Hosszú percekre magába szívott a Bolt Sport utastere, mialatt egymás után nyitottak be az indiai újságírók, tévések, hogy most már ők is megnéznék. Az itt hemzsegő indiaiak arányából akár a Delhi Autószalonon is sétálhatnék. Mi van, emberek, ez itt India első izmosított csapott hátúja, senkit nem érdekel a Gangesztől errefelé?
A Nano köré anno egész ideológia épült, a csóró országnak csóró kisautót volt a logika alapja. Várták tőle, hogy majd indiaiak millióinak hozza el az újautózás lehetőségét, de kiderült, hogy az elnyűhetetlen Hindustan Ambassadorok és a japán belpiacról idevetett rengeteg jobbkormányos mellett keveseknek kell a kétezer dolláros műanyagautó. Ezt leszűrve próbálkoznak most valamivel feljebb a Zest és a Bolt modellekkel. Előbbit el se hozták Genfbe, a csapotthátú ötajtós Boltból viszont itt leplezték le a sportváltozatot.
A Bolt Sport távolról nagyon helyes. Azért a szomszéd standról nézve sem egy Fiesta ST, de jól kigondolták az arányait, mint újdonság vonzza, nem taszítja a tekinteteket. Nem is tudom, hol vesztettem el pudingszilárd alapokra épült szimpátiámat. Talán ott, amikor a bőrnek mondott üléshuzat bőrillatnak hazudott szaga megcsapott, de az is lehet, hogy az erős műanyagszag-kipárólgás volt a hunyó. Amikor aztán egy indiai kolléga rám csukta az ajtót, lett koherens a szag. Ez a kettő együtt épp olyan, amit a kínai ruhaboltokban lehet érezni, valahol az ingek, a strandpapucsok és a női csizmák háromszögében.
A szagnál is durvább volt a forrása. A kédergumikat néhol mintha kézzel formálták volna Kalkutta-külsőn, a bőrhuzat hullámzik, a műanyag kemény. Ez itt még nagyon India. Pedig a műszerfal elé még nem volt rossz beülni. A műszeregységet öt éve még nem egy európai gyártó elfogadta volna, sőt, az ülés is nagyon jó. A két centi hosszú üléssín tette klausztrofóbbá életem első indiai autós élményét, amit nem oldott a vésővel faragott tetőablak.
Amúgy van itt minden: elektromos szervó, ötsebességes kéziváltó a Fiattól, iPod-csatlakozó, 187 literes csomagtér. A motorja az alap Bolt négyhengeres, 1,2 literes turbós benzinese, de itt kilencvenről százhúsz lóerőre húzták. Ilyen autóban keresni az élményautózást minimum merésznek mondanám. Egy hiteles töréstesztet azért megnéznék, mert úgy sejtem, nagyobb biztonság ma Oroszországban ellenzéki politikusnak lenni, mint Indiában hazai hot hatch-csel veretni.
