2017.05.05. 06:18
Érdekes kettősség volt bennem az elmúlt hetekben a Rulettkerék-Peugeot miatt. Mint amikor egy biciklit hajtanál tiszta erőből, de nincs első kereke. Haladsz ugyan előre, de elképesztő energiákat kell belefeccölnöd, közben meg szikrázik a villa az aszfalton.

Csaba, a lakatos ezekben a napokban már másodmagával dolgozott az autón, tényleg megpörgették a folyamatot. Sorvezetőként ugyan összeírtuk együtt, hogy mivel kell foglalkozni, de a fő két irányvonal az volt, hogy biztonsági szempontból ne legyenek aggályos részek, és hogy műszaki vizsgán se lehessen belekötni a kaszniba. Ez a lista aztán folyamatosan bővült, ahogyan haladtak előre: bármihez nyúltak, ott valami máshoz is kellett, szinte végeláthatatlanná vált a procedúra.

Vegyük rögtön a sárvédő tartólemezét, ami egyrészt el volt rohadva, másrészt meg ott volt az a bizonyos kétcentis deficit. Ezt ügyesen kimozogták, és amennyire lehetett, szintbe hozták az elejét. A bal oldali küszöb fölső részén első ránézésre csak egy kis munka lett volna, de kiderült, nem egyszerűen a festék kezdett leválni a túl vastag gittelés miatt, hanem ott bizony elkezdte rágcsálni a korrózió a karosszériát. Szét kellett vágni, kitisztítani és újra összedolgozni a lemezeket. Ja, és ha már a küszöbnél tartunk, ott a forgalmazó matricájára került a festékréteg, nyilván az sem maradhatott úgy.

Mivel az ajtók is lógtak, megkértem Csabát, hogy igazítsanak rajtuk – itt kiderült, hogy a zsanérokat már korábban is piszkálta valaki, de nem sikerült túl jól a beavatkozás, így most ezt is újra kellett gondolni. A padlón szerencsére nem voltak tragikus részek: a vezetőoldalon kellett foglalkozni a taposóval. Aztán rákerült az alvázvédő, így legjobb reményeim szerint egy ideig nem lesznek korróziós gondok a kocsival. Aztán amikor megszereztem a gyári üléseket, nem egyszerű átcsavarozgatás jött, hiszen az anyósülés sínje csavarral együtt ki volt szakadva a bekötési pontból.

És itt jött el a nagy vallomás pillanata, aki rendszeresen olvassa a Rulettkereket, persze nem lepődik majd meg: alaposan beleválasztottunk a 205 GTI-vel. Talán a legjobb intelem, amit használtautó-vásárló kaphat, hogy nagyon alaposan nézze meg a karosszériát. Modernebb autókon persze egy szaftosabb motorhiba is lehet zsebbenyúlós, de az idősebb, egyszerűbb szerkezeteknél mindenképpen olcsóbban jövünk ki, ha „csak” hengerfejezni kell, vagy a futóműben cserélünk ezt-azt.

A rozsda viszont alattomos ellenség, erre nagyon jó példa a Rulettkerék-Peugeot. Amikor ott álltunk Csikóssal Tatabányán, egy horpadozott, de többnyire egészséges karosszériát láttunk. Csik már erősen haladó szintű öregautós, nagyon cifra dolgokon van túl, és nekem is ott van a Kiscápa, aminek küszöbén nem pusztán lyukak voltak a vásárlás pillanatában, de a komplett alkarom hosszában befért volna a rozsdaette lemezek közé. A kasznisműhelyben sem tűnt sokkal borzasztóbbnak a helyzet az első átnézés alkalmával – ez tipikusan az a műfaj, amikor munka közben hullanak ki az újabb csontvázak a szekrényből. Így jártunk mi is, végül kiderült, sokkal több a javítanivaló, mint sejtettük.

Nem tagadhatom, mi ebbe most menthetetlenül belenyúltunk, voltak is álmatlan éjszakáim miatta. Ez az a pont, amikor az ember elgondolkodik, hogy belevágna-e még egyszer – ezzel kapcsolatban vannak bennem kételyek. De ha már így alakult, akkor nincs más hátra, ezt a feladatot kell megoldani, ebből kell kihozni a lehető legtöbbet.

Aztán az egyik este csipogott a telefonom: Csabától kaptam üzenetet, amit remegő kézzel nyitottam meg. Hiszen az elmúlt bő egy hónapban ilyenkor valami borzasztó fotó tárult elém, olyasmi, amit véletlenül sem akartam látni. Rozsdás lemezekkel álmodtam, kattogó féltengely hangjára riadtam fel zihálva, majd percekig az ágy szélén kuporogtam, mire tudatosult bennem, hogy ez nem a valóság, bár nagyon hasonlít. Most viszont egészen más fogadott, azok a szavak, amelyeket nagyon vártam: kész a lakatolás. A május elsejei hosszú hétvégét követően a fényező is fogadni tudta a Peugeot-t, így már tényleg a finisbe érkezett ez a fejezet.

Nem teljes fényezésről van szó, az túlmutat a projekt keretein. A most kijavított részek mellett mindenképpen telibe kell fújni viszont a géptetőt és a csomagtérajtót. Előbbin egy feledékenyen a motortérben hagyott szerszám miatt repedezett meg a festék, utóbbit pedig az ablaktörlő-mosó miatt kellett visszabontani annyira, hogy már nem lehet megúszni az újrafestést. Már epedve várjuk vissza a kis GTI-t, mert a nagy túra, a Col de Turini meglátogatása előtt is akarunk még vele gurítani egyet.