Leleplezték az Audi A1-est

2010.02.10. 11:19

Egyelőre csak három ajtóval és fronthajtással, de a Mini eddigi legkomolyabb kihívója érkezett meg. Az A1-es igazi Audi: ridegebb, kiszámítottabb, mint a konkurencia, de annyira nem unalmas, hogy veszélybe kerüljön a sikeres szereplés. Ha valami mégis kevésnek tűnhet, az a lóerők száma: az igazán gyors változatok későbbre várhatók.

Az Audi tervezőinek pórázán vélhetően az A1 esetében sem engedtek sokat: legnagyobb részt a szabványos klisékből építkeztek ezúttal is. A hűtőmaszk, az alsó légbeömlők és az egész karosszéria vonalvezetése ugyanúgy a megszokott sablonokat követi, mint a belső tér megoldásai. Csak az első és a hátsó lámpák kialakítása tér el egy nagyon picit az egyensablontól, belül pedig krómkeretes, repülőgép-hajtóművekre emlékeztető szellőzőnyílásokkal és kétszínű kárpitozással próbáltak némi életet lehelni az összképbe. Cserébe a felhasznált elemeket a sportosabb Audikról kölcsönözték, és a tetőívek eltérő színe is vidámabbá teszi az autó karakterét. Meglepetés egyébként azért sem érhet senkit, mert a forma 95%-ban azonos a 2007-es Metroproject Quattro tanulmányéval, csak néhány jelentéktelen részleten változtattak.

Ha valaki abban bízna, hogy a visszafogott külső alatt elképesztően igényes technika rejtőzik, annak is csalódást kell okoznunk. Az A1-es a burkolat alatt a VW Polo és a Skoda Fabia technikáját hordozza. Erre utalnak a háromajtós méretei is: 3,95 méter hosszú, 1,74 méter széles és 1,42 méter magas és 2,47 a tengelytávja, azaz minden irányban csak centik választják el a padlólemez-társaktól. A szabványplatformnak köszönhető az is, hogy az A1-esből egyelőre nem készül csak fronthajtásos kivitel, bár ez sem indokolja feltétlenül a bevezető motorválaszték harmatos teljesítményét.

Összesen négyféle motort kínálnak az A1-eshez, két benzinest és két dízelt. Mindegyik mellé jár stop-start rendszer, és mindegyik hatékony, közvetlen befecskendezéses, turbófeltöltéses szerkezet. A benzines alapkivitelbe az 1,2 literes TSI turbómotor gyengébbik, 86 lóerős változata kerül, amely ugyan elég takarékos – a gyári átlagfogyasztás-adat 5,1 liter 100 kilométeren –, viszont 12,1 másodperc alatt gyorsítja az A1-es karosszériáját 100 km/h-ra, és 179 km/h-s végsebességet biztosít, azaz a prémium-kisautók mezőnyéhez képest elég vérszegény. Aki hasonló menetteljesítményekre, de még takarékosabb üzemre vágyik, az választhatja az 1,6 literes, 90 lóerős dízelt is, ez egy tizedmásodperccel hosszabb idő alatt éri el a százas tempót és a végsebessége is azonos a kisebbik benzines változatéval, de megelégszik 3,8 liter gázolajjal 100 kilométeren.

A következő teljesítménylépcsőt az 1,6 literes TDI dízel 105 lóerős és 250 Nm csúcsnyomatékú dízel jelenti: ezzel 10,8 másodperc elérni a százat, akár 187 km/h-val is viheti az A1-est, de még mindig elmegy 3,9 liter gázolajból száz kilométert a szabvány vegyes ciklusban. A csúcsmodell eleinte az 1.4 TSI lesz, ebbe az ezernégyszázas turbómotor legegyszerűbb, legvisszafogottabb változata kerül a maga 122 lóerejével. Ezzel már egész tűrhetően mozdul az autó, 9,1 másodperc alatt megvan a 100, és 200 km/h a végsebesség. S-Tronic automatával 5,1, hatsebességes, kézi váltóval 5,4 liter a gyári fogyasztási adat, ami egyáltalán nem is rossz, bár az az érzésünk, a való életben ez a változat valamivel több üzemanyagot kér majd.

A motorválaszték visszafogottságát részben azzal magyarázza az Audi, hogy az A1-es 1045 kilogrammos üres tömege a kategórián belül a jobbak közé számít. Ennek ellenére aligha kerülheti el az Audi, hogy ne mutasson legalább egy 150-160 lóerős sportosabb változatot: egyrészt kell a sportos arculathoz, másrészt a Mini erősebb változatai is elég népszerűek, így ezzel a motorválasztékkal az Audi nem ér el minden potenciális vásárlót. Az összes motor az első kerekeket hajtja, és elképzelhető, hogy ez nem is változik – egyszerűen túl drága volna a négykerék-hajtást összehozni a szabvány VW kiskocsi-padlólemezzel – de az Audi legalább egy elsőkerék-fékezgetős önzáró differenciálmű-szimulációt bevetett, hogy határhelyzetben kiszámíthatóan viselkedjen az A1-es.

Az a gyanúnk, hogy – bár eddig a legkomolyabb próbálkozásnak tűnik a Mini megszorongatására – egyelőre az A1-es sem elég erőteljes, hogy megfogja a nagy riválist. A letisztult, egyszerű, de alaposan kidolgozott autók kedvelői körében persze komoly sikerre számíthat, és ahogy a VW Golf vagy az Audi A4 sikeréből kitűnik, ez a tábor egyáltalán nem elhanyagolható méretű.