A Totalcar május 7-én fordult az ombudsmanhoz a luxusadó munkanéven emlegetett adónem visszásságai miatt. Az országgyűlési biztos hivatalának vizsgálata lezárult, a parlament jövő héten szavaz az adómódosításokat tartalmazó gigacsomagról. Reméljük, addig olvasnak újságot.
Panaszunk lényege az volt, hogy a gépjárművekre kivetett adót teljesítményhez kötötték, és bár szerepelt az adótáblában az avulással összefüggő csökkenés, az bizony egyáltalán nem állt arányban a valós piaci arányokkal. Beadványunkban egyrészt felsoroltunk 15 olyan autót, melynél a „luxusadó” akár a piaci ár 10%-át is meghaladhatja, másrészt közöltünk egy grafikont a vagyonadó összegének változásáról és az autók valós értékvesztéséről.
A beadványt itt lehet elolvasni.
Szabó Máté ombudsman áttekintette a piaci helyzetet, és úgy találta, esetenként az adó akár az autók értékének 20-25 százalékát is elérheti. Az állampolgári jogok biztosa ezen kívül megalapozatlannak és tévesnek nevezte a pénzügyminiszter válaszát, mely szerint az adó összege legfeljebb két tankolás ára, és nem befolyásolja az adott járművek értékesíthetőségét. Továbbá azt a marhaságot, hogy a nagy teljesítményű személygépkocsik adója igazodna az adófizetők teher-viselő képességéhez. Hiszen itt arról van szó, hogy rengeteg tízmillió forintnál drágább autó ússza meg a Nétv. néven futó adónemet, miközben egy szakadt Opel Omegára vagy Lancia Kappára akár évi 55 ezer forintot, vagy még többet is kivethetnek. Amivel természetesen egy füst alatt eladhatatlanná is teszik azokat.
Mint a pénzügyminiszter válaszaiból kiderült, a minisztériumban édeskeveset tudnak a teljesítménynövelő tuningról is, és azt hiszik, az valami olyasmi, amit az urak mindig a hivatalos engedélyek beszerzésével kezdenek. Pedig ma már egész iparág épült az új autók teljesítménynövelésére is – miközben teljesítményt semmilyen műszaki vizsgán nem mérnek. Bezzeg a vonatkozó KöHÉM rendelet hivatkozási száma az nagyon megy nekik (6/1990. (IV. 12).
Nagy szerencse, hogy korábban kikértük az Apehtől a luxusadó beszedésével kapcsolatos költségeket. Az elszámolás elég pongyolán sikerült, teljesen más számokat küldtek a Totalcarnak és az Országgyűlési Biztos Hivatalának, ami különösen egy pénzügyminisztériumtól csúnya, de még így is kiderült, hogy a bevételek nagy vaklószínűséggel nem haladják meg az adónemmel kapcsolatos kiadásokat. A Nétv. 32-33. §-a szerint pedig a nagy teljesítményű személygépkocsik adójának alapja valóban nem a járművek értékéhez igazodik.
A szöveg sajnos egy kissé száraz, de vannak benne ilyen mondatok, mint például:
Mindezek alapján tehát az a körülmény, hogy a jármű értékvesztése azonban lényegesen gyorsabban megy végbe, mint az adó mértékének Nétv.-ben és Gjt.-ben meghatározott csökkenése, azokban az esetekben, amikor a gépjármű után fizetendő adó a vagyontárgy értékének 20%-át megközelíti, vagy meghaladja, az Alkotmány 71/I. §-ával összefüggő visszásság közvetlen veszélyét hordozza megában.
Vagy:
a jelenlegi helyzet – az egyablakos forgalomba helyezési eljárás bevezetéséig – magában hordozza a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásság közvetlen veszélyét.
A kicsi, de mindig hasznos bemelegítés után lássuk a biztos úr válaszát.
Winkler Róbert
Főszerkesztő
Tisztelt Főszerkesztő Úr! Szíves tájékoztatásul mellékelten megküldöm panasza alapján a nyagyteljesítményű gépjárművek adójával összefüggésben folytatott vizsgálatomról készült jelentésemet. Budapest, 2010. július 9. Üdvözlettel: Prof. Dr. Szabó Máté sk.
