Tudom, tudom, biztos unják már, hogy évente kötelező jelleggel írok róluk, de nem tehetek mást, egyszerűen képtelen vagyok kihagyni ezt a standot. Évente tucatnyi tuningcég állít ki a Genfi Autószalonon és évente ugyanazzal jönnek elő mindig, mintha ütemre csinálnák. Módosított motorvezérlő-szoftverek, karbon, szárnyak, felnik, futómű, látványos csingilingik, mattfeketében vagy arannyal kombinálva. Nagy a show, de a felszín alatt valójában kevesen nyúlnak érdemben az autóhoz és sokkal inkább kamu látványelemekkel (nagy diffúzorok, ál-légbeömlők) próbálják a saját ízlésvilágukra formálni az adott típust.
Az, hogy sok esetben milyen nevetséges eredménnyel jár a gyári garancia elvesztése tökéletesen mutatja a Mansory 4XX példája, ahol sikerült a 488-as Ferrari teljesítményét (állítólag) 120 lóerővel növelni, ezzel el is érték, hogy egy tizedmásodperccel gyorsuljon jobban százra, mint eredetileg. Ez extrém példa ugyan, de jól mutatja a felszínes, jobbára csak a nevükből élő tuningcégek vergődését az olyanokhoz képest, ahol ténylegesen érdemi munka folyik és a motortuning nem csak egy módosított vezérlőt meg egy nagyobb turbót jelent. Sajnos utóbbiakból egyre kevesebb van, hirtelen csak a Brabus jut eszembe, akik jellemzően Mercedesekkel foglalkoznak leginkább.
És persze ezek, itt, a standon, ahol nyugodtan leülhet az ember pihenni egy kicsit, itt nincsenek erős reflektorok és üvöltő zene, az elrendezése is minden évben ugyanolyan, csak a kínálat változik néha. Itt valahogy otthon érzem magam, kicsi cég, itt nincs is nagyon senki, aki ne dolgozott volna valamelyik kiállított autón napokig, nincs marketing-bullshit, hiszen már nem kell bemutatni senkinek a RUF-ot. Sosem a nagy show és a látványos szemét jellemezte őket, hanem a minőség és a valós teljesítmény. Itt a dolgokat nem készen veszik, hanem saját maguk tervezik, fejlesztik és gyártják le. Aztán szerényen kiállítják a stand sarkába, mint tették ezt a szívó V8-as sportmotorukkal.
Amit most nem láttam sehol, kicsit össze is szorult a gyomrom, hogy na, ezeket is kicsinálta a sok vízfejű politikus, de aztán alkalmi beszélgetőpartnerem és kalauzom (az ötvenes, alacsony mérnökember nevét sajnos nem jegyeztem meg) megnyugtatott: most leálltak a gyártásával, de csak addig, amíg nem sikerül EURO VI-kompatibilissé tenni. Folyamatban van a dolog, a motorban bőven van még potenciál.
Mindezt addig sikerült megbeszélnünk, amíg körbejártuk a csodálatosan, csavarra újjáépített Carrera RS-t, amely mögött a CTR2 Yellowbird állt a sorban (autós alapműveltség 11. lecke, Youtube: RUF Yellowbird Nordschleife full lap). Az autót teljesen atomjaira szedték, minden csavar kadmiumsárga, a műszerfal rideg műanyagburkolatai újak, az üléssínek is ragyognak-csillognak, a motortér láttán pedig még Göbölyös doki is felsóhajtana: profi munka.
Mintegy mellesleg került szóba az idei újdonság, amely egy kusza merevítő-állványra akasztva állt a pihenősarok mellett. Ez nem más, mint egy régi 911-es fél karosszériahéja szénszálas kompozitból. Lényegében a szélvédőkeret, a tető, hátsó ablakkeret és a hátsó sárvédők egyben. Gyönyörű munka, tökéletesen sima felülettel, csodás szálstruktúrával, nulla sorjával. A 911-es bármelyik szériájához képesek legyártani és állítólag még javítani is lehet, ha nem törik nagyon össze. - Na igen, amíg a motorfejlesztés zajlik, addig úgy gondoltuk, hogy a szabad kapacitást másra használjuk fel, úgyhogy kitaláltuk ezt... - mondta emberem, hangjában érezni lehetett a büszkeséget és taktikusan hagyta, had legyek én, aki hitetlenkedve felteszi a kérdést, miután egy kézzel megemeltem lényegében egy fél 911-es bódét állványostul: - A mindenit, hány kiló ez?
- Tizenegy.
Na, kérem. Ez az a tuning, amelytől még a 911-es is jobb lesz. Vessék össze azzal, amit sokan így hívnak.
