Kalandra fel!

Autóhifi teszt: Pioneer PRS hangszórók

2004. április 14., szerda 10:35
csik.jpg

Fogalmam sincs, hogy születhetett meg ez a hangszórókészlet, mert nagy piaci sikert nem remélhetett tőle a Pioneer. A levegőben lehet valami, vagy a sok rizs az oka, de a nagy japán elektronikai gyártók időnként úgy érzik, ki kell törni a középkategóriából, és valami nagyonnagyont kell alkotniuk. Valami hatalmasat, nehezet, drágát, kuriózumot, jól szólót. És ez a termék időnként autóba való.

Az árlistát nézegetve nem is egy hangszórókészletről van szó, hanem külön-külön megvásárolható darabokról. Ami nagyon meglepő, hogy az összeállítás legdrágább darabja a magassugárzó. Ám a magas áron csak addig csodálkozunk, míg ki nem szedjük a dobozából. Hatalmas. Az ember inkább gondolná középsugárzónak, mint a magas hangok megszólaltatására alkalmas valaminek. Ahhoz valahogy túl drabális. És gyönyörű. Elég kézbe venni a tisztes TS-T3PRS-re keresztelt jószágot, hogy megértsük, egy nagy cég mennyivel szabadabban variálhat színekkel-formákkal-anyagokkal, ha akar, mint egy kisebb manufaktúra, ami csak apró módosításokat írhat elő a nála sokkalta nagyobb hangszórót valóban gyártó beszállítóinak. A Pioneer csipogó például egy metallurguiai gyöngyszem, mindenhol fém.

Még a hátoldala is, ami pedig - a csillámló mélyszürke festése miatt - inkább műanyagnak látszik. Bizony, a hátsó rész is fémöntvény, szilárd, mint egy légópince, és azért csillag formájú, hogy ezzel is segítse a hangszóró hűtését. Kétoldalt kapott helyet a két, sarus hangszóró-csatlakozó. A hangszóró beszerelésére szolgáló első gyűrű is fém. Ez is selymesen fénylik, de sokkal vidámabb színe van, mit a hátsó résznek: halvány arany. Ilyen szín talán nincs is, de a Pioneer mégis pont ilyen. És szép. Nagyon is. A fém rács alatt pedig ebben a műfajban hatalmasnak számító 30 milliméteres selyem dóm lapul. Ami viszont nem látszik: a mágnes nagy erejű neodímium, a hangszórót imbusz csavarokkal kell felszerelni, amit mellékelnek is a készlethez -csavarkulccsal egyetemben persze.

A mélyközép hangszóró látványvilágban cseppet sem marad el a csipogótól. Az öntvény hangszórókosár itt halványarany, amit élénksárga membrán egészít ki. Utóbbi jól láthatóan szövött anyagból készült. A Pioneer erről annyit árul el, hogy kevlár-celluloid kombináció, ami azért jó, mert könnyű, ugyanakkor merev. A porvédő kicsit becsapós: színe alapján alumíniumnak gondolná az ember, de csak egy aprócska műanyag idom. Ami egészen különlegessé teszi a hangszórót, a membránszél. Egyik fele domború, a másik homorú. Persze nem egyszerre ugyanazon a helyen, hanem egy kis szakaszon ilyen, majd hirtelen átfordul amolyanba. Ennek a megoldásnak az a fő előnye, hogy mindenkinek rajta marad a szeme, hosszasan gusztálja, és a végén jól megjegyzi, hogy ezek a Pioneerosok miket ki nem találnak...

Na jó, ezen kívül állítólag egyenletesebb lesz tőle a membrán mozgása. Hogy ez a kihajlítom-behajlítom membránszél a Pioneer kitalálmánya lenne, nem tudom, mert a szintén japán és igen neves Fostex már évek óta ehhez igencsak hasonló megoldással készít hangszórókat - ám az biztos, hogy kifejezetten autóba szánt produktumnál ilyennel nem találkoztam. A hangszóró hátulról nézve is impozáns. A szellőztetés fontos folyamatát például nagyon szépen megmunkált, tölcsérre emlékeztető, lekerekített furat végzi, az alján finom hálóval - a cél az, hogy ne kerülhessen szennyeződés a tekercshez. A pille meglepően nagy, majdnem akkora, mint a hangszóró membránja. Ennyi dicséret után már itt az ideje némi kritikának.

