[Frankfurt] Sportos vonalak, négy ajtó, dízelmotor és
automataváltó: röviden így jellemezhető a stuttgartiak legújabb
tanulmányautója.
Ma,
a Frankfurti Autókiállítás első sajtónapján hullik le a lepel a
Mercedes kreatívok legújabb ötletéről, amelyet
a gyáriak egyszerűen négyajtós kupéként emlegetnek. Az autót
látva gondolhatnánk, hogy ez túlzás, de a Vision CLS valóban nem az,
amit a Mercedestől megszokhattunk. A négyajtós modell, amely méreteiben
leginkább az E-osztályhoz áll közel, határozottan dinamikus
vonalvezetésű: az egész autót merész ívek határozzák meg, a tető
vonala, az övvonal és az oldalablakok felső pereme egyaránt egy-egy
lendületes, megszakítás nélküli ív, az orrkiképzés a felfelé húzott
lámpákkal és a sportos modelleket idéző hűtőráccsal pedig
határozottan forradalminak hat Mercedeses viszonylatban.
A "sportos" jelző a menetteljesítményeket nézve is helytállónak
tűnik: az autó
6,4 másodperc alatt képes álló helyezből indulva elérni a 100
km/h-t, és a 250-es végsebesség sem kevés, bár ez szokás szerint az
elektronika által korlátozott érték. A kisördög akkor kezd el újra
kaparászni az emberben, amikor a motor specifikációjához ér a hivatalos
sajtóközlemény olvasásával: a CLS mindezt
egy hathengeres dízelmotornak köszönhetően nyújtja. Igaz ugyan,
hogy a 265 lóerős teljesítmény és főleg a 2.000-es fordulatszámnál
jelentkező 560 Nm-es maximális forgatónyomaték nagyon meggyőző adat, és
a
100 km-en elfogyasztott 7,5 liter gázolaj még ezen felül is
sokmindent feledtethet, de azt csak remélni tudjuk, hogy a Mercedesnél
nem spóroltak a zajszigeteléssel, mivel a dízel-kerregésnél kevésbé
sportos élmény aligha létezik. A másik jellegzetesen limuzinos megoldás
az automataváltó, bár ebből az elérhető legjobb került az autóba: a
világ első hétsebességes személyautó-automatáját, a 7G-TRONICOT
találjuk benne, amely mostanság válik szériatartozékká az összes V8-as
E, S, SL és CL osztályú modellben.
A
Vision CLS további megoldásai mind ismerősek lehetnek korábbról: az
AIRMATIC DC légrugózás, a sebességfüggő szervokormány, a kanyarba
bevilágító lámpák, az oldal- és függönylégzsákok, az SBC fantázianevű
elektrohidraulikus fékrendszer és a többi high-tech furfang korábban
már mind bemutatkozott a Mercedes egyéb modelljeiben.
Igazából nehéz lenne racionális okot találni arra, hogy minek kell a
Mercedesnek a CLS, hiszen használati értékében és tulajdonságaiban alig
tér el az E-osztálytól. A választ valószínűleg a stuttgartiak
marketing-osztályán kel keresnünk: a típussal vélhetően azt a réteget
szeretnék megnyerni a márkának, amely
a jelenlegi Mercedeseket túlzottan konzervatív megjelenésű, lomha és
nehézkes külsejű autóknak tartja, és most még inkább vásárol a
konkurencia (BMW, Audi, Jaguar) modelljeiből. A hírek szerint a CLS
sokkal hamarabb gyártásba kerülhet, mint azt a korábbi Mercedes
tanulmányautók esetén megszokhattuk: három-négy év helyett állítólag
elég 2004 végéig várnunk a szériaváltozat megjelenésére.
