Üzemlátogatás az 5. kerületi kameraszobában

A Szervita téri parkolóházzal egyszer kísérleteztem: az a hely a smartosok paradicsoma, más autóval jobb, ha kaszkadőr segítségét kérjük. Sokan mégis úgy gondolják, érdemes kockáztatni, hiszen a taxi drága, a busz viszont tele van büdös, ellenszenves emberekkel, akik provokatívan olvasnak más pártokhoz kötődő sajtótermékeket. És persze taxival sem biztos, hogy érdemes a Belvárosba menni: a sofőrök panaszkodnak, hogy bekamerázott utcába már nem is vihetnek utast: ha megállni tilos tábla van, menthetetlenül megkapják a 30 ezer forintos büntetést.

Ez persze nem egészen van így, de erről kicsit később. A lényeg, hogy ahol térfigyelő rendszer működik, vadászhatunk Barack Obamára távcsöves puskával a tetőről, de ha a bérgyilkos műveletekhez előírt fekete furgonjukkal rossz helyen parkoltunk, nem megfelelő utcába hajtottunk be, vagy ha csak nem azon az úton jöttünk ki a parkolóból, amit az önkormányzat elképzelt, mindenképpen megkapjuk a csekket a szombathelyi kapitányságtól.

Még vidámabb, amikor egy irodaházban lakó cég nem tud szabályosan bejutni a saját parkolóhelyeire, mert egy felújítást kivitelező cég rossz helyre rakja a behajtani tilos táblát, amit a gyanútlanul behajtó dolgozók nem látnak, és természetesen nem is nagyon keresik. De ha van ott egy jó kis térfigyelő kamera, mint például az 5. kerületi Pesti Barnabás utcában, akkor a kamera másik végén szorgoskodó rendőr már csinálja is a fotót és küldi Szombathelyre. A rendszer teljesen automatikus, amire a rendőri vezetők mindig fel is hívják a figyelmet – ez nagyjából igaz, feltéve, hogy a térfigyelő kamerák képeit néző rendőröket robotokként fogjuk fel.

Az 5. kerületi önkormányzatnál szerfölött konstruktívak: két rövid telefon, és már ott is vagyok a Dorottya utcában, egy-egy portányira a különböző dizájnerboltoktól, de azért hamisítatlanul kincstári kapubejárónál. Itt, a 9-ben dolgozik a kerületi közterület-felügyelet, innen járnak ki a felügyelők és itt van a két kameraszoba. Egy a térfigyelő kamerákhoz, egy a süllyedő oszlopos beengedő rendszerhez. A legendás, első emeleti kameraszobában kétszer négy monitor előtt kétszer egy rendőr, illetve kétszer kettő, napi 12 órás műszakokban, hatórás váltásokkal. A fejenként négy monitor további részekre osztható, darabján általában négy kamera képe fut, így az összesen 40 kerületi kamera képe elég gyorsan sorra kerül.

Valamennyi kamerát tudják forgatni a kurzorral, a legtöbbel zoomolni is lehet. Az egyik Vigadó téri kamerát át is irányítják a kedvemért a Duna túlpartjára és zoomolnak egy keményet: gyakorlatilag kavicsokat lehet számolni a képen. Az V. kerületben sétálóknak vagy legalábbis a padon ülőknek simán beleolvashatunk az újságjába, és van egy kamera, amelyikkel be lehet látni az egyik ház egyik lakásának egyik ágyába (nem mondják meg, melyik az). Hát igen, ha lát az ember egy ilyen kameraszobát, többé nem tudja reflexből hülyézni azokat, akik a személyiségi jogokon kárognak. Van tehát az egészben egy nagy adag nájkóser. A kamerákat tehát a két rendőr irányítja, sokat teljesen körbe forgathatnak, de a legtöbb úgynevezett őrjárat üzemmódban van: a beállított útvonalat követve forog, néha automatikusan bele is nagyít.

Az önkormányzatnak annyi beleszólása van a kamerázásba, hogy ha Illés István közterületi igazgató akarja, a rendőrök mellett egy közterület-felügyelő is nézheti a képeket. Egyébként azonban épp elég, ha a rendőr nézi, és ha mondjuk egy árus láthatóan háromszor akkora helyre települt, mint amennyire engedélye van, szól a köztereseknek. Két éve költözött ide a kameraszoba – korábban a Kecskeméti utcai rendőrőrsön volt, de az megszűnt, amennyiben tehát jól veszem ki a lényeget, a jelenlegi rendszerrel mindenki jól jár, de senki sem elégedett vele maradéktalanul. Viszont ha én mondjuk komótosan hozzálátok, hogy kifosszak egy nagymamát vagy újságárust, a CB-n azonnal szólhatnak a rendőröknek – más kérdés, hogy az V. kerületben ilyen klasszikus utcai bűnözés gyakorlatilag nincs. Hiába fut össze az ember szájában a nyál a védtelen, a Régiposta utcában beforraltborozva kóválygó turistákra, már elterjedt a mém, hogy a bűnözők pályaválasztási tanácsadójában itt inkább a fehérgalléros ágazat felé irányítják a hallgatókat.

