Pontokat vagy matricákat gyűjt? Ön egy balek!

2011.08.09. 07:42
Évek óta tart a különböző pontgyűjtő kártyák divatja a benzinkutaknál. Vajon érdemes kitölteni az igénylőt? Van élő ember, akinek összejött már az iPad 2-höz szükséges mennyiség? Esetleg matricákért grillsütő? Utánajártunk a városi legendának.

Néhány napja taktikai okokból kiváltottam egy Smart kártyát. Van mentségem, a személyes adataimmal vesztegettem meg egy külterületi kúton szolgáló kasszás nőt, hogy a feje fölé szerelt kamera ellenére meséljen a Shell Smart kártya-üzérek nehéz sorsáról. Mivel kitöltöttem az igénylőlapot, vásárlási szokásaimból elektronikus statisztika lesz, és csak remélhetem, hogy a nevem nem kerül az információk mellé. A biztonság kedvéért feldobtam a témát a szerkesztőségben. Fontos tudni, hogy az általában benzinkutakhoz kötött hűségkártyák némelyike, például az OMV-nál használt Supershop mögött valójában barkácsáruház, élelmiszerlánc, patika is áll. Hasonló a helyzet a Shell Smart rendszerével is, tehát aki akar, gyűjthet pontot facsavarral vagy babapiskótával is.

A hozzám került Supershop kártya elég megviselt. Papp Tibi csak azért hajította ép állapotban az asztalomra, mert még senki nem ajándékozta meg a smartéknál jelenleg akciós Fiskars fejszével. Megrendítő családi történet következik.

A Papp család csalódása:

Két év gyűjtögetés után megkérdezte a feleségem, hány pontunk van a szupersoppon. Kétezer-párszáz, úgy emlékeztem, mert rendszeres és legnagyobb spammerünk ez az alakulat, mióta a kártya megvan. Közelünkben 500 méteren belül két őemfau kút is van, ott tankolunk a legtöbbet, de szoktunk obizni is, meg néha spárba, ha úgy érezzük, hogy túl sok a pénzünk.

Hajni megdöbbent a pontokon. Csak kétezer valahányszáz?! Ja. Én is elgondolkodtam, hogy ezekért a töredékfillérekért raboljuk az emberek idejét a pénztárnál? A benzin után adják amúgy a legkevesebb pontot, de az a kisebbik baj. Egyszerűen nem éri meg a vesződést.

Döntöttem: vége. A pontokat levásárlom és a kártyát lehúzom a budin. Illetve nem húzom le, mert utána már nem lesz kedvezményes csőgörény a barkácsáruházból. Na mindegy, legalább egy kártyahely felszabadul a pénztárcámban. El is mentem, összeszedtem pár tiplit, két vídiafúrót, egy csomag uzsonnás zacskót és egy húszas köteg eldobós poharat. Irány a pénztár! 3374 forint. Mondom, nézzük meg, hány pont van.

Úgy látszik, rég néztem, mert 3376 pont volt rajta. Juhé, akkor még marad is rajta kettő.

- Akkor háromszázharmincnyolc forint lesz – mondta a pénztáros.

- Hogyhogy?

- Mert tíz százalékot mindenképp kápéval kell kiegyenlíteni.

Azt hiszem, végleges. Tudtam én, hogy a pénzem tényleg csak annyi, amennyi – és nem egy végtelen sor összegének határértéke. Köszönöm, hogy meggyógyítottak.

A benzinkút-társaságok tudják, sokan még az anyjuk nevét is odaadnák az érzésért: egy birodalmi méretű olajtársaság kapar a hűségükért. Meglepő kivétel az Agip, ahol a reménybeli Premio Club kártya tulajdonosnak húsz liter benzin tankolásával kell igazolnia, hogy mostantól akár tolni is hajlandó a kocsiját, amíg eljut egy Agip kútig, de máshol többé nem vesz benzint. Ki kell ábrándítanom azokat, akik a magas üzemanyagárak miatt csak a fizetésnap környékén tankolnak. A benzinkutasok nem rájuk vadásznak, inkább azokat keresik, akik cégautóval járnak vagy ingáznak.

A cégautós, aki elátkozta (Göbölyös Motordoki Zsolt):

Egyszer volt Shell kártyám, mivel a céges tankoló kártyám is az volt, gyűjtöttem a pontokat. Aztán amikor már hárommillió pont volt, ami megfelelt 12 millió liternyi tankolt üzemanyagnak, megkérdeztem, mit kaphatok érte. Egy másfél literes ablakmosó folyadékot, de nem az illatosítottat, abból csak egy litert. Utána annyira elátkoztam a kártyát, hogy már nem is olvassa a gép a pontokat róla. Chip hiba, mondták. Eladom valakinek, ha kell.

