Néha azért aggódtam

Delta Kommandó: Bukarest

2017.11.02. 14:27

Régen egy kis Párizs volt, most pedig egy új Berlin - ezt nem én találtam ki, hanem a Lonley Planet írja a román fővárosról. Az LP ítéleteit általában érdemes fenntartással kezelni, az éles kritika nem része az eszköztáruknak, viszont nem én leszek az, aki egy futó látogatás alapján megmondja a tutit.

Pár óra alatt nem lehet ítéletet mondani egy ekkora városról. Tíz óra körül érkeztünk, és kettőkor már 60 kilométerrel arrébb ebédeltünk, de így is egyértelmű volt, hogy felszínes turistáskodással is napokat tölthettünk volna a román fővárosban.

Az összkép a közlekedéshez hasonlóan kaotikus, a balkán legvadabb részeit idézi: előzékenység nulla, ha haladni akarsz, gyorsnak és erőszakosnak kell lenni. A Ford Ranger méretei egyszerűen túl nagyok ide, ezzel a szélességgel lehetetlen kihasználni a véletlenszerűen kialakuló harmadik-negyedik forgalmi sávok nyújtotta lehetőségeket.

lendvai_zsolt
Lendvai Zsolt követés

Bukarestben autózni? Agyrém!


Először járok Romániában, sokan sokfélét mondtak már az itteni közlekedési kultúráról. A szerpentineken kanyarban előzgető fehér furgonosoktól a szamaras kordékig mindent hallottam, de más az, amikor saját bőrömön tapasztalom. Bukarestig egy szál gond sem volt, sőt Zombival épp azon csodálkoztunk, mennyire előzékenyen húzódik le mindenki az autópályán, segítik az előzést városon kívül. Irigykedtünk kicsit: otthon miért nem mehet így?

Aztán elértük a fővárost. A Ford Ranger képében egy fenenagy fekete dugong az útitársunk, ami nem könnyíti meg a manőverezést a sokszor nagyon szűkre szabott sávok között. Már ahol vannak sávok! Mert nem ritka, hogy egy-egy kereszteződésbe minden irányból beömlik vagy három-négy sáv, ott aztán elfogy a felfestés, és mindenkinek csak a bátorságára és vérmérsékletére van bízva, merre folytatja az útját. A telezöldnél a kanyarodók sokszor pofátlanok, négyesével, rajban tolakodnak eléd, közben az út széli parkolókból kilógó seggek sem segítik az életedet.

Amit addig a román sofőrök előzékenységéről mondtunk, egyetlen határozott mozdulattal, vastag filctollal húzták át a bukaresti autósok. Helyismeret híján elő-előfordult, hogy rossz helyre soroltunk be, de a kutyát nem érdekelte az indexelésünk, amikor sávot akartunk váltani. Csak jönnek sorban, lendülettel, kell némi ritmusérzék és elszántság ahhoz, hogy ne csak azt higgyük, beférünk, de a végére a kocsi is egyben maradjon.

A villamossíneket is úgy használják, mintha kötelező lenne, simán eltolják a sor mellett, majd pofátlankodnak vissza. És nem, nem csak a német prémiumautók, hanem a huszonéves, rozsdaboglya Panda kormányát tekergető nagymama is. Nem mondanám, hogy féltem, de nagyon megkönnyebbültem, amikor végre megláttam a Bukarest végét jelző táblát.

A pusztulat és a fejlődés egyszerre vannak jelen, a grandiózus épületek és hatalmas tömbházak mellett remekül megférnek a romos zugok. A kommunista idők presztízsberuházásaival Ceaușescu Párizst szerette volna lenyomni, a Győzelem útjának (Calea Victoriei) sem volt más célja, mint szélességben lenyomni a Champs-Élysées-t. A pazar épületek és a szegénység ilyen együttállására egyszerű a magyarázat: ahol bő ötven éven keresztül mindent, de tényleg mindent ellopott a hatalom, ott a grandiózus paloták tövében rohadozó putrik emlékeztetik a turistát, hogy ezért az ország súlyos árat fizetett.

A diktátor megalomániáját semmi nem mutatja be szebben, mint a fenti nagy nyitóképen is látható Köztársasági Palota (másik nevén a Nép Háza, a Casa Poporului), mely most éppen a román parlament, de eredetileg Ceaușescu saját otthonának szánta. Bár sok vita van, hogy melyik a világ legnagyobb épülete, a Casa Poporului általában benne van a top3-ban, minden magára valamit is adó turistának kötelező lőnie egy képet róla.

Állítólag a Lipscani negyed buli szempontból simán felveszi a versenyt a Király utcával, minket viszont a legénybúcsúzó briteknél jobban érdekeltek a központtól nem messze rozsdásodó vadászgépek.

Új Berlinnek azért nem kiáltanám ki, de bizonyos szögekből tényleg belelátni Neuköllnt, punkoknak egy hosszú hétvégére adni fogja az ívet.