a rozsdáspiros, fagyállós keverék. Hamar kiderült azonban, hogy nagy baj nem lehet, mert eljöttünk 145 kilométert, szóval nem durranás lesz ez, maximum szivárgás.

Csikós berohant lámpáért, közben megkért, hogy halkan nyissam a géptetőt, mert ez rendes környék. Már éppen meg akartam tőle kérdezni, hogy hogyan lehet hangosan NYITNI (ezt a teljes felnyitáskor kértem, amikor épp ketten emeltük függőlegesbe a lemezt, és a két oldalsó kallantyú ilyenkor hatalmasat kattan, a tiéd kattant is, látszik, most sem érted, mit akartam... - Csik), amikor a hűtő nagy vízcsövét megnyomkodva meghallottam a jellegzetes, szörcsögő hangot a szélvédő tövéből. Ott a baj, beszoptuk. Odavilágítva látszott, hogy a fűtőpárnának nevezett kis hűtőre csatlakozó vízcsövön folyik ki a víz, el a relédoboz és a biztosítékszekrény alatt (érdekes helyre tervezték ezeket), majd veszik el a hatalmas géptér mélységes üregében. Na, eldurrant a cső, gondoltuk, de mivel későn volt már és a probléma nem volt jelentős, ezért felöntöttük a rendszert és hazagurultam.

Hajnali három lett közben, ahhoz képest, hogy max. este tízre ígértem magam még szinte időben voltam. Holtfáradtan összeszedtem a cuccom, a Kareszéktől kapott kóstolót, a fényképezőgépet, a játszósruhát-sporttáskát azzal, hogy majd holnap megnézzük, mit lehet tenni. Ja, előtte még megbirizgáltam a doblemez alján lévő leeresztőt, el is kezdett szépen, cseppenként szökni a bent összegyűlt lé. Biztosan kellett volna alá tennem valami lavórt, de éppen nem volt nálam, szerencsére a csatorna felé kezdett kúszni a kis ér, az az egy liter reggelig lefolyik és kész, alig álltam a lábamon, másnap jönni kellett dolgozni: magyarán elegem volt. (Igen, tudom, hogy oda sem szabad, de a számban mégsem hordhattam el a benzinkútig.)

És akkor a Bálna úgy gondolta, hogy nem ereszt. Egyszerűen nem volt hajlandó bezárni magát. Felmentem, elemet cseréltem a távirányítóban, visszajöttem: semmi. Basszus, alig pár órát voltam Csikkal és már eszem a szaros kenyeret?!? Olyan zsibbadt voltam, hogy nem jutott eszembe a kézenfekvő megoldás, így otthagytam éjszakára nyitva, bízva abban, hogy a képzettársítások még működnek és nem mernek hozzányúlni.

Nem is nyúlt hozzá senki, így reggel - miután gyorsan felhívtam Kareszt és a bontós gurut - megnyugodva ültem be és cseréltem ki a központi zár biztosítékát. A csomagtérben található dobozt sokat bolygattuk a gátlócserekor, Karesznál nem volt bezárva az autó, így történhetett, hogy az idő vasfoga által szemlátomást megrágott biztosíték megadta magát. Még szerencse, hogy így, hiszen ha bezárva tette volna, akkor nem tudom, hogyan nyitom ki, hiszen a zárak végérvényesen bekühedtek, a kulcs meg sem mozdítja őket, pedig kaptak bőven mindenféle szert.

Odabent aztán Bandival nekiláttunk, hogy megtaláljuk a hiba okát. Nem kellett hozzá nyolc általánosnál több, hogy rájöjjünk: nem a csövekkel van a baj, maga a fűtőpárna ereszti a lét a csatlakozásnál. Szerencsére nem a beltér, hanem a motortér felé. Így nincs más dolgunk, mint kiiktatni a körből és légteleníteni egy kiadósat, ami azért ennél az autónál egy többórás művelet is lehet. A fűtőpárna amúgy az ablaktörlők lefagyását hivatott megakadályozni, a szélvédőfűtésre semmi hatással nincs.

