Odafent nem számolnak

Hogyan kell autót vámoltatni?

2012.03.23. 06:23
Két népszerű Unión kívüli célpont létezik: USA és Svájc. A logikusan gondolkodó halandó így szólhatna, mi itt a kérdés? Bemutatom az autót és a papírokat, kifizetem a hadisarcot és viszontlátásra, mindenki megy a dolgára. De ez messze nem ilyen egyszerű.

Amerikai autó esetén konténerben küldik az USA-ból az autónkat, és értesítenek, mikor, melyik dokkban vehetjük át. Rotterdamban vagy Hamburgban, illetve a kikötőkben mindenhol léteznek speditőr irodák, akik elvégzik helyettünk a papírmunkát, a számlaérték alapján kiszámolják a fizetendő vámot, áfát, illetve az ő munkadíjukat. Befizetjük az összeget, kapunk róla igazolást, vámpapírt a vámoshoz, aki ezután odaadja az autónkat, mi pedig mehetünk haza.

A papírmunka körülbelül fél órát vesz igénybe, az egész megvan pár óra alatt. Ez pont ilyen egyszerű, ahogy leírtam. Van még egy másik lehetőség is: továbbíttatjuk az árut Magyarországra, és itthon jelentkezünk vámkezelésre. Megfontolandó, majd meglátják miért.

Svájci autó esetén, amikor elérjük a svájci-uniós határt, jelentkezünk a vámosnál, hogy le szeretnénk vámolni az autót. Ő elküld a speditőrhöz, fizetünk, papírt kapunk, hazajövünk, minden ugyanaz, mint a kikötőkben. Ha munkaidő után, vagy annak vége előtt érkezünk a határra, a speditőr már nem fogja megcsinálni a papírunkat, hanem elküld bennünket, hogy vámoljuk le az autót otthon.

A határon lévő vámost pont nem érdekli az autónk. Megvonja a vállát, aztán integet, hogy haladjunk, majd otthon megoldjuk. Ekkor két választásunk van: megvárjuk a reggelt, amikor visszajönnek a speditőrök, vagy elmegyünk haza mindenféle papír nélkül, és megpróbálunk otthon vámkezelni. Ezt is lehet, de kevésbé ajánlom. Mert következikk a hazai valóság.

Itthon, ha autót akarunk vámkezelni, kiemelt figyelemre számíthatunk. Kábé mintha vállról indítható atomrakétát akarnánk behozni. Egy pedofil drogcsempész hamvas szűzlány az autót vámolni akaró emberhez képest. Megérkezünk az autóval a vámhivatalba, lefényképezik az azonosítóit, hibáit, sérüléseit, kitöltjük a szükséges papírokat. Ezután a képeket és az autó adatait elküldik a Kiemelt Ügyek és Adózók Vám és Pénzügyőri Igazgatóságára, mert csak ott van Eurotax program.

Ott egy ember, aki az autót nem is látta. Beárazza, az esetleges sérülések miatt avultatja. Az avultatás eleve érdekes. Az egyik ügyfelem autóját 96 ezer forinttal avultatták a következő sérülésekkel: első lökhárító+tartó csere (fényszóró mosós, nincs minden bokorban), hátsó lökhárító+tartó csere, hátfal javítás, bal hátsó sárvédő javítás, géptető csere, két vetítőlencsés fényszóró csere (nincs bontott), hűtőrács csere, homlokfal csere (csak gyári van 63 ezerért), bal első sárvédő sérült, akkumulátor takaró műanyag törött, némi törött műanyag sallang az elejében. Mintegy öt elem fényezése, a géptető kívül-belül és lakatos munka.

Az öt elem fényezése 140-150 ezer forint lesz, a teljes javítás kb. 400 ezer forintot emészt fel, úgy, hogy néhány elem kivételével bontott alkatrészekből történik a javítás. Nem akarom megbántani az árazást végző urat, netán megvádolni, hogy nem ért hozzá, mert nem ismerem személyesen. És lehet, hogy a program nem engedte jobban avulni az autót. Akkor viszont az avultatás módszerével van baj.

Az ügyfélnek nincs betekintése a folyamatba, és határozathozatal előtt nincs kommunikáció a felek között. Csak határozathozatal van, utána meg fellebbezés. Miután beárazták az autót, azaz megtudjuk, mennyit érne itthon, levonják az áfát, a vámot, ha van, regisztrációs adót, 80 ezer forintot a forgalomba helyezésre. Az így kapott összeget összehasonlítják a számlaértékkel, és ha nagy mértékű eltérést találnak, indul egy vámértékvizsgálat. Hogy mi számít nagy mértékű eltérésnek, egy belső utasítás tartalmazza, amit az ügyfélnek nem kötnek az orrára. Régi kurva vagyok a placcon, úgy tudom, 20 százalék lehet az eltérés. Nekünk előre ki kell fizetni a közterheket, és ha nagy mértékű eltérést találtak, a megállapított különbözetre is ki kell fizetnünk ugyanezeket, amit ha a vámérték vizsgálat során, ha nekünk adnak igazat, visszautalnak. Ha nem, bebuktuk.

Szintén egy ügyfelem vett egy egzotikusabbnak számító autót az USA-ban 10 ezer dollárért, átlagos állapotban.

