Rulettkerék 3.: Bálnával ilyet még ember nem csinált

2016.02.19. 11:38
Ne kérdezzék, mit csinálunk mi itt a Tátrában öt napig. A túrának se jelmondata, se tömören megfogalmazható célja, de már az első teljes napon annyi történés volt, amit átadni nem maradt elég karakter az agyunkban a végére. A csütörtök egy folyamatos küzdelem volt a környezettel. És az elem a túloldalon ma már végre nem az aszfalt volt a hegesztett difi alatt, hanem a hó és a sár. Gyakorlatilag minden alatt, ami csúszik.

A szerda esti seggkoptató után nem siettük el a csütörtököt. Hó már annyi sem volt reggelre, mint amennyit az első esti rövid terepbejáráson láttunk, pedig már akkorra is csak az maradt, ami hétvégén esett, vagy amit félrelőttek az ágyúk a pálya mellől. Kiábrándító helyzet, de ahogy egy régi szlovák mondás tartja: ha a Tátrában nem talál meg a tapadásvesztés, hagyd el a járt utakat. Akár egy ártatlan 180-as forduló alkalmával a síközpont parkolójából nekirugaszkodva. Hiába na, ázott talajon két tonna fölött, hátsó hajtással minden lépés egy oroszrulett.

Még tart itt a főszezon. Nagyjából száz síszünetes kisiskolás értette meg minket figyelve a gyerekpályáról, mit jelent a férfiszenvedés. Még szerencse, hogy Szigetszer Tomiék itt jártak az összkerekes Volvójukkal, addig sem kellett bemocskolni az elnöki Multivant. Meg is tartottuk a teljes háttércsapatot a terepbejrásra. Síközpontvezető Botond barátunk érti az elvárásainkat, el is látott a szükséges helyismerettel a reggeli mellett, csak az utakat - amik a sítérképen nézve még Monte Carlo-ralis jégparádénak ígérkezetek magasan az erdőben - szárazra szikkasztották a tízfokos nappalok.

Még ha nem is csúsznak, jók ezek a hegyi utak itt Donovaly-ban, csak hamar véget érnek. A helyi felső tízezer sem azért épít 2-300 ezer eurós házat völgyre néző kilátással a hegyoldalba, hogy a portája verető idióták átjáróháza legyen, így ezekről az utakról sokat el lehet mondani, csak azt nem, hogy hálózatba lennének kötve. Zsákutcából zsákutcába mentünk hóval borított szilárd utat keresve, javarészt keményre fagyott, kormos hólében pácolt hófalak között – a bő ötméteres Bálnával nem vágyott kihívás megfordulni itt. Ahol meg hely van, ott szilárd útburkolat nincs elég, hogy maradjon némi súrlódás a hajtott kerekek alatt, de a közúti infrastruktúra sem az efféle elhajlóknak lett kitalálva.

Azt a korábban megénekelt fagyilkos második elakadást is a körülmények szülték. Egy zsákutcás forgolódásként indult, csak a fenyőcsemete belelógott a fordulókörbe, ahogy mögötte a hófal is. S minthogy a fenyő nem az aszfaltból nő, ennek is kötélre kötés lett a vége. Kijózanító pofonnak ennyi elég volt, kénytelenek voltunk belátni, hogy Donovaly-ban nincs aszfaltút, amin maradt volna hó, földútra meg nem megyünk, annak csak rossz vége volt eddig. Pedig a cél nemes volt, nem egy öncélú csapatás. Magára hagytuk hát a csemete zöldesbarna torzóját a sárba taposva, és megkötöttük a kompromisszumot, amibe a körülmények hajszoltak.

Mielőtt még rátérnénk az út egyik beteljesült főcéljára, röviden a helyi lehetőségekről. 1000-1400 méter között mozognak itt a magasságok, ami még bőven nem jelent masszív havas teleket, de ennyire meleg azért nem szokott lenni február közepén. Gyorsan elpörög itt a szezon, amit ebben a szűk három hónapban termel a környék, nagyjából abból él egész évben. A kori trendekhez igazodva persze itt is ráálltak a bringásokra, a holtszezon hiénáira, de a downhilles szubkultúra sem arról híres, hogy két kézzel szórják arrafelé az eurót. Maradnak még a túrázók, kirándulók – a lényeg, hogy nyáron sem rozsdásodnak be a felvonók, de a húzóágazat a síturizmus marad. A mi pechünk tehát az ő pechük is, de a relatív kis hónak egyetlen számunkra hasznos hozadéka van: sokan otthon maradnak, nincs nagy mozgolódás az utakon.

Próbáltak már bármibe kapaszkodni, ami autóhoz volt kötve? Mi sem, de házon belülről hoztuk hozzá bátorságot. Peti személyében, aki az Indavideo egyik oszlopos fejlesztője, és az út szempontjából egy nem elhanyagolható tulajdonsága, hogy jól mozog a havon és nem kérdez vissza. A koncepció röviden annyi, hogy pár méter egymásba kötött ilyen-olyan kötélen keresztül kapja meg a Bálna erejét, és cikázik mögöttünk, míg Pista tapossa a Mercinek. Amolyan Casey Neistat-féle mutatvány a Tátrához igazítva. Ehhez kellett volna hóval fedett aszfaltút, amin mi is haladunk, és ő is csúszik. Peti viszont nem azért snowboardozik tizenhárom éve, hogy kifogjon rajta a felmelegedés.

