Négy körömmel kapaszkodik

2003.08.29. 09:46
A motortérben nagy csalafintaságok rejlenek. Az eredetileg 10 szelepes, szokványos, soros, öthengeres motor kapott még 10 szelepet - még véletlenül sem tartalékba -, plusz egy turbót.
csik.jpg

Szentpéteri Zsoltnak jó néhány ismertetőjele van. Amellett, hogy az Első Magyar Audi Klub elnöki posztját betölti - bár ez nincs ráírva - természetesen van pár Audija is, melyek egyértelműen jelzik, ki is a gazdájuk. Most arról lesz szó, amelyik talán a legközelebb áll hozzá, az Audi 90 Quattro, vagy ahogy ő nevezi, a "kis Audi".

Az elnök úr életrajzában akkor bukkan fel először a járgány mikor a már meglevő RS2-es mellé szeretett volna egy kevésbé feltűnő, kevésbé sokat fogyasztó, a mindennapi használatra is teljesen megfelelő, kényelmes, de azért rendesen lépegető verdát. A ralikrosszban Kapitány néven ismert versenyző-tuningmester (hivatalosan Keskeny László) pedig épp - hatalmas kínok között ugyan, de - eladósorba penderítette a nem teljesen hétköznapi Quattrót. Zsolt már ismerte a gépet, így nem tartott sokáig a rábeszélés, hogy birtokba is vegye.

Nézzük meg részletesen, mi az, ami annyira magával tudja ragadni egy Audiban nagyon is képzett, precíz, és tudatos vásárló szívét. Szóval ez a 90-es első kacsintásra 80-asnak tűnik. Mármint annak, aki ért is hozzá, mert bármennyire is szégyellem, de ha megfeszítenek se találnám meg, mitől tűnik annak. Pedig egyszerű. A nagy lökhárítók (elöl-hátul) valamint az első lökhárítóval együtt a ködlámpák és hátul középen a lámpaszerű középső híd lekerültek, az egykori 90-esre már csak az ezüst csíkos oldalsó díszléc, és a küszöbszpojler emlékeztet. Ezen külsőségek mellett még a gyári, B4-es 80-asról származó alufelniket kell megemlíteni, és kész is a leírás, mivel a külső tudatosan nem mutat semmi az izomzatból. Így az utcai harcosok nagyobb mellénnyel bőgetik a motorjukat a piros lámpánál.

A motortérben nagy csalafintaságok rejlenek. Ott kezdődik a dolog, hogy az eredetileg 10 szelepes, szokványos, soros, öt hengeres motor kapott még 10 szelepet - még véletlenül sem tartalékba -, plusz egy turbót. Természetesen abból sem a széria fajtát. A KKK gyártmányú feltöltőt Kapitány gondos kezei egyedi hibrid-turbóvá alakítottak. A szívósor sem egyszerű, az is kifejezetten ehhez a motorhoz készült egyedi darab. A legjobb dolog, ami a benzin-levegő keverékkel történhet, hogy ezen a szívósoron keresztül jusson el a robbanótérbe. Márcsak azért is, mert már előtte az intercoolerban is piszkosul jól érezheti magát, mivel az is olyan helyre került, ahol sokkal jobban tudja végezni áldásos tevékenységét. Az RS2-ből - nem Zsoltéból, hanem egy másikból - származó fúvókákról már nem is beszélve... Ehhh, ha benzinmolekulaként születnék újjá, biztos, hogy ebben a motorban szeretnék kimúlni.

A jelentősen átdolgozott motorhoz teljesen egyedi elektronikára is szükség volt, mivel itt már egyáltalán nem mindegy, mi merre hány méter, és persze mikor. Erről is gondoskodott Kapitány, akinek szaktudása ezek alapján már egyáltalán nem kérdőjelezhető meg. Pontosabban nem pusztán ezek után, hanem azok után, amiket az autó a gyorsulási versenyeken művel. A 300-350 LE körüli teljesítménnyel, a hozzá tartozó 450-500 Nm nyomatékkal, és persze a minden lehetséges eszközzel - foggal-körömmel - történő úthoz kapaszkodással kevés ellenfelet enged maga elé. Persze ebben segít a 200-as váltója, és a 90-esekben gyárilag elhelyezett difizárak. Zsolt szerint még a saját, tuningolt RS2-esét is átugorja. Az igazsághoz tartozik, hogy az jóval nehezebb kocsi, így nehezebben lódul meg. Ez viszont 5 másodperc alatt van százon, és 200 métert 8,3 másodperc (tiszta, azaz reakcióidő nélkül számított eredmény) alatt is képes lefutni. S hogy futás közben az úton maradjon, az S2-es futóműve működik közre, ahogy a megállást is az ő fékei biztosítják.

