Rendőrrel ütközött, esélye sem volt

2012.08.31. 10:55
Gerencsér Istvánnak az ügyvédi költségen felül csupán nyolcvanötezer forint eljárási és szakértői díjat kellett fizetnie egy közlekedési baleset után. Olcsón megúszta. Szerencsések a rendőrök is, akiknek szolgálati autójával azon a tavaly januári délutánon Budapesten, a Teve utcai rendőrszékháztól alig egy saroknyira összeütközött. Miért? Mert a budapesti szerviztechnikus nem harminctonnás nyerges vontatóval, csak egy kilencszáz kilós Peugeot 206 Vannel közlekedik. Talán ezért maradtak életben.

Másfél évvel azután, hogy Budapest legforgalmasabb főútján nekiment a váratlanul elé tolató rendőrautónak, még mindig rosszul érzi magát. A címlapkép csak illusztráció, nem az ütközésben megsérült rendőrautót ábrázolja. Nem csodálkozom, hiszen a hevesen manőverező rendőrök ellen folyó eljárást három héten belül megszüntették. István a bíróságra is elment, hogy kiderüljön az igazság, végül ő lett a hunyó, így fizetnie kellet. Csoda-e, ha valakit ezek után rossz gondolatok környékeznek az igazságszolgáltatás igazságtalanságáról, és még csak a jövőre vonatkozó tanulságot sem kapja a végzés mellé melyben ez áll: egyedül ő felelős a karambolért?

Nem ígérem, hogy ismét a rohadó furgonnal száguldozó Tóka úréhoz, vagy akár a néhány hete bemutatott esztergomi gyorshajtó, a kitartó Márkosy Gábor történetéhez hasonló következik. Viszont valószínű, hogy lesznek néhányan, akik a szokásosnál is nagyobb gyomorgörccsel hajtanak ezután tovább, amikor intézkedő rendőrautóval találkoznak.

Gerencsér István rutinos autóvezető, a munkája miatt lett az. Igazi budapesti túlélő, ezért amikor tavaly január 27-én a Róbert Károly körúton haladt céges furgonjával, nem az ott megengedett hetven kilométeres legnagyobb sebességre állt be, hanem nagyjából ötvenre. Az út nem volt jeges, nem fagyott éppen, de hideg volt, úgy emlékszik nagyon hideg, ezért a havonta 2500 kilométert autózó Gerencsér úr óvatosan hajtott.

Most már tudjuk, nem eléggé. Amikor elhagyta a Róbert Károly körút-Papp Károly utcai kereszteződést, elhaladt a sarki bérház földszintjén működő pizzéria mellett, egy jobbra indexelő szürke Toyota Avensist látott maga előtt. A szélső sávban veszteglő autós parkolóhelyet keresett, várta, hogy valaki kihajtson az út szélén, fésűs alakban várakozó sorból. Ezért döntött úgy Gerencsér úr, hogy egyszerűen kikerüli. Megtehette, mert valaki maga elé engedte a középső sávban.

Az Avensis vezetője nem tudott leparkolni, pedig néhány méterrel előtte valaki éppen akkor kezdett a forgalomhoz képest majdnem merőlegesen kitolatni a száguldó autók közé, amikor megérkezett Gerencsér úr kis Peugeotja. A szolgálatban lévő szerviztechnikus kikerülte a Toyotát, majd a manőver végén indexelve visszasorolt volna abba a sávba, ahol addig haladt, hiszen nem akarta feltartani a körút forgalmát. Szabályosnak tűnik, akárhogy is nézem.

Gerencsér István azonban rosszkor volt rossz helyen, az Avensis elé tolató autó ugyanis egy fehér Ford Focus kombi rendőrautó volt, melyben három szolgálatban lévő rendőr ült. Elől a vezető, mögötte két szakközépiskolás. Pont akkor kerültek a 206-os útjába, amikor az visszatért volna a szélső sávba, így a Peugeot jobb első felnijével nekiütközött a Ford hátsó lökhárítója sarkának.

A rendőrök azt követően tolattak ki a forgalomba, hogy nem sokkal korábban befejezték a szabályosan parkoló autók sora mellett szabálytalanul állók bírságolását. Mint később kiderült, a rendőrautó is szabálytalanul állt le oda sokadikként, ahol már elkezdődött a Teve utca sarkáig tartó rövid, negyedik kanyarodó sáv. Azonban a kékek kezében ott volt a csodafegyver, a kék lámpa az autó tetején. Azt használva nem vonatkoznak rájuk a szabályok.

Mégis felmerül a kérdés, hogy ebben a bonyolult forgalmi helyzetben miért nem állt kint az úton valaki a rendőrtanulók közül, hogy segítse a tolatást, vagy egyáltalán lásson valamit a vakon tolató felettes helyett, ám erre soha nem kapott választ Gerencsér úr. Mivel alapos és önérzetes ember, nem csak az ellene indított szabálysértési eljárás rendőrségi meghallgatására ment el, de visszament a vizsgálatot lefolytató tiszt irodájába akkor is, amikor kollégáit, a fehér Focus utasait kérdezték ki.