A werkfotók után már nem titok, feltaláltuk magunkat. A vonóhorogból végül B oszlop lett, a nagyon mellékútból kicsit mellékút, de megúsztuk két idióta magyarozó nénivel. Megoldottuk, férfimunka volt: ha ebből nem lesz vírusvideó, akkor semmiből. Amit itt látnak, az még nem ez, hanem a Bálna örömköre a videózás után. Megdolgozott ezért a hempergésért.

Ez mondjuk kicsit öncélú beásás lett, de nekünk senki ne mondja, hogy nem adtunk meg minden esélyt a Mercinek a bizonyításra. Ami ezután jött, volt csak az összetett Bálna-mentő akció. Napjában a sokadik.

Közzétette: Totalcar.hu – 2016. február 18.

Hátra volt a fél délután, a nyersanyag megvolt, elengedtük a fasiszta munkatempót, jött a nap kevésbé kötött része. Botond kinyitotta nekünk a síközpont raktárát, amiből hogyhogynem előkerült egy 660 köbcentis motoros szán, ami nélkül itt nem ember az ember, meg egy bikeboard. Előbbit nem kell magyarázni, utóbbi pedig a snowboard és a bicikli hibridje. Tipikusan az az eszköz, amit kár józan logikával megközelíteni, mert úgysem azt csinálja, amit várni lehet tőle. Az első menetben a profi deszkás is csak felesleges biomassza rajta, aztán lassacskán megfejthető ez is, de bikeboardos technikai tanácsokért erre tessék.

A finneknek több, mint negyven szavuk van a hóra. Arra a lejtőre, amit a délutáni összehasonlító teszthez találtunk a nuoskát szokás használni északon. Ez az olvadás miatt tapadós, már szarul csúszó hó, amire a magyar nyelvtörténet egyedül egy latyakot tudta produkálni. A nouska valahol a másnapos hó és a kicsit vizes latyak között van, ha pontosak akarunk lenni. Olyan, amit esés után nem leporol az ember, mert mire észbekap, már bőrig szivárgott a hólé.

Az összehasonlító tesztet amúgy vita nélkül a motoros szán nyerte. Pedig csúsztunk már sokféleképpen itt, és persze a tepsihez is előkerült a vontatókötél. A fólia még a Bálnában lapul, de ami késik is eljön idővel, és mesélnek itt a népek egy szöges gumis GSX-R-ről is, amire Ivánnak beindul a nyálelválasztása, akárhányszor meghallja. Ahhoz viszont, hogy beleférjen minden, amit terveztünk, kelleni fog a hó. Péntek reggel nuoska már csak ott van, ahol két-három napja még egész elfogadható volt a hó. Most loska van mindenhol (saras latyak), de nagyon várjuk, hogy egy pyry (hózápor) hozzon pár centi lemit (hó). Botond szerint délutánra megjön, de mi már elengedtük a mai napot. Kézműves foglalkozást tartunk az apartmanban, és kitaláljuk a folytatást. 

Kiskovi így látta

Videópályázat Kristóf is lassan felveszi a tempót, és már galád Pistától kapott becenevére is. Alapvetően videós a srác, abban igen jól mozog, de ez itt a Totalcar, itt nincs olyan, hogy nem vagyok polihisztor, az írást pedig csak elkezdeni nehéz. Pista és Iván ki is hajtottak egy rövidet az alkalmi kollégából. Ha a szépprózában elveszett volna a lényeg, az ifjú padavan összeszedte az eddig történteket, nagyjából kronológiai sorrendben. 

Ordít a Motörhead, teljes a Bálna-crew! #balnaexpedicio

A photo posted by Totalcar.hu (@totalcarhu) on

Két órával később a tervezett időpontnál felbukkant a parkolóban a bálna. Bemutatkozás után beszáltunk a tankba és útnak eredtünk, élvezve a hegesztett difi komfortját. A komoly távolság megtétele után megálltunk ebédelni dunakeszin. A nulláson egy leágazóval később vette észre Pista, hogy rossz felé haladunk, így visszaforduláskor sikeresen befullasztotta az automatát. Ahogy átléptük a szlovák határ vonalait, célba vettünk egy benzinkutat wifi után vadászva, hogy lehessen posztolni. Pár órás kávézás után újra utnak eredtünk és mint tudjátok, a precíz navigációs rendszernek köszönhetően három oldalról csodálhattuk meg a zólyomi várat, és sikerült megérkeznünk Donovalyba 6 óra alatt a tervezett 3 óra helyett. A szállás elfoglalása után mentünk a megérdemelt vacsoráért és ihletet kaptunk egy kis csúszkáláshoz lefekvés előtt.

Másnap reggel élvezettel hallgattuk a boldog kisgyerekek síbakancsos szaladgálását fölöttünk. Reggeli után szereztünk pár kelléket és útnak eredtünk a sárba fenyőfacsemetéket gyilkolni "terepbejárás" céljából. A megfelelő placc megtalálása után nekiálltunk a készülődeshez, hogy valami használható anyagot alkossunk. Amint lett pár használható mozgókép, mentünk ebédelni és tervezni a továbbiakat. A céljainkra találtunk egy üres lejtőt amin kiélhettük a vágyainkat a szerzett kellékekkel amiket láthattatok.

Tömören ennyi volt az elmúlt két nap történése. Jól érzem magam, de a legjobb az lenne, ha leesne egy kis friss hó, hogy megtudjuk hogyan is úszik a hóban keresztbe egy igazi Bálna.