Carroll Shelby (1923 január 11 – 2012 május 10)

2012.05.12. 09:28
-Kérjen elnézést Mr. Shelby-től! - sziszegte fogai között Tim Pittsenbarger, a Shelby American értékesítési igazgatója. Észre sem vettem, de Carrol Shelby életnagyságú, kartonból kivágott alakját majdnem ráborítottam a legendás legelső Cobrára. A nagy igyekezetben a kameratáskára nem figyeltem. A Shelby szentélyben jártunk. Írásunk szomorú aktualitása, hogy Carroll Shelby 2012 május tizedikén elhunyt. Isten nyugosztalja.

2012 május 2-án, amikor lelkendezve nézegettünk a legendás las vegasi Shelby kiállítást, még azt hittem, milyen jó kis Belsőség-anyag lesz ebből. Ehelyett inkább szomorú mosollyal gondolok arra, amikorPittsenbarger elhúzta a kordont, és megérinthettük a legelső Cobrát. Azért mentünk, hogy Interjút készítsünk Carroll Shelby-vel. Némi nyomozás, levelezés és egyeztetés után eljutottam Gary Pattersonhoz, a Shelby American alelnökéhez. Ő mondta nekem először, hogy Shelby kórházban van, és bármennyire is szeretné, az orvosok nem engedik, hogy kedvenc időtöltésének hódoljon: a munkának.

Patterson viszont beleegyezett, hogy meglátogassuk a céget és bejárjuk gyárat. Bár az alelnök nem ért rá, az értékesítési igazgató büszkén vezetett körbe minket. Akkor a legfontosabb kérdésemet a végére hagytam: hogy van Mr. Carroll Shelby? Pittsenbarger bizakodva mesélte, hogy Shelby jobban van, kiengedték a kórházból, és otthon, családi körben lábadozik. Volt valami fura fény a szemében, amita legtöbb kollégáján is látszott. Megkérdeztem, hogy milyen érzés itt dolgozni. Az értékesítési igazgató ekkor ösztönösen kihúzta magát, már amennyire a GT350 ülése engedte és újabb sztoriba fogott:

-Több ismerősöm is dicsekedett vele, hogy mennyit keres, és hogy én miért nem nézek egy jobban fizető állás után. Erre csak annyit mondtam: mert én egy legendának dolgozhatok!

Ennek fényében eltekintenék Carroll Shelby mozgalmas életének elmesélésétől, hisz - különösen halála óta - ezer és egy helyen megemlékeznek róla.

Nézzük inkább az autókat, kezdve a legelső Shelby Cobrával, a CSX2000-rel. A legdrágább amerikai sportkocsi ma ott áll Las Vegasban, a Shelby American központjában, őszinte ráncokkal, és olyan, ahogy a megépítőjére is gondolni fogunk. Az egyes számú AC Cobra kopott, restaurálásról hírből sem hallott, és ha kicsit köhögve is, de működik. Csak az állapotot nézve nehéz lenne elhinni, hogy nem olyan régen utasítottak vissza egy 23 millió dolláros vételi ajánlatot.

Az első kötényt nézve egy sárga foltot vettem észre a kék autón. Még most is csak mosolyogva tudok visszagondolni, ahogy Pittsenbarger cinkos vigyorral az arcán elmeséli, hogy a kék bizony nem az eredeti színe. Carroll Shelby, azon kívül, hogy megannyi győzelmet aratott versenyzőként, refinált üzletember is volt. Mikor elkészült az első Cobra, és járta vele kiállításokat, rendszeresen átfényezte az autót, hogy a befektetők azt lássák, nem csak egy van belőle. A hatvanas években a FIA-homologizácóhoz szükséges száz darab Cobra legyártása is csak papíron történt meg, az alvázszámoknál Shelby gyakran nem egyesével, hanem tucatjával lépett. Az első és az utolsó elkészült, de a köztük lévő kilvencvennyolc autónak csak a töredéke épült meg.

A CSX2000-rel szemben egy polírozott alumínium karosszériával épített Cobra áll. Pittsenbarger pironkodva meséli, hogy pár nappal azután, hogy idekerült, a cég akkor alelnökével kivitték az autót egy rendezvényre. Ahogy beértek egy alagútba, és az anyósüléről az alelnök rászólt, hogy túráztassa egy kicsit az autót, égessen némi gumit. Nem kellett kétszer kérnie. Mikor végeztek, ránézett Pittsenbargerre, és csak annyit kérdezett, milyen érzés egy egymillió dolláros autó gumiját füstölni. Kiderült ugyanis, hogy a csillogó karosszériájú Cobrát maga Shelby építette 1991-ben, az eredeti, hatvanas évekből megmaradt alkatrészekből.