A hangszóró-csatlakozóktól a mozgó részhez futó drótok meglehetősen merevnek tűnnek, mintha rövidre szabták volna őket. Tulajdonképpen nincs velük semmi baj, nem érnek semmihez, nem akadályozzák a membrán és a pille mozgását, de valahogy furcsán kurták. A két igen méretes, otthoni erősítőkről elszármazott kábelcsatlakozó pedig egyszerűen felesleges. Szerintem autóban sokkal jobb forrasztani, mint banándugóval vagy csak simán, odacsavarintással hangszórókábelt rögzíteni - s ez a két böszme nagy rézdarab csak a két utóbbira ad lehetőséget. Szépnek szép, de nagyon nem praktikus és szörnyen útban van a beszerelésnél a Pioneer TS-T7PRS-en.

A keresztváltó igazi műremek. Kívülről. A szín a jól bevált halványarany. A feliratok és a szellőzőrács dinamikus szimmetriával foglalja keretbe a gyártó nevét és annak közlését, hogy ez a fém ház azért is nagyon jó, mert elektromágnesesen árnyékol. A kivezetések hagyományosak, csavaros szorítósak, de több van belőlük, mint az ember várná, mert a magassugárzót nem egy jumperrel lehet halkabbá tenni, hanem azzal, hogy külön kivezetésre kötjük. Odabenn, a szép fém ház alatt nincs már semmi izgalmas. Tulajdonképpen snassz, hétköznapi alkatrészek vágják 12 dB/oktáv meredekséggel a hangot. Egy túlterheléstől védő elem is bekerült a keresztváltóba, ami jó, mert védi a magassugárzót - bár ennyire robusztus csipogót talán túlzás így is óvni, viszont rossz, mert ez a védelem elrontja a hangot.

A szett a beszerelése nem könnyű feladat. A gyári helyeket érdemes elfelejteni, mert a hangszórók elég nehezek. Mindent jó alaposan meg kell erősíteni, hogy elbírják a súlyúkat. Másodszor jó nagy lukakat kell vágni-fúrni. A csipogó a nagy membránnak köszönhetően széles, és az öntvényház miatt még mély is. A mélyközép hangszóró pedig éppen nem fér be a legtöbb, 16,5 centisnek mondott hangszóróhelyre. No, nem azért, mert tizenhét centisnek mondják, hanem a csodás hangszóró-csatlakozók hajlamosak elakadni mindenben. Az ajtópanel-építés és az igen alapos zaj- és rezgéscsillapítás nemcsak kijár ezeknek a hangszóróknak, de elengedhetetlen követelmény.

Hallottam én már szólni ezeket a hangszórókat Lars Karlsson mindig minden hangminőség versenyt megnyerő Mercedesében. Jó tudni, hogy ő az egyetlen profi versenyző ebben a világban; abból él, hogy minden győzelemért jutalompénzt kap a Pioneer-tól. Lars nem is veszített soha az elmúlt pár évben. Nos, volt szerencsém megfülelni az ő autóját. Ott persze minden csúcspioneer volt, néhány száz munkaóra beépítéssel és finombeállítással spékelve. A hang végtelenül precíz, vonalzóval, körzővel mérhető volt, de ha azzal a rendszerrel kellene élnem, biztosan változtatnék rajta. Eljátszanék a DSP-vel, vagy átkábelezném, esetleg valamit kicserélnék benne, de legvalószínűbb, hogy kikapcsolnám, vagy eladnám az egészet jó pénzen, és vennék belőle valami barátságosabbat, szívhez szólóbbat.

