2016.08.10. 11:14 Módosítva: 2016-08-12 11:14:49

Többféle módon is nyakára hághatunk az összekuporgatott pénzünknek, ha külföldre mennénk autót vásárolni és már az elején elárulom, hogy a szuper kényelmesnek gondolt repülő azonnal kiesik, ha másnap már ott szeretnénk lenni és nem egyedül vágunk neki a kalandnak.

Pedig látszólag a repülő a tökéletes megoldás, mert az út Münchenig nettó egy óra lehet. Azért nettó, mert valójában legalább egy fél nappal számolhatunk, és ennek nagy részét a várócsarnokban fogjuk tölteni, az átszállásra várva, ha a legolcsóbb, fejenként 42 ezer forintos jegyet választjuk a Skyscanner nevű árösszehasonlító oldal kínálatából.

Napszaktól és héttől függően a jegyár kicsit kevesebb és sokkal több is lehet, ha például közvetlen járatra szállnánk. A repülős utazás fejesugrás a kútba, amelynek alján talán víz van, talán krokodilok várnak. Hogy a mai Rulettkerék cikkben vázolt helyzetnél maradjunk, megérkezve vonatra kellett volna szállnunk, hogy Münchenből Bad Aiblingba jussunk, ahol a helyi közlekedést igénybe véve juthattunk volna el a külvárosi ipari parkban található kereskedéshez.

Ez egy mogorva fickó, mondja Tanja az első telefonbeszélgetés után. Ne kockáztassunk! Ha az autó jó, akár még szerencsénk is lehet, gondoltuk, és akkor körülbelül 140 ezer forintból rárepülhettünk volna. De mi van, ha nem? A jegyeink az odaútra szólnak, visszafelé hajótöröttek leszünk.

Másik autót keresni persze ott is lehet, de azért is el kell utazni. Az egyetlen, belátható távolságban hirdetett C4-es Audi A6 2,5 TDI szintén München közelében várja a sorsát, de a térképen legalább öt centiméter a távolság a két kocsi közt, amit én rutinosan még száz euróra és két óra vergődésre fordítottam le magamban. Itt jegyezném meg, hogy hivatali nyitvatartási időkkel is számolni kell, ha kiviteli rendszámot szeretnénk még az érkezésünk napján.

terkepreszlet
Fotó: Zách Dániel

A helyzet nagyon hasonló a távolsági buszos utazással, attól eltekintve, hogy Göbi arcán a busz említésekor láttam, hogy szívesen nemet mondana, de nem akar megbántani. Busszal, hármasban néhány tízezer forintért elmehettünk volna Münchenig, és onnan helyi vonattal tovább az autóhoz. A végeredmény hasonlóan orbitális szopássá válhatott volna, ha az Audi közben mégis elkelt volna, vagy nem olyan, mint reméltük. Patthelyzet. Akit érdekel a vonatos megoldás, helyettesítse be a busz helyére a kötött pályás élményt.

A Becsületesnepper szívesen kivitt volna magával a következő beszerzőútjára és biztos vagyok benne, hogy vagy így vagy úgy, de autóval jöttünk volna haza. Legfeljebb a Rulettkerék főszereplője mégis tréleren gördült volna át a magyar határon. Önök ezt a megoldást választanák, ugye? Én nem, és pontosan azért, mert önök a monitor túloldalán nem választhatják ezt, hiszen az olvasók nincsenek olyan szerencsés helyzetben, mint én. Nincs ennyi, autózásba mélyen beágyazott barátjuk, önöknek bizony durván nemet mondana a nepperünk.

Tehát ha kintről hoznának autót, amit egyébként merek ajánlani, beszéljenek angolul, de ha lehet, ezen felül vigyenek magukkal valakit, aki tud németül, mert az én nepperem nem volt bátor Shakespeare nyelvén. Szükségük lesz olyasvalakire is, aki hideg fejjel képes megítélni a kiszemelt autót és megmenti önöket egy roncs megvásárlásától. 

repjegy
Fotó: Zách Dániel

Autóval mentünk, a teljes útiköltség, tehát az egyik autó oda-visszaútja és a behozott Audi hazaútja, szigorúan az útiköltségeket számolva és az amortizációs, illetve más fenntartási költségek kilométer-arányos részéről jótékonyan megfeledkezve, alulról nyalta a 70 ezer forintot. Ehhez kell még hozzáadni az egy hónapra szóló német exportrendszámot, amely további 77 ezer forintnyi eurót mart el tőlünk, de még hetekig autókázhatunk vele Magyarországon. Valami ilyesmire számítsanak, ha az egyik legközelebbi német városból hoznának használt autót.