Igazából azonban az autópályákon van elemében. A múltkor például szép nyugodtan baktatnak, mikor Zsolt érzi, kicsit sok a turbónyomás. Félreállt, és a könnyedén állíthatóra kivitelezett waste-gate szelepen állított, mikor elhúzott mellette egy Mitsubishi Lancer EVO. Durrogott is nagyokat az ALS-e, ami mutatta, ott sem biztos, hogy utcai változatról van szó. Mindegy, majd kiderül, ugrás a nyeregbe, gyerünk utána. 120 km/h körül érte utol, és 4. fokozatban indult a verseny. Vagyis az nem volt, mert az Audi simán lelépte a Lancert. Később utolértek egy lassabb konvojt, és egészen 80 km/h-ig le kellett lassítaniuk.

Ekkor 3. fokozatból indulva újra megküzdöttek egymással. A Mitsubishis valószínűleg azóta is az út szélén vakargatja a fejét, mert amit akkor kapott az Auditól azt nem tette zsebre. A váltó áttételezéséből számolva 294 km/h a végsebesség - ami elvileg elérhető lenne, hiszen 5.-ben is képes lenne leszabályozásig (7250/perc) pörögni a motor. Az eddigi legnagyobb fordulat, amin az autó ment 6800 volt, ez 270 körüli sebességnek felel meg. Mivel azonban a kasztnit nem erre a sebességre tervezték, 260 fölött már emeli az elejét, amelynek eredményeképpen könnyebb lesz a kormányzás is, vagyis óvatosabban kell bánni a gázzal. De nem is kell ennél nagyobb sebesség, hiszen az A8-asok elektronikája 250-nél tilt, így ezek még pont leléphetők...

És tavaly augusztus óta, mióta ebben az állapotban üzemel a gép, erre is volt már példa. Pedig még nincs is fullra hegyezve a motor. A kipufogó csonk például teljesen széria - honnan máshonnan , mint egy S2-esről -, ha viszont az is megkapná a sportcélú átalakítást, lenne csak igazán ereszd el a hajamat. De itt már tényleg véget kell, hogy érjen a gyúrás. Ennél tovább már nem szándékozik lépni a tulaj sem, mert egyrészt innen már nagyon sok pénz ráfordításával lehetne arányosan sokkal kisebb teljesítménynövekedést elérni, másrészt akkor már a fogyasztás is jelentősen megnőne. Pedig az volt az alapcél, hogy az ne legyen magas, de lehet, hogy ez már feledésbe merült. Bár jelenleg, a nagy turbóval 9-11 körül fogyaszt úttól és cipőtalp vastagságtól függően, és ez nem mondható soknak.

A bemutatóból az utastér sem maradhat ki, annak ellenére, hogy nem sok szót tudunk rá áldozni, mivel itt sem történt átalakítás. A teljesen széria 90-es belső így tovább fokozza a kóbor apácák megtévesztésére kialakított szürkeegér-fazont. Sőt, még a tuningosok által alapvetőnek titulált "nagy zene" is hiányzik. Gondolom mostanra már egyértelművé vált, hogy ez sem a véletlen műve. Zsolt minden zenénél jobban szereti hallgatni a kocsi motorját. Túl azon, hogy valóban szebb bármilyen muzsikánál, rögtön hallani, ha valami esetleg nincs rendben. Itt viszont minden rendben van, még ha nem is látszik.

Persze most lehet kötözködni, hogy messziről jött ember, meg ilyenek. Én nem is próbálok meg az autó védelmére kelni, mert szavakkal úgy sem lehet jobban leírni azt, amit benne ülve érezhetünk menet közben. Bele kell ülni és megpróbálni visszatartani a hányást .