Így gondoltam, legalábbis a teszthangszórók megérkeztéig. Merthogy azokat megtartanám. Miután nagy nehezen sikerült beügyeskednem őket a próbaládámba, gyorsan a meghallgató székbe huppantam, hogy gyorsan valamiféle első impressziót szerezzek, mielőtt majd jó két hét múlva esedékes szeánszot megtartanám, a bejáratás végén. Aztán a rövidnek tervezett belehallgatás jó órányira nyúlt. Nem azért, mert elsőre annyira jól szólt, hogy fel sem tudtam állni a fotelomból, de valami olyasmire döbbentett rá, amit alaposan végig kellett gondolnom. Ez pedig a japános hangzás és a csúcshifi kapcsolata.

 
  Japán hangzás
 
    A felkelő nap országából származó hifi termékek tömeges beáramlásának idején kialakult egy kifejezés: japános hangzás. Ez a csinnbummcirkusz politikailag korrekt definíciója. A mélyek csattognak, a magas csörömpöl és még visít is. Ez a hangzás igen sok japán hifitermékre jellemző volt, ezért egy idő után másképpen hangolt modellek jelentek meg az európai és amerikai piacokon. Sőt: itt, az öreg kontinensen külön német és angol nyelvterületre specializált hangú erősítők-CD játszók-hangszórók érkeznek a gyárakból. Ez a japán hangzás kifejezés így egy kicsit túlhaladottá, divatjamúlttá vált, de ami mögötte van - amiért kialakult -, az nem változott. A felkelő nap országának zenei tradíciói felelősek ezért. A Japánban kedvelt zenék jó része ütőhangszerre épül, és nagyon sok közülük a magas hangú. Az ezt a hangképet visszaadni szándékozó, de olcsó, gyengébb hangú masinák bizony igen-igen fárasztóak az európai fül számára. Ellenben ezt a hangzást jól reprodukálni, az eredeti dinamikájában, sávszéleivel, valódi jelenlétérzettel - ez igazi reveláció lehet mindenki számára, bárhol is született. Nem véletlen, hogy a japán csúcshifik jórészt borzalmas hangnyomásra, de egyben hatalmas dinamikai szélsőségek megmutatásra is képes tölcséres hangszórókban végződnek, és előttük végletekig kifinomult, elképesztően virtuóz módon felhasznált anyagokból álló, de nagyon szimpla, jórészt elektroncsöves erősítők, CD-játszók állnak.

Nem állítom, hogy a Pioneer szett könnyedén beilleszthető lenne egy ízigvérig japán csúcshifi láncba. Nem. Alaposan kilógna onnan. Viszont mégiscsak megvan a képesség benne, hogy megmutasson valamit ezek elképesztő jelenlétérzetet keltő hangjából, abból az érzésből, hogy ez nem egy kellemesen szóló lánc, hanem a valóság kiragadott darabja. Ilyenkor az ember elfelejti a megszólalás bajait, és csak rácsodálkozik a tiszta zenére.

A Pioneernél ez a rácsodálkozás első lépésben olyan jó öt percig tartott. Aztán zavarni kezdett sok minden. Elsőnek az, hogy a magas és mélyközép hangszóró mintha nem pont ugyan azt a lemezt játszotta volna le. Hol elcsúsztak egymáshoz képest, hol váratlanul elhalkultak, felerősödtek a másik rovására. A dinamika is csak kis hangerőtartományban volt igazán jó, és egy pár függönyt is el lehetett volna húzni a képzeletbeli színpad elől. Miután kikötöttem a keresztváltót, és aktív elektronikával pótoltam, az egész rendszer megtáltosodott. Ennél már csak akkor szólt jobban, amikor egy másik, jobb alkatrészekből készült, más meredekségű és persze máshonnan induló keresztváltó került be a jel útjába, némi DSP korrekció kíséretében. Tényleg igaz lehet, hogy a drága autóhifi szettekhez adott keresztváltó csak inspirációnak jó. El lehet vele kezdeni hangszórók meghallgatását, de hogy a teljes potenciált kihozzuk belőlük, másikat kell építenünk.