Vályi Pista boldog, hiszen két hete átvette a Grundig kontaktgrill sütőt. Igaz, Pista a darabonként 2500 forintnyi tankolás után járó matricakollekción felül, befizetett még 14 490 forintot, hogy átvehesse a sütőt. Első pillantásra úgy tűnhet, megérte, hiszen a konyhatündérekben azonnali altesti vérbőséget okozó sütő állítólag több mint 37000 forintba kerül a kereskedelemben. A fillérbaszó énünk a webshopok árainak összehasonlításával próbálta letörni Pista lelkesedését. Megtudtuk, hogy a nem kifejezetten grillsütőivel és botmixereivel híressé vált Grundig termékeihez is hozzájuthatunk olcsóbban. Aki még a netes árat is sokallja, a fenti ár töredékéért vehet hasonló szétnyitható grillsütőt, kenyérpirítót, vagy amire éppen szüksége van, ha megelégszik a Bosch, a Tefal, vagy a DeLonghi termékeivel.

De mit mond erről a boldog Grundig-tulajdonos:

Minden bizonnyal akadnak majd olyan közgazdászok vagy nálam okosabb emberek, kiknek inerciarendszerében a lúzerszopó-kategóriát foglalom el. Már csak azért is, mert én aztán elrakom a pontokat, ha hozzám dobják ingyen (illetve nem, hiszen tankoltam érte, de azt amúgy is megtenném, szóval mégis, ingyen). Elveszem a kis kártyát, beragasztgatom és megveszem a grillt, úgyis 27 kínai buznyákból állítják elő, és a boltban drágább, mint a benzinkúton. Smart-kártyám is van, három. Anno még Szlovákiában rendszeresen arra használtam a pontjaimat, hogy mosassam az aktuális autómat. Mivel én a kutasok kedvenc kuncsaftja vagyok (sokat tankol, újságot és cigarettát, valamint üdítőt vesz), gyűlt is rá a pont rendesen. De hát ezért van. Supershopom nincs, valami csoda folytán nem lett még (nanehogymá' a labancoknál pontozzak, he!) ám az Agip-kártyámért kezdek aggódni, két hónapja, hogy kitöltöttem fél perc alatt az igénylőlapot, és még nem jött meg. Ja, most a Victorinox-zsebkésekre is összejöttek már a matricák, dobjam ki őket? Ha nem veszem meg a kést, akkor nem kell, nem erőszak a disznótor. A pontocskáimat azonban gyűjtögetem, abból még nem volt baj, hiszen tudjuk, hogy mindig jó cserealap egy felpakolt Smart-kártya.

Miközben átvettem Smart kártyámat, kiderült, a kagylóskút személyzetétől huszonnégy óránként négy-öt kitöltött igénylőlapot vár el a központ. Aki ennél kevesebb hívet terel be a piros-sárga karámba, valamilyen retorzióra számíthat föntről. Egy liter normál üzemanyag, benzin vagy gázolaj egy pontot ér, de rögtön százat töltenek a kártyára egy ablakmosó folyadék vásárlásakor, ugyanennyi az autómosásért kapható maximum is. Az OMV, Shell, Mol rendszer ebben nem tér el túlságosan.

Az ötven pontért vagy kétszáznegyvenkilenc forintért kapható Go Smart magazin, Befőzés, nem csak nagyiknak című dolgozatát olvasva eszembe jutott, hogy régóta vágyom egy Apple iPad 2-re. A 16 gigabájt belső memóriával szerelt, 3G-képes változatért legalább 146 500 forintot kell fizetnünk, ha a webes kereskedelemben keressük a megfelelő vételt. Szerencsére 29 790 Smart pont és további 148 700 forint birtokában a Shelltől is megvehetjük. Az ilyen drága termékeket persze hiába keresnénk a kutaknál, mert mint egy másik állomás üzletvezetője felvilágosított, még a két-háromezer pontért kapható sporttáskát is ellopnák, ha nem lennének odamadzagolva a polchoz.

