Azt hiszed tudod, mi a fájdalom

2014.03.05. 16:01 Módosítva: 2014-03-05 16:01:30

Porrá perzselt retinával támolyogtunk még egy fél órával később is. Boldogan vetettük magunkat Mansoryék karjaiba (akik meglepően koherens és szép autót is kiállítottak, Dániel hamarosan beszámol), agyműködésünk stabilizálódott, szívverésünk is visszatért a normális állapotába, lassan visszaköltözött belénk az élet a sokkoló élmény után.

A szlovák Nimrod Performance – azaz a Nimrod Elite Tuning – ugyanis feltalálta a Kelet-Európai tuning-sportautó bizniszt. Célzottan és hidegvérrel veszik majd ki a szürke pénzt a bomber- és rosszul szabott Armani-pufidzsekik zsebeiből. Figyeljünk a részletekre!

Már önmaga a név is magabiztosságot sugall. Nimrod és Performance. Nimród, azaz Ménrót Mezopotámia királya, Bábel tornyának építője, hatalmas vadászként és az erő szimbólumaként ábrázolják, igazi hatalmasság önmagában. Na most képzeljenek még hozzá némi performance-t és közelébe érnek annak a hatalmas teljesítménynek, ami ezen a standon összpontosul. Egy lóerő-orgia, karbon-hegyek és bőrözött fennsíkok. Mindenből a legjobb. Vagy nem?

Na szóval önmagában a logó is definiál és kirekeszt egyben: vörösen izzó szemű Staffordshire terrier egy pajzsban. A félreguláris biztonsági szolgálatok aranykorát idéző márkajel piros-fehér-zöld kerete hazai kötődést is feltételez, ami nem véletlen: a Nimrod Elite Tuningnál bizony sok a felvidéki magyar, tervezett bemutatótermüket pedig Dunaújvárosban vizionálják. Legalábbis ennyit sikerült megállapítani holnapjukról, ami a korai működés egyik nagyon vicces fázisában van. A rendszergazda épp csak ismerkedik a WordPress-szel, ellenben van rajta öt fotó (egy a tulajdonosról is) és választhatóak a nyelvek! Érdemes magyarra váltani és figyelni a Google Translate munkáját, ahogy lefordítja a csodás marketingszöveget mindenféle monakói éjszakákról és könnyes kanyarvadászatokról. Erős a Csonticar-utánérzet, csak ott jobb a flow.

A portékával nem törték nagyon a fejüket: azonnal olyasmihez nyúltak, amitől a legpatinásabb tuningcégeket is kiveri a víz. Minket pláne. Itt csak Ferrari és Lamborghini akad.

Illetve Ferrari 458, amit – remek politikai érzékről téve tanúbizonyságot – egyenesen Katyushának neveztek el. Szláv női nevű tömegpusztító fegyverről meglehetősen kevés autót neveztek el eddig, legalábbis az egyetemes történelemkönyvek nem említik sehol a Bugatti Klórgáz Bertát vagy a Pagani H-Bombot. De mindegy, a lényeg, hogy a név üssön, kit érdekel, hogy a mai világ 90 százalékának semmit nem mond, vagy ha igen, az legfeljebb egy jeges üveg vodka lesz.

Nem csak a névvel van itt baj. Hanem leginkább azzal a borzalmas giccs-lekvárral, amivel pufók kis ujjaik összekentek mindent, amit az olasz sportkocsigyártók egyszer már nagyszerűen kitaláltak. Műanyag síkságok a sárvédőkön, Honda-féle piros R-betű a helyi Homasitából, konvektorrács és karbonszárny félig lecsavarozva, mert nem ül fel rendesen a hullámos műanyagra. Plusz egy aerodinamikai terelőszárny, mint a Forma-1-es autókon, mert az kell, biztos leválasztja a rossz áramlásokat, vagy izé, jól néz ki, kell oda, mint tanyára a villany.

Odabent folytatódik az ámokfutás. A kormány közepéből minket figyel a harcikutya (itten kemény világ van, ágaskodó lóval sokra nem mén), oldalunkba belemar a méretre szabott Ferrari-ülés helyett filléres konzolra kendácsolt műanyag kagylóülés és körbevesz minket a piros-fehér bőrkárpit, melynek sivárságát csak itt-ott töri meg egy-egy festékszóróval pirosra vagy fehérre festett műanyag burkolat- vagy takaróelem.

Na, nem tetszik? Nyugi, van megoldás. Ha nem jön be a Katyusha, nincs gond. Van itt valami, aminek még találóbb neve van. A Nulla azaz a Zero.

Ez is 458 Italiából készült, ez azonban csak valami Stage 1 kit lehet, mert megelégedtek az arany-fekete fényezéssel és némi szpojlerrel. Ha azon túl tudja tenni magát, hogy Ferrari helyett egy Nullát vezet, akkor már csak azt kell lenyelni, hogy mindez a Zetor-traktorokat idéző betűtípussal ki is van írva mindenhová.

És ha ez még mindig nem elég, akkor ideje venni egy Aventadort és odaadni ezeknek az aranykezű mestereknek, hogy csináljanak belőle egy Előre Vörös-t. Vagy Előre Vörösök-et. Ukrajnában szét fogják kapkodni, kajakra.

És a magyarul beszélő, aranyos hosztesszek nem értik, miért fogja mindenki a fejét, aki végül kiszédeleg innen. Káeurópai igénytelenség és giccs, drágán. Járj te is Nimroddal!

UPDATE:

Időközben sikerült elkapnom egy szóra Bader Alroudhan urat, aki cégtulajdonos, formatervező- és építő is egyben. Alroudhan úr cége komáromi székhelyű, Dunaújvárosban tényleg szeretne megnyitni egy bemutatótermet és mindhárom autóból tízet-tízet akar eladni évente. Az arab származású úriember kérdésemre elmondta, hogy a Katyusha nem a fegyverről, hanem orosz barátnőjéről, Kátyáról kapta a nevét és nem hiszem el, de négy nap alatt készült. Mondtam neki, hogy de, elhiszem. 500 ezer euró az ára. De majd rakunk bele erősebb motort. - mondta, nyolcszáz lóerővel. Mert a Ferrari és a Lamborghini nagyon könnyen tuningolhatóak.

Nyeltem. Akkor mennyibe kerül a Zero? Az csak 350 ezer...

Alroudhan úr meg van győződve arról, hogy az ő minőségével és technikai hátterével el tudja majd adni ezeket az autókat világszerte.

Hajrá, csak ha lehet, ne a szomszédomban lakjon egy Nimrod-tulajdonos.