Gyorsulók, tériszonyosok, fotóművészek – és a hídmesternő

2010.08.04. 06:55
Hanák Tímea Európa egyetlen női hídmestere. Három éve felelős azért, hogy biztonságban kelhessünk át az M7-es sztráda Kőröshegyi viaduktján. Azt mondja, a völgyhíd kevesebb munkát ad neki, mint a közlekedők: volt már dolga közúti versenyzőkkel, de tériszony miatt pánikba eső úrvezetővel is.

Jézusom, győztem! – fordult meg Hanák Tímea építőmérnök fejében, amikor 2007 nyarán az Állami Autópálya-kezelő Zrt. értesítette, hogy jelentkezését elfogadták, övé a meghirdetett állás. Megilletődöttsége korántsem volt ok nélküli: Közép-Európa legnagyobb, 1872 méter hosszú, 88 méter magas, 41 milliárd forintba kerülő hídját bízták rá, amelynek forgalma nyaranta, a Balatonra és az Adriára tartó turisták áradata miatt a napi tízezer járművet is meghaladja.

Nem kis felelősség ez egy alig 27 éves mérnöknek. Bár sokakat meglepett az, hogy a létesítményt fenntartó Állami Autópálya-kezelő Zrt. a betonmonstrum „közelébe engedte" a fiatal hölgyet, az építőmérnök mára bizonyította rátermettségét: Európa egyetlen női hídmestereként – előítéletek sokaságát is legyőzve – kifogástalanul felügyeli az M7-es autópálya három éve átadott Kőröshegyi viaduktját.

Tágas munkahely

Szebben hangzana, ha azt írhatnánk, a mérnök édesapa leányaként felcseperedett Tímea világéletében hídmesternek készült, valójában hirtelen elhatározásnak köszönhetően került a viadukthoz. A Műszaki Egyetemet végzett építőmérnök a négyes metró építkezésén dolgozott, amikor hírét vette, hogy hídmestert keres az autópálya-kezelő. Érdekesnek, szakmailag nagy kihívásnak találta az ajánlatot, ezért jelentkezett. A többfordulós pályázat nyomán pedig – hét, kivétel nélkül férfi vetélytársát megelőzve – elnyerte az állást.

Ezzel pedig egy csapásra a mélyből a magasba került: a metróépítést hagyta hátra a viaduktért. „A metró után kicsit szellősebb munkahelyre kerültem" –  mondja a váltásról Tímea, akitől mindenekelőtt azt kérdezzük: mit csinál egy hídmester? „Lót-fut egész nap" – jelenti ki nevetve, s mint kiderül, cseppet sem túloz. Mivel neki – és a kollégájának – elsődleges feladata a híd műszaki állapotának ellenőrzése s az esetleges hibák javíttatása, lényegében folyamatosan a hídon kell lennie. Egy előre ütemezett terv alapján állandóan járja a viaduktot s ellenőrzi minden négyzetcentiméterét.

Három év alatt beletett néhány száz kilométert a lábába: rendszeresen végigjárja például a pályatest alatti, nyolcvan méter magasan futó – pillérbe épített lifttel megközelíthető –, két kilométer hosszú szervizalagutat. Átvizsgálja a szerkezeti elemeket, a vízelvezető-rendszert, az elektromos és üzemi hírközlési kábeleket, emellett ellenőriznie kell a pilléreket is. Ehhez képest leányálom a 45 ezer négyzetméteres pályatest aszfaltburkolatának és szalagkorlátjának szemrevételezése: minden nap oda-vissza hajt kocsijával a hídon, hibákat, repedéseket, felületi elváltozásokat keresve.

Jó kis híd

Ha a legkisebb hibát is észleli, azonnal gondoskodnia kell a megfelelő javításról. Egyelőre azonban kevés javítanivaló akad a hídon. Az ország legnagyobb viaduktja ugyanis jó kis híd, három év alatt egyetlen komoly hibája sem akadt. A legnagyobb gond az volt, hogy megcsúszott egy rézsű az egyik hídfő közelében. Unalmas lehet a hídmesteri élet, ha csak egy tökéletes építmény ellenőrzéséből áll, vetjük fel, mire Tímea sorolni kezdi további feladatait.

Az ő felelőssége, hogy a forgalom zavartalan és biztonságos legyen, telente részben neki kell gondoskodnia a síkosságmentesítésről, rajta is múlik, mikor, hány hókotró és sószórógép takarítja a hidat. S bár a viaduktnál komoly riasztórendszert építettek ki, ügyelnie kell arra is, hogy a rendszeresen felbukkanó tolvajok ne lopják szét a hidat. Mindemellett felügyelete alá tartozik az M7-es autópálya Székesfehérvár és Sávoly közötti százhúsz kilométerének összes átkelője.

Tudják, mennyi hidat jár végig ezen a szakaszon?