Kicsivel arrébb Bill Cosby másfél-kétmillió dollárt érő ritka, automataváltós vörös Cobrája áll, amit a próbakör után visszaadott Shelby-nek, mert nem bírt mit kezdeni a közel 900 lóerővel.

A Shelby-múzeum egy másik, nagy becsben tartott darabja az ötszázadik, vagyis az utolsó 2007-es Shelby Mustang GT-H, azaz Hertz Edition. Az 1966-os 350 GT-H sikerén felbuzdulva a Hertz autókölcsönző rendelt egy limitált szériát, de tanulva a múltból, szigorítottak mind az autó építésén, mind a marketingen. Az eredeti, '66-os Bérelj versenyautót-szériánál a tuningolt V8-cal kibérelt autók gyakran alap hathengeres motorokkal kerültek vissza a Hertz-hez, mert korabeli sufnitunerek egyszerűen kibelezték a Mustangokat.

A 2007-es GT-H-k motorját leplombálták, sőt, bár a kipörgésgátló kapott gombot a műszerfalon, de a mögé elhelyezett apró lapka miatt nem lehetett kikapcsolni. Mindezek tetejébe zokogva dobták vissza a Shelby reklámfilmjének tervét, ahol a tuningcég elnöke füstölő gumikkal gyilkolta az autót. A Hertz kijelentette, olyan bér-versenyautót kívánnak vásárolni, amivel nem lehet versenyezni. Azóta visszatérő poén a Shelby Americannél, hogy egy meg nem nevezett híresség egyszer benevezett a egy GT-H-val a Gumballra, és mivel a versenynek komoly hírverése volt, azóta valószínűleg az Avisnál bérel autót, mert a Hertz biztosan feketelistára tette.

Pittsenbarger gyakorlatilag légzés nélkül folytatta a sztorizást, és akkor sem hagyta abba, amikor beléptünk a Cobra-összeszerelő csarnokba. Büszkén mesélte, hogy az itt dolgozó kollégákat kirobbantani sem lehet a szentélyből. Ők a helyi elit. Itt tudtuk meg azt is, hogy a kulcsra kész Cobrát a Shelby Americantől nem lehet vásárolni, csak motor nélkül árulják, mert így alkatrésznek minősül. Így nem kell típusbizonyítvánnyal vagy töréstesztekkel vesződniük. De hogy a vásárlónak ne kelljen sokat bóklászni motor után, a cégcsoport egy másik vállalata, a Shelby Motors örömmel beszereli a kívánt motort. Jó, hogy nem szlovák rendszámmal szerelik.

Kiváncsi voltam, hogy Jerry Bruckheimer felejthető Tolvajtempó-újragondolásának, egész pontosan a benne szereplő 67-es Shelby GT500 népszerűségének volt-e bármilyen visszhangja a cégnél. Pittsenbarger először huhogott, majd széles mosolyra szaladt a szája. Hatalmas volt az érdeklődés és a különböző megrendelések miatt izzottak a vonalak. Volt, aki eredeti 67-est akart vásárolni, vagy csak a Shelby segítségét kérte egy példány felkutatásához, de olyan is akadt, aki az új Mustangját építtette Eleanorrá. Bár a vihar csitult azóta, de nem ült el teljesen.

Egy csarnokkal arrébb már fotózhattunk. Errefelé már az új Shelby Mustangok készültek, egészen felhasználóbarát konstrukciókkal. Ha ugyanis a vásárló akar például egy új GT350-et, akkor megrendeli egy Ford kereskedésben, a cég leszállítja a Shelby-hez, ők átépítik, a bontott-de-mégis-új alkatrészeket pedig eladják egy harmadik cégnek, így tartva alacsonyan a vételárat. Létezik olyan megoldás is, hogy a megrendelő az utcáról esik be egy használt Mustanggal, ami ha megüti a Shelby-től elvárt szintet, akkor szintén megkaphatja a tuningcsomagok valamelyikét.

