Elbúcsúzik a zöldkártya

2010.01.02. 12:23
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kérem, keressék elő autójuk papírjait, válasszák ki a pakliból a szép zöld Környezetvédelmi Igazolólapot! Vessenek rá egy nosztalgiától könnyező pillantást, majd vegyenek egy nagy levegőt, és tépjék ketté. Hevesebb vérmérsékletűek akár négyfelé, nyolc-, vagy tizenhatfelé.

Megtehetik, 2010 január elsejétől ugyanis mindannyiunk kedves Zöldkártyája megszűnt létezni. A környezetvédelmi felülvizsgálat részévé vált az időszakos műszaki felülvizsgálatnak (a.k.a. műszaki vizsga), annak minden előnyével és hátrányával együtt.

A környezetvédelmi vizsgálat intézményét és az ezt igazoló zöld színű kártyát 1992-ben vezették be. Százforintos nagyságrendű tétel volt akkoriban, de pontos összegre talán már senki sem emlékszik. A cél az elöregedett autópark igazán környezetszennyező darabjainak kiszűrése volt, és bár a Közlekedési Hatóság ennek sikerével indokolja a megszüntetést (illetve a vizsgába olvasztást), valljuk be, mindannyiunk ismer számtalan, ennek ellentmondó történeteket. Eredményt csupán az autók átlagéletkorának természetes csökkenése hozott, illetve az a nyilvánvaló tény, hogy a ma tíz éves autók már legalább az Euro-II normának felelnek meg.

Az idei év első napjától tehát sem a közúti ellenőrzésnél, sem az aktuális műszaki vizsgán nem lesz szükség a kis kartonlapra. Bízzunk benne, hogy erről az út mentén integető rendőrök is tudni fognak.

Mi hát a teendő?

A közlekedési hatóság honlapján olvasható tájékozató szerint a következők szerint kell eljárni:

  1. A műszaki és a zöldkártya érvényessége is 2010 január elseje után jár le, de a zöldkártya előbb – a zöldkártya érvényessége kitolódik a műszaki érvényességéig;
  2. A műszaki és a zöldkártya érvényessége is 2010 január elseje után jár le, de a zöldkártya utóbb – a zöldkártya érvényessége megrövidül a műszaki érvényességéig;
  3. A műszaki vizsga 2010 január 1 előtt megtörtént, a zöldkártya érvényessége azonban lejár 2010-ben – a zöldkártya érvényessége kitolódik a műszaki érvényességéig

Van persze egy negyedik, nem hivatalos verzió. A november-december környékén lejáró zöldkártyákat néhányan egyszerűen nem hosszabbították meg. Ők vagy nem járnak az autóval, vagy bíznak az ellenőrzés elkerülésében, megspórolva ezzel jó pár ezrest. Az ő esetükben – ha meg nem dőlnek az átmeneti időszakban – hasonló a helyzet. Január elsejétől nem kell tovább rejtőzniük, a következő műszakiig bátran autózhatnak.

Akkor örüljünk?

Igen, hiszen egyszerűsödik az életünk. Kezdünk hasonlítani egy olyan, elképzelt országra, ahol az autóval kapcsolatos adminisztratív teendőink egy lusta délelőttön némi készpénz kicsengetésével egyetlen helyen elintézhetőek. Mert valljuk be, ez lenne a normális. Ha igaz, anyagilag is jobban járunk, mert bár a tervezett hatósági díj nagyjából megegyezik az eddigi műszaki vizsga és zöldkártya összegével, de a két év alatt a két ZK helyett csak egyet fizetünk ki. Nem is értem, hogyan fordulhatott elő, hogy már megint az autósok számára KEDVEZŐ változás történt. Nálunk ez egészen egyszerűen nem szokás. Legalább annyira pszichedelikus látomásnak tűnik ez, mintha tavaly tényleg rendeztek volna MotoGP futamot Sávolyon. Reméljük, ez esetben azért nem kell majd nagyot csalódnunk.

Veteránosok, Youngtimeresek, figyelem!

A gyönyörű nevű 77/2009 (XII. 15.) KHEM–IRM–KvVM együttes rendelet 5. paragrafusának 4. pontja szerint:

„A motor normális működése mellett elérhető legalacsonyabb kibocsátási szintre beszabályozott – 1980. január 1-je előtt gyártott – négyütemű Otto-rendszerű motorral meghajtott járművet megfelelőnek kell minősíteni”

Extrémebb olvasók akár a régi plakettet is levakarhatják, érkeznek ugyanis az újak, amelyet a következő felülvizsgálaton ragasztanak majd fel a következők szerint:

Fekete plakett: korszerűtlen, nem környezetbarát járművek, amelynek a környezetvédelmi osztályba sorolása: 0, 1, 3.

Piros színű plakett – korszerűtlen, kevésbé környezetbarát járművek, amelynek a környezetvédelmi osztályba sorolása: 2.

2.3. Kék színű plakett – korszerű, környezetbarát járművek, amelynek a környezetvédelmi osztályba sorolása: 4, 6, 7, 8.

2.4. Zöld színű plakett – korszerű, kiemelten környezetbarát járművek, amelynek a környezetvédelmi osztályba sorolása: 9, és az e fölöttiek.