Mondtam az egyik vámosnak, hogy hozná haza az autót az ügyfél, le kellene vámolni. Egyszerűbb lenne Budapesten, meg tudnánk spórolni egy hamburgi utat, de előbb nézzük meg, mit hoz rá a gép, nehogy hurokba dugjuk a fejünket. Oké, megnézi a NADA-ban. Megnézte: 25 ezer dollár. Mondom neki, hibátlant lehet venni 15 ezerért, ez meg 10 volt, de a mobile-n is van 12-ezertől. Ne haragudjak, nem tehet semmit, neki meg van kötve a keze. 25 ezer után kell befizetni a terheket, aztán vagy be tudom bizonyítani, hogy 10 ezer volt vagy nem. Hamburgban lett levámolva egy szó nélkül, az adásvételi tízezer dollárja alapján. A vámos ránézett, megdicsérte, hogy jól néz ki, mosolyogva gratulált az autóhoz, és jó utat kívánt.

A normál vámkezelés időtartama függ a vámosok leterheltségétől, de általában néhány nap alatt megvan. Ha vámértékvizsgálatra kerül sor, az elhúzódhat egy-két hónapig is. Ez a vámolási gyakorlat kb. tizenöt éves, az idő régen túlhaladta, de belső szabályalkotás és szemléletváltás nem követte. Egy halandó számára felfoghatatlan, hogy egy pesti irodából, egy számítógépes program segítségével, a helyi viszonyok minimális ismerete nélkül megmondják, hogy mennyit ér Svájcban vagy az USA-ban egy ép vagy sérült autó.

Autót lehet venni hirdetésből, árverésen, internetről, az ablakba ragasztott cetliről, és még ezerféle módon, és nyilván azért vállalja az ember az autó behozatalával járó kellemetlenségeket, mert olcsóbb, mintha itthon venné. Ezen az apróságon a rendszer elegánsan átsiklik, és a magyar árakból generál összehasonlítási alapot. Talán nem véletlen, hogy az autóvámkezelések szinte teljesen eltűntek a vámhivatalokból, pedig az előirányzott bevételek között szerepelnek. Csak azt nem értem, hogy odafönt senki nem számol?

Nicsak, van itt néhány ember, aki pénzt akar befizetni a költségvetésbe. Ha az ember Németországban fizeti ki a vámot, forgalmi adót, az adó mértéke csak 19 százalék, ha itthon teszi ugyanezt, 27. Ennek ellenére akadnak jó néhányan, akik itthon fizetnék be ezt a pénzt a nagy közösbe, ha hagynák. De az idejétmúlt szabályozással kikényszerítik, hogy ezeket a pénzeket inkább külföldre vigyék. Ezt el szokták intézni egy legyintéssel, hogy ez a bevétel nem jelentős. Persze, hogy nem jelentős, hiszen senki nem vámol itthon, mert nem kalkulálhatóak a költségek.

Én elgondolkodnék, hogy ha beszedek 100 millió forintot valamiért (és most csak tippeltem egy számot), az pont 100 millióval több, mint a semmi. Mert jelenleg - aki tudja - külföldön vámkezeli az autóját. Nincs vámérték-vizsgálat, nincs bizonytalanság, nincs idegeskedés, nincs görcs a gyomorban, és megvan egy pillanat alatt. Biztos én vagyok a tájékozatlan, de úgy hallottam, a költségvetésnek minden forintra szüksége lenne, és ha már megvan a pénz beszedésére alkalmas apparátus, csak használni kellene. Reméljük, egyszer ebben is közelíteni fogunk Európához.

Felhívnám a hevesebb vérmérsékletű olvasóink figyelmét, hogy ez egy fegyveres testület, itt mindenkinek van egy feljebbvalója, akinek csak azt mondhatja: parancs értettem! Nagyon sok vámost ismerek, és túlnyomó többségük becsülettel végzi a munkáját. A törvényeket, végrehajtási utasításokat nem ők írják. Velük és általuk csak betartatják azokat. Kiderült már sok esetben, ők is sokat szívnak az okos szabályok és a betarthatatlan direktívák miatt, de nem panaszkodhatnak, nem is kérdezi őket senki.

Olvassák ezt vámos főnökök? Figyeljenek csak! Egy ilyen cikk után, melyből kiderül, hogy az ügyintézők és a vámos között normális a viszony, netalán még tegeződnek is (persze, hogy tegeződünk), mindig az szokott történni, hogy az ügyfélforgalomban résztvevő vámosokat pavlovi reflexszel felülről leoltják mondván: ne bratyizzanak az ügyfelekkel. Ez hülyeség.

Én

  • 10477
    Eszembe sem jutna ilyen feltételek mellett
  • 293
    Vámkezelnék itthon

Nem bratyiznak, nem csinálnak disznóságokat, de amikor minden nap egymás arcába bámulunk, óhatatlanul kialakul a két ember között valamiféle kapcsolat. Ilyen az élet, és ezen nincs mit csodálkozni. Tisztelt hölgyeim és uraim, mindenkire rábíznám a végkövetkeztetés levonását. Nem akarok rábeszélni senkit semmire, senkit nem akarok lebeszélni semmiről, mindenki tegyen belátása szerint. Köszönöm a figyelmet, mindenkinek sikeres vámkezelést.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!