Most már igazán élvezetesen szóltak a Pioneer csúcshangszórói. És hangosan. Kérkedik azzal, mekkora hangerőre is képes. Nemcsak egy autót, de még egy kisebb parkolót is be tudna szólni. Ha megszoktuk, hogy ne bánjunk visszafogottan a hangerő gombbal, meglepő dinamikai kontrasztokat is megmutat nekünk. Mindenféle zenén. Széll György, amikor Wagner operarészleteket vezényel, jól hallhatóan ki is használja mindazt a lehetőséget, amit egy jó karban lévő nagyzenekarral el lehet követni a dinamika területén. Ahogy Roger Waters is mindent megtesz az Amused to Death lemezén, hogy legyenek nagyon halk, és nagyon hangos részletek - a Pioneer partner mindebben.

A térleképezés egyszerűen hibátlan. Tulajdonképpen. A teszthez használt remek Eichmann kábelek igen pontos háromdimenziós színpadot rajzolnak, és ennek nem állt útjában a Pioneer szett sem. Vagy legalábbis nem mindig. Amikor sikerült belőnöm a színpadot rezzenéstelenül stabilra, akkor a hang egy kicsit fakóvá, tompává, kevésbé élettelivé vált. Amikor visszajött az életkedv, megkezdődött a zenészek mászkálása, a kórusban a lökdösődés, a mikrofonok imbolygása. Teljes biztonsággal nem mondhatom, hogy erről a Pioneer tehet, és nem az én ügyetlenségem, de hogy ilyen téren nem könnyen kezelhető hangszóró, az biztos.

Pioneer PRS hangszórók

A megszólalás tónusa alapján azért kitalálható, hogy ez japán hangszóró. Szó se róla: vannak mélyek, bőven és telten, de a magas tartomány részletesebb, jobban megformált, gazdagabb. Hogy tüntetne a jelenlétével, nem lehet ráfogni, de mindig figyelni kell rá - és ebben egy idő után el lehet fáradni. Rövid pihenő kell, hogy ismét a zenére tudjunk koncentrálni. Én ezt nem nevezném hibának, ez csak valami más a megszokott hangokhoz képest.

Ez a Pioneer szett - hasonlóan jó pár felső kategóriába tartozó hangszórókészlethez -egyéniség. Nem adja meg magát könnyen. Fontos az atombiztos beépítés, a kellően jó minőségű kábelezés-készülékválasztás - és ha mindez megvan, egy aprólékos finombeállítás után juthatunk el egy olyan hangképhez, ami más, mint a megszokott: izgalmas, inspiráló, néha túl izgága és emiatt fárasztó, de jó pillanataiban egészen elbűvölő és hihetetlenül valósághű. Aki a biztosat és a jól bevált nyugalmat keresi, az ne ezt a szettet válassza, de aki nyitott az újra, az izgalomra, a másságra zenei téren, az igen jól járhat a 69 990 forintos TS-T3PRS csipogóval, az 55 990 forintos Ts-T7PRS mélyközép hangszóróval, és kezdetnek megteszi a 24 990 forintos UD-N2PRS keresztváltó. Tehát: kalandra fel!

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Magazin Melyik Feri? Aki a lottón megnyeri!

Melyik Feri? Aki a lottón megnyeri!
Király Ferenc 38 éve tudja, számára egyetlen autó létezik csak a világon. 26 éve az az autó az övé. Tanulság: autóvallást alapítani nem könnyű, de egy karcagi garázsból is lehetséges.

B125 Pofa alapállásba, nem röhög!

Ha nagymotorhoz szoktál, úgy tolod arrébb, mint egy biciklit. Egy nagyobb liftben felviszed a lakásodba, ha félted lent hagyni: ez a városi mini-supermoto.

Véletlenül gyorshajtottam, elnézést

Ezt egy rendőr sem venné be: úgy mentem harminccal gyorsabban, hogy szabályosan akartam haladni, kihágások nélkül.

Kémfotón az új bálna-Merci

Rég várunk a modellváltásra, de úgy néz ki, a mérnökök már csaknem végeztek a munkával.

Ez itt az új Renault Alpine. Tényleg.

Napok óta keringett a fotó a neten, mire egyértelművé vált: nem csalás, valóság.

TCTV A leggonoszabb visszavág, az Istennő simogat. Dodge Viper 2005, Citroën DS 1971