Ezek a Dárius kincsével kecsegtető pontgyűjtő akciók valahogy úgy működnek, mint a céllövölde. Kell néhány olyan tárgy, ami után valóban lehet (?) sóvárogni, hogy minél többen szálljanak be a gyűjtésbe, de a résztvevők többsége soha nem jut tovább a Happy Meal menünél, vagy egyszerűen benzinkedvezményt vesz a benzinért kapott pontokból. A minap hallottam, hogy a nemzet olajtársasága rádiós reklámban mesél a Victorinoxról. A benzinkút-hálózatok megbecsült törzsvásárlója címért folytatott vágtába kismókusok is beszállhatnak, hiszen az október 9-ig futó akcióban a horribilis 3290 forintos listaár helyett, mindössze 1590 forintért kínálják a Multiclip, övre akasztó karabineres tartót. Nem árt, ha gyerekek idejében megismerik a pengék világát egy valódi My First Victorinox bicska segítségével, melyet mintegy harmincezer forint elköltéséért és további 3290 forintért megkaphatnak. Az ötezerötös bolti ár ismeretében ez a hülyének is megéri. Csikós Zsolt mégsem indul a bicska derbin, az övé ugyanis már rég kinyílt. Nyilván kitalálták már, ez egy hosszabb történet.

Aki továbbra is meztelen kézzel vezet (Csikós Zsolt):

Tizenöt éve van MOL-kártyám, de csak tankolásoknál jut eszembe használni, márpedig - mint tudjuk - tankolásnál gyarapszik leglassabban a pont. Igazából csak passzióból használtam, sose volt semmi a MOL-kirakatokban, ami akárcsak a legcsekélyebb nyálelválasztást kiváltotta volna belőlem. Egészen mostanáig. A martonvásári kútnál ugyanis egy rakás Dunlop-kesztyűt szpottoltam, nem túl érdekes cuccok ezek sem, leszámítva egyet. A sárga, lyukacsos, bőr driver's glove, filmekben látni ilyet, a pozőrség netovábbja. Istenem, a 17,5 lóerős Bianchiban milyen jól mutatna a kezemen. Valami hatezer-párszáz forint volt, ennyit sosem áldoznék nettó villantásra, de végre igazán kínálkozó alkalmat láttam a pontok felhasználására.

Leolvastattam a kártyát a kútnál - 4200 pont. Hiányzik még bő kétezer. Tizenöt év után. Hirtelen maró vágyat éreztem, nem lehet, hogy nem veszem meg, két lepedőt már mindenképpen megérne a geg. Nem, sajnos nem lehet kiegészíteni pénzzel - mondta a kirakat-manager - meg lehet venni pénzért, esetleg lehet még gyűjteni pontokat. Fejben számoltam: az az én ütememben még három-négy év, addigra a moly eszi meg az összes Dunlopot. Szerencsére már az sem, az a lehetőség, hogy legalább a kezem nézzen ki úgy, mint Steve McQueené, bicskanyitogató egyértelműséggel úszott ki a képből: már itt az új Victorinox-hullám, agyő Dunlop-lyukak. Ja, a svájcibicskás pontokat azért gyűjtöm - Pistának adom mindet.

Néhány éve nagyon jót nevettem a pontgyűjtéssel kapcsolatos kútkezelői felvetéseken. Egyrészt mert szerintem normális ember, ha teheti, nem autózik a városban. Körülbelül tíz éve vallom ezt. Azóta vannak olyan motorjaim, melyekről nem az aktuális szerelnivaló jut eszembe, hanem, hogy de jó, ma is időben érkezem és mindenhol ingyen parkolok. Ezért mutatom szó nélkül a shop-eladóknak az üvegen túl álldogáló Yamaha Jogot, amikor megkérdezi, mit kezdjünk a szűk öt liter benzin után járó pontjaimmal. Winkler főszerkesztő a militáns kollégák vonalát erősíti. Tartok tőle, hogy nem szerencsés vele elméleti vitába keveredni a pontokért járó előnyökről, ha egyszer bukósisakkal a kezében bukkan fel valahol.

Ezen kicsit kiakadtam (Winkler Róbert):

Szabad ember nem vált ki Smart kártyát. És én most Smart kártyának hívom az összes ilyen elátkozott pontgyűjtő szart. Tehát minden, ismétlem, minden tankolásnál végigjátszom a procedúrát, hogy kártyával fizetek, de Smart kártyám nincs és nem is kérek, és számlát se kérek. Köszönöm, ezeket a kis matricákat se kérem, hogy aztán egyszer olcsóbban vehessek svájci bicskát. Én nem fogok azért parázni, ha fogytán a benzin, hogy vajon kitart-e a következő pontgyűjtő kutamig. Akkor törtem meg, amikor a Pista egyszer laza könnyedséggel bedobta, hogy most kapott a pontjaiért egy grillsütőt. Na most a grillezés nem érdekel, de az irigységben sincs mindig logika. Na megállj, Pista, te sunyi, furfangos palóc, majd megtanítlak kesztyűbe dudálni, amikor a Smart pontjaimmal megszerzett Ferrarimmal füstölöm a gumit a szerkesztőség előtt. Tehát első adandó alkalommal,amikor fogytán volt a benzin a Vinóból, bekanyarodtam egy Shell kútra, és a szokásos mantra helyett így szóltam: nincs Smart kártyám, de kérek. Rá is került hat pont – az ilyen akciókat nem a robogósoknak találták ki. Hamarosan azonban tankolnom kellett a Cougarba is, ott már nem is lehetett letagadni, mire megy ki a játék: akkor már kerestem a Shell kutat, hogy beharácsolhassam a pontokat. A pontgyűjtés mellett a Shell bőkezűségével kapcsolatban jó jelnek tekintettem, hogy adtak még (25 liter felett járt) egy tízdekás zacskó Segafredo kávét, meg valami McDonald's utalványt. Nem kávézok, és ha gyorskaja, ezerszer inkább Burger King, de örültem, mert Hakapeszi ha kap, eszi, és a hiéna mindennek örül, ami ingyen van.