A tiszta gázüzemű vagy elektromos meghajtású, illetőleg – hibrid (elektromos és Otto- vagy dízelmotoros) 5. számú környezetvédelmi osztályba sorolt járművekhez, amennyiben az az Otto- vagy dízelmotor osztályba sorolása szerint korszerűtlen, akkor piros, minden más esetben zöld színű plakettet kell kiadni.

Akik szívnak

Nem mindenki öröme ilyen felhőtlen ám. Ezres nagyságrendben működnek olyan vállalkozások, amelyek műszaki vizsgáztatást nem, ám környezetvédelmi mérést végeznek. Előttük két út áll. Vagy elbúcsúznak az erre vonatkozó engedélyüktől, és 2010 közepétől nem végezhetnek környezetvédelmi felülvizsgálatot, vagy vállalják, hogy két éven belül műszaki vizsgahelyet építenek ki telephelyükön. Ez tízmilliós nagyságrendű beruházást igényel, amelyet nehéz egy kisvállalkozásnak kigazdálkodnia.

Különösen annak fényében, hogy a közlekedési hatóság elég furcsán és érthetetlenül kezeli ezeket a szervizeket, akik mellesleg évek óta óriási összegeket hagynak a hatóság kasszájában. Nem feltétlen a plakettek és az igazolólapok költsége a komoly tétel, sokkal jelentősebb a tanúsítványadói képzés költsége, a műszerek, szoftverek beszerzése, ezek megújítása. Komoly bevétel ez az NKH-nak, mégsem érezhető az az ügyfélbarát hozzáállás, amelyet hasonló helyzetben egy piaci szereplőtől elvárnánk.

Néhány, sebtében megkérdezett környezetvédelmi felülvizsgálatot végző műhely elképesztő sztorikat mesélt. Volt, aki 2009 végén beiskolázta a frissen felvett kolléganőt a közlekedési hatósághoz, valamint megújíttatta meg a vizsgálathoz szükséges szoftver karbantartási szerződését, és nyugodtan várta az év végét. Aztán december 22-én (!!!) kézhez kapta a körlevelet, amelyből kiderült, teljesen feleslegesen adta ki a fentiekért a nagyjából kétszázezres nagyságrendű összeget. Legtöbbjük a mai napig nem ismeri a vizsgálat január elsejétől érvényes hatósági árát. A megvásárolt plaketteket és igazolólapokat a december végi zárás után le kell leltározniuk, de arról még nem szól a fáma, vajon ezek árát visszakapják-e.

Gázos szoftver

Sajnos cseppet sem szokatlan az eljárás. Jártam olyan gázautó-szervizben, ahol az egyedi beépítéshez szüksége tanúsítványt elkészítő szoftver háromszor annyiba került, mint amennyit visszahozott a tanúsítványok díja. Hat autó gázosítása után ugyanis központilag lecserélték a szoftvert, és a „régit” többé nem lehetett felhasználni.

Az újat nem vették meg.

Várakozó állásponton

Persze, aki nem gondolkodik a komplett vizsgasor kiépítésében, nem is nagyon bizakodik. Az NKH honlapján olvasható tájékoztatók szegényesek ugyan, de a csurranó-cseppenő információmorzsákból úgy tűnik, a zöldkártyások nagy része egyszerűen befejezi ezt a fajta vizsgálatot. Elméletileg nyitva a lehetőség, hogy az autós a műszaki vizsga előtt máshol elvégeztesse (a még ismeretlen hatósági ár kifizetése mellett) a vizsgálatot, és a harminc napig érvényes, A4 méretű igazolással a kezében érkezzen a vizsgaállomásra. Ott azonban – lévén a vizsga is szabott áras – nem csökkentik a vizsgadíjat. Legalábbis az információk egyelőre erről szólnak – persze minden esetben ott szerepel a „valószínűleg” kitétel, még az NKH részéről is.

A www.nkh.hu nem siet, és nem bőbeszédű. Megtaláljuk ugyan az ügyfeleknek szóló tájékoztatót és a vizsgálóállomások számára szóló rövid összefoglalót.

Persze, még ha olcsóbb is lesz a vizsga kézben tartott környezetvédelmi minősítő lappal, akkor is igen valószínűtlen, hogy akad olyan ügyfél, aki külön időben, külön helyen szeretné elintézni azt, amit egyszerre is megtehet. A zöldkártyások tehát várnak. Aki megteheti, az év eleji forgalom alapján majd eldönti, beleugrik-e egy műszaki vizsgasor kiépítésébe. Akinek a költségvetésébe nem fér bele, nem hosszabbítja meg az engedélyt, elesve így akár évi egy-másfél milliós bevételtől. Sok szerviz kerül ezzel igen nehéz helyzetbe, hiszen ez az összeg nagyjából egy átlagos éves telephelybérlet lehet, amelyet valamilyen módon pótolniuk kell.

Nem lesz könnyű.