Gyorsan lapozunk a kamerák képei között, Március 15. tér, Romkert, és itt van a Pesti Barnabás utcát mutató kamera is, már a behajtani tilos tábla nélkül. Most már újra a régi irányban járható, de ez sokak számára csak perspektivikusan megnyugtató. A rendőrök emlékeznek még, hogy a kivitelező hol osztogatta az irodaházban parkolók részére a szórólapokat, ki hogyan jusson be a helyére tekervényes kerülő úton a kertek alatt, a Galamb utca és a Pesti Barnabás sarkán. Bő egy hónapja egy süllyedő oszlopon át juthatott be, akihez elért az információ, a többieket viszont a rendőrök akkurátusan végigbírságolták. Az irodaházban lakó Estée Laudernél az elterelés ideje alatt harmincan hajtottak be rutinból. Ez egy figyelmes, hatékony rendőrpáros révén ötvenezer forintjával épp másfél milliót adott ki. Részletkérdés, hogy az a dolgozó, aki reggel nyolcra járt, egy büntetést se szedett össze – a rendőrök valamivel később szoktak munkához látni.

A kamerák elhelyezkedéséről van a falon térkép, de az igazgató szerint nincs róluk a neten is hozzáférhető adatbázis – a törvény csak arra kötelezi az üzemeltetőt, hogy a kamera által megfigyelt közterületen kell figyelmeztető táblákat elhelyezni. Akinek meg belát az optika az ágyába, majd behúzza a függönyt. Mellesleg a jogi környezet azért változik: a TASZ hosszú pereskedés után idén márciusban elérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság kimondta: a kamerákkal kapcsolatos minden információ közérdekű adat, amit a rendőrség köteles nyilvánosságra hozni.

„Közig bírságot szoktunk általában gyártani”, mondják a monitorok előtt ülő rendőrök, akik viszont egyáltalán nem úgy néznek ki, mint akik naphosszat a monitor előtt punnyadva virtuálisan büntetgetnék a közlekedőket. Inkább jó kötésű nyomozók benyomását keltik, és azok is: a monitoros bírsággyártás csak egy legális hakni a rendőri szolgálat mellett. Mióta portázni tilos, felértékelődtek az ilyen munkák, egyébként is ezerszer kellemesebb kurzorral őrjáratozni, mint hajnal négyig részegeket gardírozni a bejáratnál.

– Egyébként ti kúrtátok meg a kerületi kerékbilincselő autót? – kérdezem a rendőröktől amúgy informálisan, amire elsőre leszögezik, hogy itt nagyon sokan dolgoznak ám, másodszorra, hogy végül is igen. Bizony, kétszer is megkaptuk a határozatot, teszi hozzá a hangjában patikamérlegen adagolt, diszkrét szemrehányással Illés István közterületi igazgató. Majd békülékenyen hozzáteszi, hogy tényleg csak az autó elejére raktak a tevékenységére utaló matricát, és olyan szögben állt, hogy a rendőr valószínűleg nem látta. A kerékbilinccsel jövő-menő dolgozókra pedig nyilván nem figyelt fel. Egyébként se szeretik a kerületben a kerékbilincselést, és csak különlegesen vérlázító, BMW-s jellegű esetekben alkalmazzák.

A taxisoktól egyre többet hallom a panaszt, mondom nekik, hogy megállni tilosos utcákban még az utast sem rakhatják ki büntetlenül, mert a bekamerázott utcákban automatikusan verik rájuk a harmincezer forintot. A rendőrök szerint ezt speciel rosszul tudják: megállni tilos táblánál a taxisnak joga van megállni az utas ki-beszállásának idejére. Azt viszont valószínűleg rosszul tudják a taxisok, hogy egy legálisan parkoló autósor mellett már nem állhatnak meg. Ami egyébként nagyjából ugyanaz.

A taxisok persze előszeretettel élnek vissza a kiváltságaikkal, összevissza parkolgatnak és a kereszteződésekben cápáznak – utóbbi értelemszerűen azokra a társasághoz nem tartozó vállalkozókra vonatkozik, akik az utcán vadásszák össze a fuvart. És hogy mi a teendő, ha vállalatunk munkatársai testületileg, autóstul szállnak fel a közterületi szopórollerre? Természetesen fellebbezni kell, esetenként ötezer forintért. Úgyhogy a Pesti Barnabás utcai irodaház bérlői, mint például az Estée Lauder Kft., most szépen nekiáll egyesével fellebbezgetni, aztán egyszer majd csak lesz valami.