A frankhitel már rég nem frankó

2010.03.09. 07:32
Nem csak az autókereskedők, a finanszírozók is a túlélésért küzdenek. A nullaszázalékos, 120 hónapos ajánlatok megszűnésével eltűntek azok a vásárlók is, akiknek tulajdonképpen nem volt pénzük autóra. Így maradtak azok, akik készpénzre vettek, nem véletlen, hogy a finanszírozott járművek száma is harmadára csökkent.

Hogy ez mennyit jelent: az eleve 70 százalékot visszaeső újautó-piacon? Drámát. Elvégre ebben a haszonjárművek is benne vannak, a személyautóknál a helyzet még rosszabb. Mint Kühne Attila, az MKB-Euroleasing kereskedelmi igazgatója elmondja, a gyakorlatban tíz új személyautóból kilenc készpénzre kel el. Ha a januárban eladott 3000 személyautóra vetítjük ezt, röpke fejszámolással megsaccolható, hogy egy hónap alatt a teljes finanszírozási piac úgy 300 darab körül lehet. És erre van hét nagy és legalább harminc további kisebb finanszírozó cég.

Mi volt a baj?

Az egész üzlet úgy épült fel, hogy az autókereskedők adták el a hiteleket a vásárlóiknak, a bankok pedig egymásra ígérve, egyre komolyabb, 10-15 vagy néha akár 20 százalékos jutalékokat adtak nekik. Mivel a keményedő autópiaci verseny felemésztette az autókon lévő árrést, a kereskedők kezdtek egyre inkább a jutalékokból élni.

Persze az egész nem működhetett volna, ha erre nincs igény a vevői oldalon. Teljesen normális, hogy ilyen elöregedett autópark mellett új kocsit akartak az emberek. És mindenki svájci frank hitel akart, mert az volt a legolcsóbb. A végén pedig már fű-fa-virág kapott hitelt, különösebb kérdezősködés nélkül, mivel sokan minimálbérre bejelentve, zsebbe kapják a jövedelmüket.

Az sem biztos, hogy ez egyértelműen rossz volt: a piac pörgött, rengeteg munkahely teremtődött. Csakhogy egyre több olyan hitelkonstrukció született, amely becsalogatta a nem valós autóvásárlókat is, akik csupán a hirdetések nyomán elhitték: havi 19 vagy 29 ezer forintért beülhetnek egy új autóba. „A svájci frank alapú finanszírozás extrém mértéket öltött – mondta Kühne Attila –, egy ország sincs, ahol ez ennyire elharapózott volna: ezek aránya elérte a 90 százalékot. Van azonban még egy dolog. Ha szétnézünk Nyugat-Európában, az autókereskedések nem ekkora paloták, mint nálunk. A kereskedők óriási beruházásokat eszközöltek, a készleten lévő autóktól az utolsó csavarig – minden hitelből van. Sok esetben az ügyfeleknek nem a legkedvezőbb terméket értékesítették, hanem azét a bankét, amely a legkedvezőbb feltételeket nyújtotta nekik a készletfinanszírozásra.”

A magyar autóhitel-lufi pedig csak nőtt.

A devizahitel csapdává válik

A devizahitel és a forint alapú hitel között a legnagyobb különbség a kockázat mértéke. Egy svájci frank alapú hitelnél két tényezőtől függ a törlesztőrészlet nagysága: egyrészt az árfolyamtól, másrészt a kamattól. A tartozást a bank frankban tartja nyilván, de az ügyfél forintban törleszt.

Amikor az ember felvesz egy összeget, akkor ezt a napi árfolyamon átkonvertálják. Amikor a legjobban pörgött a piac, úgy 2006 táján, egy svájci frank csak 130-140 forintot ért, azaz viszonylag sok frankot kellett felvenni. Amikor a forint gyengült, egyetlen franknyi hitel visszafizetéséhez már 180-200 forint is kellett, tehát lényegesen megnőtt a havi részlet. További gond, ha a kamatok is felmennek, noha ennek kisebb a hatása a törlesztőrészletekre.

Azoknak, akik a nagy bumm idején vették fel a hitelt, a havi tölresztőrészletük most akár havonta 10-20 százalékkal magasabb lehet. Azért csak ennyivel, mert a svájci frank árfolyama időközben beállt a 170-180 forintos szintre. Ugyanakkor van egy réteg, amely szerencsés volt, akik akkor vették fel a hitelt, amikor a forint gyenge volt, az ő tartozásuk (forintban számolva) csökkent. Ám ők lényegesen kevesebben vannak.

A hazai, végtelenségig elnyújtott hitelkonstrukcióknak volt egy óriási hibája. Nagyon kis vagy nulla önerőt követeltek meg – csakhogy az autó nem egy értéktartó valami. Vagyis, ahogy telik az idő, egyre kevesebb pénzt adnak érte használtan, ellentétben például az ingatlanokkal, amelyek normális ügymenet mellett tartják az értéküket. Ha viszont közben a svájci frank árfolyama nő, egyre magasabbak lesznek a törlesztőrészletek. Aki ezt nem győzi fizetni, a tartozás összegénél jóval kisebb összeget kap az autójáért, vagyis csak hatalmas veszteséggel tud kiszállni.

A forinthitelek esetében más a helyzet. Ezeknél legfeljebb a kamat változásai tartogathatnak meglepetéseket. Azonban a forinthitelek kamatai akkoriban olyan magasak voltak, hogy ezeket senki sem választotta. Egyébként, ha valaki forint alapú hitelt vett volna fel pár éve, még mindig százalékkal rosszabbul járt volna, mint a svájci frankkal, válságostól, kamatemelésestől. De ez sovány vigasz.

Egyes szakemberek szerint ketyeg még egy időzített bomba a piacon: azok a hitelek, amelyeknél az első időszakban nem törlesztik a tőkét, csak a kamatot fizetik. Ezeknél a törlesztőrészlet hirtelen akár a duplájára nőhet az árfolyamváltozások miatt, jellemzően 2010 második felében és 2011-ben fognak kibukni ezek a problémák.

A hitelezők ugyan nem szentek, jó sok pénzt keresnek ők a pénzügyi szolgáltatásaikon. Azt azonban érdemes elmondani a védelmükben: az árfolyamváltozáson egy fillért nem keresnek. Ők kereskednek a pénzzel, általában a mögöttük álló külföldi anyabank pénzét helyezik ki, azonban ez után ők ugyanúgy kamatot fizetnek, mint az ügyfeleik nekik. Ha ezek a kamatok felmennek, akkor ők ezt továbbhárítják az ügyfelekre, de az árfolyamváltozás miatt nem rájuk kell haragudni.

A finanszírozók elleni harag, mint később meglátjuk, amúgy sem túl célravezető.

Mi lesz a visszavett autókkal? Kik a legmegbízhatatlanabb hitelesek? Lehet egyáltalán még hitelhez jutni? Lapozzon!