Carrol Hall Shelby

Carrol Hall Shelby 1923 január 11-én született a texasi Leesburg városában. Már gyermekkorában komoly szívproblémákkal küzdött, hétévés koráig szinte csak az ágyban feküdt. Tizennégy éves korára úgy tűnt, kinőtte betegségét. Mielőtt versenyzésre adta a fejét, csirketenyésztő és szemétszállító vállalkozása volt. A második világháború idején San Antonióban szolgált teszt- és oktatópilótaként.

A háború után amatőr majd profi autóversenyző lett az Aston-Martin, a Cad-Allard és a Maserati színeiben. Rekordot rekordra halmozott, megfordult Le Mans-ban a Forma 1-ben is. A felfelé ívelő karrierjét újra előjövő szívproblémái törték ketté, kénytelen volt szögre akasztani a bukósisakot.

Ekkoriban hangzott el a legendás mondata: ha nem tudom vezetni, majd inkább megépítem. Bár tele volt ötletekkel, tervei megvalósításához tőke híján kénytelen volt némi csúsztatáshoz folyamodni. Megkereste az AC Cars-t, hogy adjanak neki AC Ace karosszériákat, motorokkal már rendelkezik. Majd ennek fordítottjával megkereste a Fordot, a többi pedig már történelem. Az AC Cobrával, mely később Shelby Cobra lett, sorra nyerte a versenyeket és vert meg nagy múltú csapatokat.

A Forddal egyre szorosabb lett a kapcsolata, egészen 1970-ig különböző formában, de szerződésben álltak. Ennek az együttműködésnek lett a gyümölcse a Cobrán túl a Shelby Mustang GT350, GT500, Shelby Daytona, de a GT40 fejlesztésében is komoly szerepet vállalt.

Miután a Forddal elváltak az útjaik, a másik két nagy autógyártóval akadtak közös munkái, melyből sok kevésbé ismert modell született, pickuptól a családi kompaktig. Komoly érdemei voltak a Chrysler megmentésében is, a Dodge Viper sikere nagyban neki is köszönhető.

Bár az autóépítés egyik meghatározó alakja, mégis csak egyetlen ténylegesen saját, szűz papírra vetett autót tervezett, a Shelby Series 1-et.

Amikor nem autókon dolgozott, alapítványát igazgatta, mely nagyon sok rászoruló család egészségügyi ellátásában segített.

Carroll Shelby 2012 május 10-én húnyt el Dallasban, életének 89. évében.

De ha a „gyári” Shelby Mustangok teljesítménye nem elég, akkor még egy csarnokkal arrébb van a Shelby Motorsports, ahol egyedi megrendelésre építik a versenyautókat, akár pályára, akár utcára. És bár azóta is számolom a lyukakat a dobhártyámon és a hajszálrepedéseket a koponyámon, de akkor is azt mondom, szerencsénk volt. Mikor beléptünk, pont egy ezer lóerőre húzott Super Snake feszült az übergurtniknak a mérőpadon. A hang olyan elementáris erővel csapott fel belőle, hogy meglengette a plafonról lelógó, Mustang-hűtőrácsos neonlámpákat.

A túra legvégén Pittsenbarger elvitt egy körre egy új GT350-nel. A teszt részemről rövid volt és passzív, ha nem nézzük, hogy gyakorlatilag én voltam a szakadt tornacsuka a centrifugában. Papíron 3,7 másodperc alatt százon voltunk, majd igen hamar meg is álltunk, letudtunk pár agresszív fekvőrendőrt gerinctörés nélkül, majd naiv vigyorral bólogattam a normál használat mellett tíz literesnek hirdetett fogyasztás hallatán. Az autó morgott, a kaktuszok elszaladtak mellettünk, és a világ nagyjából rendben volt...mert akkor még mindketten reménykedtünk.

Bíztunk benne, hogy a világháborús pilóta, a sikeres autóversenyző, a dörzsölt üzletember, a bőkezű filantróp és a zseniális autóépítő ad még nekünk pár évet. Ha másért nem, hát azért, hogy önző módon jó úgy a kocsmában sztorizni, hogy megérintettem az élő legenda híres autóját. Vagy mert bitszakadásig akarom nézni, ahogy 2014-ben legurul a futószalagról az első sorozatgyártású GR-1-el. Ki tudja, ha maradt volna még egy keveset, talán az az autó nem marad prototípus. Carroll Shelby élt 89 kalandos évet, álmokat és élményeket adva megannyi rajongónak. Mi pedig most fejet hajtunk előtte.