Egykoron, a Smart kártya bejövetelekor mintha egy mackó, vagy valami egyéb plüssállat lett volna az alap jutalom. Kíváncsi voltam, manapság is reménykedhetek-e mackóban, vagy valami másban kell-e bíznom, úgyhogy amikor a robogóból fogyni kezdett a benzin, ismét egy Shell kútra kanyarodtam. Gyanakvó olvasóink már ezen a ponton rájöhetnek, valójában kinek jó ez az egész pontgyűjtősdi. Megtankoltam a kis Robikát, persze csak négy liter fért bele, mert valójában nem volt még annyira kifogyóban, és mivel én voltam az egyetlen ügyfél, megkérdeztem a pénztáros csajt, van-e még mackó a pontgyűjtő kártya másik végén. Mackó nincs, mondta kedvesen, és a kútoszlop mellé állított robogóra pillantva hozzátette, hogy ebben a tempóban elég sokára is lesz meg bármi. De, tette hozzá, megnézi a katalógusban, mikre számíthatok első körben. El is vett a pénztár mellől egy szép színes katalógust. Hohó! Van katalógus?! Akkor ne is nézegesd, csak adj egyet, majd én otthon ábrándozok rajta. A katalógus sajnos fizetős, hívta fel a figyelmem, 250 forint. A kapzsi hétszentségeteket, gondoltam magamban, de a csaj rögtön felhívta a figyelmem, hogy bár a katalógus csak 250 forint, jóváírnak érte 50 pontot. Értik? 50 pontért alapban 50 liter benzint kéne tankolni, nem is emlékszem, hogyan gyűrtem le a késztetést, hogy azonnal megvásároljam az összes katalógust.

Mellesleg a neten megtalálható a katalógus, ingyen, ki is derül belőle, hogy ha már túl vagyok bő 3 ezer liternyi üzemanyagon, enyém lehet egy fekete, szív alakú Playboy párna, egy kék tornazsák kisfiúknak, de 6 ezer pont felett akár egy Curver Hercegnők műanyag dobozkészletet is kaphatok. 40 ezer pontkörül, ami annyit tesz, hogy egy átlagos fogyasztású autóval tízszer autóztam végig az Egyenlítőt, már olyasmik között válogathatok, mint a Timex analóg karóra, vagy a Samsung videokamera. Hát igen, ez még elég messze van. Egyelőre, ha jól számolom, olyan 840 ezer forint körül kell tankolnom a Playboy párnáért is. Na de: előbb-utóbb úgyis tankol az ember ennyit, persze néha kifogy a benzinje, mert éppen csak MOL kút van a közelben, és a pontok nem mehetnek kárba, de az út végén ott a Playboy párna.

A pénztáros csaj valószínűleg látta rajtam a reményvesztettséget, úgyhogy elmondta, a prémium üzemanyagokért dupla pont jár, vasárnap meg dupla-dupla, vagy mi, úgyhogy alig várom, hogy színültig töltsem a Vinót V Power Racing-gel, amiről ugyan egyszer megírtuk már, hogy nem sok mindenre jó, de a szerző a szokásos mérnöki szemellenzőjét hordta, abban meg nem látszik a Curver Hercegnők műanyag dobozkészlet. És egyébként pontokat venni is lehet, vigasztalt a pénztáros távozóban. Istenem, mennyire irigyli majd Pista a fekete Playboy kispárnámat! Megbánja még keservesen azt a kontakt grillt...

Már csak egy kérdésem maradt megválaszolatlan, mellyel a teleragasztott OMV matricagyűjteményeit néhány napja a vaterán árverező, a mellékelt képeken hegyes műkörmöket viselő hölgyhöz fordulnék. Ha szabad kérdeznem, végül mennyiért ütötték le a teljes kollekciót?

Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?

Tegye meg a publikáció blogposztján!