Kesjár Csaba idén lenne 50 éves

2012.02.09. 11:13
Februárban lenne 50 éves Kesjár Csaba. Legtöbben máig meg vagyunk győződve arról, hogy az 1988-ban, 26 évesen, edzésbalesetben elhunyt pilóta lehetett volna az első magyar, aki tehetsége és egyénisége révén eljuthatott volna a Forma-1-be. Kesjár személyes ismerősei közül azonban vannak, akik szerint ez sohasem sikerülhetett volna.

Kesjár Csaba igazi autóversenyző famíliába született. Édesapja, Kesjár János – aki 2007-ben távozott az élők sorából – sokszoros magyar hegyibajnok és ralifutamgyőztes volt. Unokaöccse, ifjabb Kesjár János (kis Kesó) kevesebb sikerrel ugyan, de szintén részt vett hegyiversenyeken, indult az országos gyorsasági bajnokságban és a magyar ralibajnokság futamain is.

Kesjár Csaba 1962. február 9-én született Budapesten. Amellett, hogy hétvégenként az országos gokartbajnokság futamain versenyzett, a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola általános gépész szakán szerzett diplomát. Azok közé a fiatal pilóták közé tartozott, akik nemcsak kellő tehetséggel, hanem megfelelő műszaki ismeretekkel is rendelkeztek az autóversenyzéshez. Kivételes vezetői érzéke mellett így azt is megtanulta, hogyan hozzon ki szemtelen trükkökkel még többet a többiekénél öregebb masinájából, vagy hogyan dajkálja a célig betegeskedő versenygépét.

A kis Kesjár 1975-ben megnyerte a magyar ifjúsági gokartbajnokságot, amit a következő két évben megismételt. Egyre feljebb lépett a száguldó sámlisok ranglistáján: 1978-ban a harmad-, 1979-ben a másod-, 1980-ban és '81-ben az első osztályő kartbajnoki címet is megszerezte. Nyilvánvaló tehetsége ellenére a kommunista rendszer akadályozta (vagy - legalábbis eleinte – nem segítette) nemzetközi karrierjének kibontakozását. Ez akkor kezdett megváltozni, amikor Csabát is bevették a magyar pilótaválogatottba. A nyolcvanas évek elején a nyugat-európai Forma-3-as sorozatok KGST-megfelelőjében, a Formula Easter bajnokságban versenyzett, amelynek 1982-től zsinórban négyszer lett bajnoka. Ekkor már látszott, hogy az osztrák Dieter Quester mellett ő a másik kivételes tehetség a régióból. Ezt támasztotta alá az is, amikor 1986-ban megszerezte az osztrák Formula Ford 2000 bajnoki címét.

Csaba számára a nagy lehetőség nem sokkal a Hungaroring elkészülte után, 1987-ben érkezett el: néhány magyar állami nagyvállalat (Ikarus, Hungária Biztosító, Lehel Hűtőgépgyár és a Pepsi-Colát gyártó-forgalmazó Borsodi Sörgyár) támogatásával lehetősége nyílt rajthoz állni az NSZK Forma–3-as bajnokságában, ami komoly ugródeszka volt a nemzetközi karrier felé. Horst Schübel szerződtette le csapatához, és olyan – később komoly karriert befutott – pilóták voltak az ellenfelei, mint Ralf Kelleners, Joachim Winkelhock, vagy  csapattársa, Bernd Schneider, akit ma a Német Túraautó Bajnokság (DTM) ötszörös bajnokaként tisztelünk.

Kesjár pályafutásának csúcspontja és érdemei legnagyobb elismerése az volt, amikor 1987. augusztus 7-én, a Magyar Nagydíj pénteki edzései után kipróbálhatta a Zakspeed istálló 650 lóerős Forma–1-es autóját. Kesjár három bemutatókört tett meg a Hungaroringen, és Erich Zakowski csapatvezető elismerően beszélt a magyar pilóta vezetéstechnikájáról (azok után, hogy eredetileg csak egy kört akart megengedni neki, és külön figyelmeztette a helyes indulásra, nehogy leégesse a drága kuplungot). Nyugatnémet újságírók – köztük az F1-es veterán, Achim Schlang – azt is tudni vélték, hogy Zakowski tesztpilótai állást ajánlott fel a magyar fiúnak 1988-ra. A deres hajú csapatfőnök ugyanis hamar átlátta egy keleti blokkból érkező F1-es pilóta reklámértékét.

A hazai autós újságírás nagy öregje, Csikós Gábor azon túl, hogy újságíró-fotóriporterként végigkísérte Kesjár pályafutását, baráti viszonyban volt az egész családdal, különösen Csabával. Ennek ellenére ma úgy véli, az F1 túl magas léc lett volna Kesjárnak – nem a tehetsége, sokkal inkább az anyagi háttér miatt. „Egyszerűen nem volt olyan kiugró eredménye a Forma–3-ban, ami alapján F1-es karrierre számíthatott volna” – véli az Autó-Motor akkori munkatársa.

„Németországban sok olyan kaliberű versenyző volt, mint Csaba, nem beszélve a kétszer olyan erős angol, vagy a szintén erős olasz F3-as bajnokságról. Ő az eredményei alapján nagyjából a középmezőnybe tartozott. Volt ugyan egy leggyorsabb köre 1988-ban, de ennyi. Nem láthattam bele a műszaki háttérbe, elképzelhető, hogy csúcsra jut, ha jobb az autója, hiszen megvolt benne ehhez a versenyzői intelligencia és a tudás is. Érezte, hogy kell egy-két kiugró eredmény, amivel a szponzoroknak és a csapatnak is a kedvére tenne, mert sajnos mindkét kör jelét adta az elpártolásnak. Csaba okos, józan srác volt, éppen ezért a saját önbizalma is sérült volt [az eredmények elmaradása miatt]. Ennek a helyreállítását várta a norisringi futamtól.”

Az élet – pontosabban, a halál – azonban keresztülhúzta a számításokat. Kesjár Csaba 1988. június 24-én, este hat óra után néhány perccel a Nürnberg melletti Norisringen, edzés közben halálos balesetet szenvedett. Egy ország siratta: a kissrácok a példaképüket, a tinilányok a titkos szerelmüket, aki a szobájuk faláról, a Pajtás újság poszteréről nézett vissza rájuk. Kesjár Csaba egyike volt a korszak igazi sztárjainak.

Dallarája – feltehetően egy rossz szériás főfékhenger hibája miatt – lassítás nélkül, nagy sebességgel kirohant a pályáról a Norisring egyik ártatlan kanyarjában. Fejmagasságban, mint egy ék, szétnyitotta a korlátsort és a túloldalán állt meg. A pilóta azonnal meghalt. Halála egy napra esett az ötszörös Forma–1-es világbajnok, az argentin Juan Manuel Fangio születésnapjával, amit Latin-Amerikában sok helyen az autóversenyzés napjaként ünnepelnek.

Kesjár Csaba nevét ma egyedül egy budaörsi általános iskola viseli, 1992 óta. Emlékművet nem állítottak neki, utcát azóta sem neveztek el róla, hogy a Hungaroring egyik kanyarjáról ne is beszéljünk. Barátai és a magyar sportkedvelők azonban nem felejtették el: egy amatőr atléta, Földi Csaba kezdeményezésére 50 perces emlékfutást rendeznek a Margitszigeten, éppen ma, Kesjár Csaba 50. születésnapján.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!