Sajnos nem derült ki, miből gondolta a rendőrautó vezetője, hogy egy négy és fél méter hosszú kombival kitolathat az Árpád híd felé tömött sorokban, hetvennel dübörgő forgalomba. Úgy, hogy semmit nem lát a vele párhuzamosan szabálytalanul parkoló autók, illetve a még ekkor is az út mellett indexelő Avensis takarásából. Miután az enyhe ütközés megtörtént, és senkinek nem esett baja, megérkeztek a helyszínre a közeli pizzéria futárai, és egy csomó rendőr. Gerencsér úr úgy emlékszik, legalább tizenketten lehettek, biztosra akartak menni, hiszen mégiscsak az övéikről van szó.

Ahogy ott álltak a kavalkád közepén, elhangzott egy, a későbbiekre vonatkozóan meglehetősen találó megjegyzés is. A szerviztechnikus mellé vetődő motoros futár az egyenruhások hemzsegését látva odasúgta: ezt bebuktad. Akkor még senki nem sejthette, hogy végül igaza lesz. A folytatásban ugyanis a rendőrautó utasai, tehát a már hivatásos, és a gyakorlaton lévő szakközépiskolások sem emlékeztek a pontos részletekre. Később sikerült tisztázni azt is, hogy a kitolató rendőrautó a manőver előtt kikapcsolta a kéklámpáját, amely a tilosban parkoló autók felírása közben még villogott. Innentől neki is pontosan ugyanolyan jogai voltak az úton, mint bárki másnak.

A néhány hónapja lezajlott tárgyaláson aztán már helyükre kerültek a részletek. A dühtől reszkető Gerencsér úr és ügyvédje, Dr. Schönek Béla itt tudta meg, hogy a mindenki által jól ismert közlekedési szabály, mely szerint az út széléről elinduló jármű köteles elsőbbséget adni a forgalomban résztvevőknek, nem írja felül egy másikat, mely szerint ha a forgalom sűrűsége folytán a forgalmi sávokban járműoszlopok alakultak ki, forgalmi sávot változtatni csak abban az esetben szabad, ha a vezető bekanyarodásra vagy megállásra kíván felkészülni.

A tárgyaláson igazságügyi szakértő is részt vett, de ettől senki nem lett boldogabb. Az ügyvéd szerint furcsa, hogy a korábban kiadott szakvéleményét a bíróság előtt, szóban Gerencsér úr javára finomította. Elhangzott az is, hogy a rendőrautó visszagurult a helyére az ütközés után, ennek nyomai voltak az aszfalton, illetve, hogy Gerencsér 206-osának féknyomai nem voltak láthatóak ugyanitt. Nem akart bekanyarodni a Teve utcába azon a januári délutánon, sőt a rendőrök munkáját sem akarta zavarni. Allítja, bár csalogató menekülőút lett volna az ügyben, a bíróságon sem akarta azt hazudni, hogy ő igenis azért tért vissza a szélső sávba az avensises hölgy kikerülése után, mert kanyarodni akart.

Ha így tett volna, megússza a szóbeli figyelmeztetést, mellyel a bíróság jogerősen lezárta az ügyet, és főként nem kellett volna megfizetnie az összesen 85 ezer forint eljárási költséget, illetve ügyvédet sem kellett volna fogadnia. A lelke talán akkor is háborogna, hiszen ebből az egészből végül az maradt meg a fejében, hogy ha valaki rendőr, akár azt is megúszhatja, hogy veszélyes helyről, körültekintés nélkül tolat ki a forgalomba, majd azt mondja a bíróságon, hogy valójában ki sem tolatott, ráadásul ő egy profi vezető, hiszen rendőrmotoros, akik tényleg nagyon tudnak vezetni. Csak én teszem hozzá csendben, hogy talán nincs is olyan szoros összefüggés a motoros szlalom és az autós tolatás közt.

A bíróság szerint, az adott közlekedési szituációban az úgynevezett tolatási segéd alkalmazása nem volt indokolt, vagyis nem kellett volna kiállítani az út mellé egy rendőrtanoncot, hogy segítsen tájékozódni. Az ítéletben azt is írják, hogy a Peugeot vezetője elkerülhette volna az ütközést, ha nem vált sávot, vagy ha 2-3 métert visszatér a középső sávba.

Dr. Schönek szerint furcsa, hogy a bíróság végül arra a közlekedési szabályra hivatkozva ítélte el a peches szerviztechnikust, mely szerint aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon. Igen, jól látják. Ez egy olyan gumiszabály, ami alapján bármikor, bárhol, bárkit sarokba szoríthatnak, ha ilyen zavaros koccanási ügybe keveredik. Ugyanezen szabály alapján akár a rendőröket is elmarasztalhatták volna, de nem így történt. Furcsa.

Gerencsér úr mérgesen nézegeti a papírjait, köztük a néhány napja megkapott jogerős végzést. Már csak tőlem kérdezi, hogy vajon miként zárult volna az eljárás, ha minden fordítva történik, vagyis ő tolat, és a rendőrök Focusa kerüli ki a Róbert Károly körút szélén indexelő Toyotát azon a januári délutánon. Esetleg nem is lettek volna rendőrök ebben az amúgy átlagos történetben.

A válasz engem is érdekelne.