18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

2012.02.24. 15:51
A motorizáció fejlődésének, így a villámgyors helyváltoztató mozgásnak két nagyon fontos orvosi hozadéka van. Egyrészt a csucsugamusi, avagy japán folyami bozótláz reménytelennek tűnő esetei most már nem csak a kalkuttai Teréz anya végtelen kegyelmébe, de a balassagyarmati szakrendelőbe is beférkőznek, hiszen az India-Magyarország reláció az utóbbi évtizedekben órák alatt megtehető távolsággá olvadt – a kórokozó könnyen behurcolható. Az igazságügyi kórboncnokok élete ennél sokkal unalmasabban alakult ugyanezen időszak alatt.

Az igazságügyön ugyanis nagyjából ugyanazzal az asztalforgalommal kell számolni, mint negyven évvel ezelőtt, mondjuk a vietnami háború idején. A kórboncmester bevonult, jobbról néhány gránát által szakszerűtlenül csonkolt láb, balról egy-egy repesztett seb szegélyezte útját, míg rá nem talált az eredeti méltóságától már fényévekre távolodott, a felismerhetetlenségig szétcincált tetemre, mint munkadarabra. A szakasszisztensi meló többé-kevésbé ugyanez napjainkban is, csak most már nincs lőporszag a boncteremben. A felrobbant lábú fiúcskák ugyanis nem a harctérről, hanem a saigoni diszkó elől érkeznek, ahol a tudatmódosító szerek miatt nem vehették észre, hogy átment rajtuk egy kamion.

És ha átment, akkor ez tulajdonképpen elütés volt? Vagy gázolás? Milyen testhelyzetben volt az illető, amikor a kamionnal való elsődleges kontaktus létrejött? Ehhez hasonló, számunkra lényegtelennek tűnő momentumokon filozofálgatnak az igazságügyi orvosszakértők. A részletekben való elmerülés kéretlenül is meghozta a gyalogos balesetekhez való szakértelmet, így lássuk, milyen sérülésekkel kell leggyakrabban számolni egy-egy ütközés kapcsán. Gázolási kisábécé.

A baleset mechanizmusa szerint három különböző koreográfiát kell megkülönböztetni – elütés, gázolás és elütéses gázolás –, melyeket a média a pongyola megfogalmazás miatt általában (és helytelenül) szinonimaként használ. Az elütés során a sértettet függőleges, vagy ahhoz közeli testhelyzetben találja el a jármű. Utóbbi sebességétől függően az áldozat elvágódhat, vagy felcsapódhat a motorháztetőre, befejelheti a szélvédőt, satöbbi. Az évtizedes tapasztalatok szerint egy átlagos testalkatú férfit legalább 40 km/h-s sebességgel kell elcsapni ahhoz, hogy az autó tetőívének fényezése is veszélybe kerüljön – nem véletlen, hogy a sebesség-halálozási görbe egyébként pont ebben a sebességtartományban (40-60 km/h) futja a legmeredekebb részeit: a tetőt is megjárt sértettek közül kevés látja meg újra a napfényt.

Gázolásról beszélünk, ha a sértett már eleve az útra kiterítve, horizontális pózban szenvedte el a balesetet. A hivatalos tananyag még hozzáteszi, hogy vízszintesen feküdt, és a jármű egy- vagy több kereke áthaladt a testen, de ez már csak szőrszálhasogató, stilisztikai finomság. Leírva banálisnak tűnik, pedig a legtöbb részeget, vonat/villamos/hév elől menekülőt így éri utol a végzet. Teljesen más jellegű sérüléseket okoz, mint az elütés, sokkal kevesebb a durva, mély, nagy felületi lefutású seb, sokkal több az alattomos, láthatatlan belszervi zúzódás. A fenti kettő kombinációja is létrejöhet persze akkor, ha a sértett az elsődleges kontaktus után az autó elé esik, majd át is mennek rajta. Az esetek többségében igen ritkán élhető túl.

Az elsődleges ütközési nyomok az elütés során általában a lábszárakon keletkeznek, ami logikus, hiszen az autó orrának legkiállóbb része éri el először a sértettet. Ez lehet ugyan a lámpa, a sárvédő, vagy a gallytörőrács – vagy a jelvény, hiszen bármely, magára valamit is adó belvárosi boncmester látott már Mercedes-emblémát vérbeszűrődés formájában a bőrre rajzolódni –, de leggyakrabban mégis a lökhárító bombázza le a végtagot. A legenyhébb esetekben csak zúzódások, bőr alatti bevérzések, olykor kiterjedt hematómák tarkítják a traumatológián látott képet, erősebb ütközésekkor egy-egy csont el is törik, de a sérülés általában bőrrel és lágyrészekkel fedett. Könnyen kezelhető, csak ritka, kivételes esetekben tragikus balesetek ezek.

Kicsit erőteljesebb ütközés (30-35 km/h) során jön fel a találati listára az örök klasszikus, a nyílt törés, aminek az egyik legszembeötlőbb tulajdonsága, hogy a sértett, a szemtanú és a mentőorvos közül egyik sem szereti. Az okok prózaiak: eszméletvesztéshez vezető fájdalommal jár, látványnak a nyúzott izomcafatok közül kikandikáló törött csontvégek sem a legbarátibbak, végül igen veszélyesek is: az éles végű csontdarabok nem ritkán kaszálnak el nagy vérhozamú ütőereket, amikből – megfelelő kezelés nélkül – pár perc alatt el tud vérezni az illető. Az emberek fejében ritkán realizálódik, de egy gyalogos baleset során egyetlen nyamvadt nyílt lábszártörésből is meg lehet halni.