Zártuk a vízkört, kiemeltem a kiegyenlítőtartályt és járattuk, melengettük, amíg csak buggyant egyet-egyet. Nem lett tökéletes, az utasoldalon nehezen jött meg a langyos (messze nem olyan meleg, mint a sofőroldalon) de aznap este lejtőn állva parkoltam letekert tartály-kupakkal, így reggelre kiböfögte magát, szintre töltöttem és most jó.

Mászkáltam a városban egy kiadósat, este elmentem Csikóssal a kultikus klubba, ahol néha megfordulok ugyan, de korántsem vagyok állandó vendég. Most közel volt, ráadásul Csereklyei Dani, ez a vajszívű veterán-guru és polihisztor ajándékot hozott a jobb sorsra érdemes Mercedesnek és nem illett visszautasítani. Az ő egyik autójáról, egy száznegyvenesről anno Csikós írt egy remek eposzt, tessék fogyasztani.

Ahogy az lenni szokott, éjjel fél kettőig okosodtam, sztorizgattunk, mindenkinek volt egy története a Mercedesről, és azok között az emberek között lenni, akik a tényleges veteránozást-youngtimerezést művelik idehaza, mindig felemelő. Itt nincs kérkedés és vetítés, ezek a srácok nem teszik ki a homlokukra azt, amit elértek. Baráti társaság, mindig jól érzem magam közöttük (még ha messziről sem ugatom a témát annyira, mint ők) és elképesztő történetek tömkelege jön szembe. Legközelebb erről is mesélek majd, de vissza a Bálnánkhoz.

Karesz jó munkát végzett, a motor csodásan, finoman jár, a váltó javulgat ugyan, de nem lehet rámondani, hogy tökéletes. A ridegtartás ellen nincs orvosság, meg-megcsúszik a 2., 3. fokozat között, sokkal kevésbé, mint korábban, de észrevehetően. Viszont a kickdown működik, és ha felszívja magát, akkor szépen meg is indul ezzel az 1900 kilóval a 231 ló, abban hiba nincs. Többen is megerősítették, hogy ezzel a motorral a legkevésbé problémás a W140, ennek csak örülni tudok jelenleg, mert a motorra nem szeretnék költeni többet. A következő Karesz-körön egy jobb első gömbfejet cserélünk majd és leengedjük a hűtővizet, kap majd újat, szép tisztát és kész. Onnantól kezdve - remélhetőleg - már csak a pepecselés marad nekem, azt pedig imádom.

Mivel most elutazom egy kis időre a közeli Finnországba - hiszen a Porsche Arctic Driving Experience elég jól hangzik ahhoz, hogy a rövidke télben edzett jobb lábam újra önkéntelen öblögetésbe kezdjen az asztal alatt - úgy terveztem, hogy addig is hatékonyan használom ki az időt, amit közém és a partra vetett Bálna közé vert a sors. Így hát szombat este bepattantam a duruzsló anyaméhbe és leparkoltam a cetet a beltér-guru vadonatúj műhelyében.

Mondjuk az megdöbbentő, hogy még ebben az illusztris társaságban sem veszett el, tökéletesen beilleszkedett és jól állt neki a neonfény. Bőrös Viktornál melegben, jó helyen lesz és nincsenek kétségeim afelől, hogy ezt a két, szakadt üléskárpitot, zsíros-kopott könyöklőt és lógó bőrborítást most láttam utoljára. Kókuszrost-hegyek szevasztok, minden kedves olvasónak helló, legközelebb a Hotel Levi Panoramából jelentkezem. Állítólag Nico Hülkenberg is arrafelé kóricál, hátha sikerül erről-arról elbeszélgetni vele.

Nemsokára jövök, alig várom már, hogy a sok apró csetreszt a kezem közé kaparintsam és kiélhessem beltér-fétisemet. Viktorra külön rá kellett szólni, hogy csak a kárpithoz nyúljon. A Bálna pedig szépüljön, ráfér.

Utóirat: nincs valakinek véletlenül egy kukába való Sacco-deszkája? Van vele egy tervünk...

Csapatépítés, legénybúcsú, szülinap?

A Travelo rendezvény melléklete jobbnál jobb tippekkel könnyíti meg rendezvényei szervezését!

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!