hirdetés

A Californiánál is elérhetőbb Ferrariról szóló hír nem először bukkan fel, és valószínűleg nem is utoljára, de ha igaznak bizonyul, a akkor is legalább négy év, mire bemutathatják a közönségnek.

Attól nem kell tartani, hogy a Ferrari Porsche Boxster-szerű olcsó modellt készül előállítani, de arról hallani, hogy az olaszok megpróbálnak több vásárlót szerezni egy újabb típussal, és versenyre kelni Porsche 911 Turbóval, amely úgy 30%-kal olcsóbb az aktuális California T-nél. Ferrarit ugyanis már nem kapni 200 ezer dollár alatt, miközben a 911-es legdrágább változata, a Turbo S is 180 ezer dollár, az egykori középmotoros alap-Ferrari ára pedig már 240 ezer dollár fölé emelkedett. Ezzel együtt a teljesítmény is elszállt: már a California T is 560 lóerős, pedig ekkora teljesítmény a vásárlók egy része számára inkább veszélyes, mint hasznos.

A konkrét pletyka úgy szól, hogy a Ferrarinál egy V6-os modellen dolgoznak, amely 2019-re készülhet meg. A Motor Trend című magazinban megjelent infó állítólag a Fiat-Chrysler Auto legmélyebb bugyraiból származik, és a szerző szerint komolyan vehető. Ha ezt kiegészítjük azzal, hogy a cégcsoport legerősebb V6-osa, amelyet egyébként a Ferrari fejlesztett, 3 literbő két turbófeltöltővel 410 lóerős, abból érdekes következtetések vonhatók le. A tavaly leváltott, szívómotoros Californiánál alig gyengébb modellre számíthatunk, hathengeres motorral, bár azt egyelőre megjósolni sem lehet, hogy egy újabb orrmotoros modellre számíthatunk, vagy az utolsó hathengeres modellhez, a Dinóhoz hasonló kicsi és egyszerű középmotorosra.

A Ferrari lehetséges kínálatbővítésére persze sokaknak kell még rábólintaniuk, és az ilyesmi nem is egyszerű kérdés, hisz a Ferrari értéke nem a sportkocsi-gyártás, hanem a név és a hozzá kapcsolódó legenda. Nem túlzás azt állítani, hogy a Ferrari a Fiat-Chrysler birodalom legértékesebb darabja – nem csoda, hogy nemrég kiszervezték egy külön cégbe – már maga a márkanév is a legerősebbek közé tartozik. Így a tulajdonosok nem kockáztatnak, itt nem lehet olyan döntést hozni, amely akár csak kismértékben is a márkanév értékének rovására mehet.

Ugyanakkor a Ferrari egyike volt a V6-os motorok egyik korai alkalmazóinak: a versenypályán az 50-es évek második felétől használták ezt a motortípust, utcai modellekbe pedig a 60-as évek végétől a 70-es évek közepéig szereltek hathengeres motorokat. És bár ezek Dino néven készültek a jellegzetes ágaskodó lovacskás jelvény és Ferrari márkajelzés nélkül, mégis szerves részei a maranellói legendának – épp ezért nem valószínű, hogy egy hathengeres modell bármilyen formában is ártana a cég megítélésének.