Innen csupán pár milliméternyi gázpedálmozgással el lehet érni a repesztett sérülésekig. Egy bizonyos sebességküszöb felett ugyanis olyan pokoli energiamennyiség érkezik a lábra, hogy a hirtelen szöveti nyomásnövekedés miatt a vádli egyszerűen felrobban. A látlelet nagyon hasonló a régi háborús, taposóaknás sérülésekre, igaz, a hőhatás elmaradása miatt itt egy sóhajnyival több a vér. A csonttörés ilyenkor is alap, a folyamat energetikáját tekintve a sértett általában nem ér be élve a kórházba.

Az utólagos röntgenvizsgálatok rengeteg információt hordoznak a balesetről, egyetlen jól meglőtt átvilágításból kiolvasható az ütközés iránya, mechanizmusa, súlyossága. Az olyan speciális törések ismeretével, mint a sípcsont éktörése, percek alatt kideríthető, hogy a sértett milyen pozícióban volt az elütés pillanatában.

Az elütés másodlagos sérülései akkor jönnek létre, amikor az ütközés után a jármű fellöki a gyalogost. Sokszor az ebben a fázisban szerzett traumák vezetnek tragikus kimenetelhez – értelemszerűen csak akkor, ha az elsődleges kontaktus során ez még nem történt meg. A sértett a jármű sebességétől függően a talajra zuhan, esetleg felvágódik a szélvédőre, majd onnan a talajra. Gyakorlatilag azonnali bénulással, és sokszor halállal végződnek a gerinc túlfeszítéses vagy túlhajlításos sérülései, melyeknél a törzs az élettaninál nagyobb ívben hajlik – a csigolyák az ütközés közben kierőszakolt hajlítás mértékét nem tudják követni, így eltörnek, vagy elcsúsznak egymáson.

A tetőről való lezuhanás természetesen súlyos arc- és agykoponya sérülésekkel járhat. Az agyalapi törés, koponyaűri vérzés sokszor már csak a boncasztalon kerül felfedezésre.

Sokkal gyérebb a kép a gázolásos baleseteknél. Kiterjedt horzsolások, diffúz lágyrész-zúzódások, kevés vér, sufficiens anatómia. Semmi izgalom. A gázolás általában alattomosan öl. A jellegtelen látlelet mögött sokszor durva szervi deformációk, gyors lefolyású károsodások húzódnak meg. Mindezt szemléletesebben jelzi, hogy a lépkapu beszakadásából húsz-huszonöt perc alatt el lehet vérezni, és szerencsétlen esetben akár 5-6 km/h-s rágurulással is létrejöhet a sérülés. Hasonlóan nagy károkkal jár a májrepedés, egy-egy leszakadt vese, esetleg a heveny szívizomzúzódás – mindegyik közös jellemzője, hogy a sértetten annak ellenére sincsenek riasztó nyomok, hogy egyáltalán nincs jól.

Önmagában szintén jellegtelen, de a gázolásos balesetekre nagyon jellemző sérülés a nyúzásos, vagy úgynevezett décollement elváltozás. A testen áthaladó kerék a bőrt ilyenkor maga alá gyűri, túlnyújtja, a bőr alatti lágyrészeket leválasztja a bőr aljáról. A kialakult tasak hamar megtelik vérrel és roncsolt zsírszövettel – utóbbiból balszerencsés esetben zsírembóliát kaphat a sértett. A dolog veszélye az, hogy a tasak mérete nehezen megállapítható, így az elvesztett vér mennyiségére is nehezen lehet asszociálni, az adekvát kezelés késhet.

Mortalitási szempontokból másodlagos, a gépjárműszakértőnek mégis nagyon fontos lelet a testen megmaradó lenyomat. Egy pápai bütykös semmivel nem összetéveszthető mintázatot ad ruházatnak és viselőjének egyaránt, ami kriminalisztikai eljárások során perdöntő lehet. A gyalogos beakadhat a jármű bizonyos részeibe, így vonszoltatási sérülések alakulhatnak ki. Ezek jellemzően durva, nagy kiterjedésű, olykor mély hámhorzsolások, de a forró kipufogócső jellegzetes égési nyomokat hagyhat a testen.

Figyelemreméltó, hogy a fenti súlyos, sokszor halálos sérülések bármelyike már közel 50 km/h-s sebességű ütközéskor is előfordulhat. Érdemes átgondolni, hányszor megyünk indokolatlanul ennél gyorsabban a városi forgalomban. Egy két évvel ezelőtti elütéses gyalogosbaleset büntetőperére épp tegnap került pont, az ittas gázolót hat év letöltendő börtönbüntetéssel sújtották. A baleseti helyszínelők szerint az ütközés 100-110 km/h-s sebességgel történt, az egyik nő áldozat a kerítés felett, a másik a kerítést átszakítva repült be egy családi ház udvarába – mindketten a helyszínen szörnyethaltak.

A gyalogosok védtelenek. Védtelenek, ha korrektül közlekednek, védtelenek, ha hülyék. Védtelenek, ha folyamatosan szabálytalankodnak, és akkor is, ha egy balesetben ők a hibásak. Vigyázni azonban csak mi tudunk rájuk.

További információk: www.mindenkigyalogos.hu