Még csak a felét jártam végig a szalonnak, de már nincs lábam, a fejem úszik, az agyam pedig szivacsos masszává vált. Bár készültem hosszú listával, és elméletileg mindent tudtam, milyen bemutatók jönnek, mostanra belátom: a valóság minden készülés ellenére földre teper.
Ahogy egy latin országban illik, a média-akkreditációm visszaigazolása nem jött meg, pedig még szeptember legelején regisztráltam a szalonra a hivatalos oldalon. Egy nyomorul e-mailt kaptam, hogy már folyik a belépőm érvényesítése, és mihelyt meglesz, kapom az ellenőrző mailt. Azóta várom, pedig a szpemkönyvtáramat is naponta többször végigfésültem.
Ennek eredményeként egy zsibbasztó, háromnegyed órás verekedés után sikerült ideiglenes médiabelépőt szereznem a szalonra (sajtónapon máshogy be sem engednek senkit), még jó, hogy korán keltem, és még így is bent voltam háromnegyed tízre. Rohantam a 4-es pavilonba, ahol javarész a Porsche Hungária érdekeltségi körébe tartozó autók vannak (meg a Toyota), hogy lássam azokat a kocsikat, amiket még tegnap este, a Volkswagen Group Nighton negyven méterről, rossz világításban megpillanthattam.
Addigra lezajlott a sajtótájékoztató, ezért már hozzá lehetett férni ahhoz az újdonsághoz, amit tegnap még csak szóban lebegtettek: itt az új Golf GTI. Épp annyi rajta a fekete betét és a piros csík, hogy mindenki lássa: nem normál Golfról van itt szó.
Kétliteres benzines turbómotorja 220, illetve 230 lóerőt tud majd, alváltozattól függően, a futóműve pedig – mint minden drágább 7-es Golfé – hátul többlengőkaros. És jó látni, hogy visszatér benne az eredeti Golf GTI klasszikus üléshuzata, a kockás...
Mivel a VW-standon termeszhangyákként tolongtak a kirakott hat darab Golf körül, ezért jobbnak láttam odébbállni, már csak azért is, mert szemközt, a Lexus/Toyota stand felől csodás kávéillat lengedezett. Itt forgott a pódiumon a Lexus, ami a márka BMW-verő formai világát hivatott előrevetíteni. Jól néz ki, ez tény, de hogy BMW-verő lesz-e... Ahhoz talán még a BMW-nek is lesz egy-két szava.
Át a Toyotához, ahol jó volt a kávé és a VW-standdal ellenétben (később, tehát most is) működött a wifi. Azért ez az új Auris igen dögös. Kint van az ötajtós, a Verso (ami továbbra is 5+2 üléses) és a sütőből még csak az imént kivett, abszolút forró kombi is. Mind jól néz ki, a formatervük ég és föld a korábbi Toyotákéhoz képest, ráadásul már nem csak az ötajtósból, hanem a kombiból is létezik hibrid, utóbbi az abszolút Toyota-szenzáció itt, Párizsban. Nekem pont ez az utóbbi tetszik a legjobban, annyira jók az arányai, üdék és egyszerűek a vonalai, amilyenek jó pár évvel ezelőtt a kocka Accord kombiéi voltak.
De ennek a hátulja még merészebb, a japánok végre meglépték, amit ritkán mertek eddig, és a belpiacos, izgalmas formavilágot, a kissé túlzó grafikákat áthozták Európába.
Beültem a hibrid változat kormánya mögé is. Egyszerű, Avensis-jellegű, függőleges műszerfal, kifogástalan precízió, az ülés pedig valami egész fantasztikus. Behuppantam, és olyan volt, mint a Volvóké szokott lenni – minden állítás nélkül úgy éreztem, mintha gipszlenyomat után készült volna. Az én gipszlenyomatom után. És ráadásul az ülés alacsonyan is van – a korábbi Aurisénál négy centivel – ezért szokatlanul sportos az üléshelyzet. Tetszik, állat.
Van egy GT86 is kitéve mellettem, légrugók vannak alatta, benne szimulátor működik, fékezésre térdel, gázadásra gubbaszt, kanyarban dől, közben dobál is. Egyfolytában nyúzza valaki, a vezetési élménytől átszellemült szalonlátogatók százai reggel óta nyálasra berregték benne a szélvédőjét belülről. Majd ha marad időm, megpróbálok bejutni.
Át az Audihoz, csak a nagy folyosót kell átszelni. Itt a TT RS Plus, Genfben már volt ez kupéként, ez alkalommal tető nélkül. Irigy pillantásoktól övezett halálos nyomulás, nagyjából ezt adja. Tudják, 360 lóerős.
No meg az RS 5, ez is végre tető nélkül. Szeretjük benne az autógyártás utolsó sport szívó-V8-asát? Hát persze, hogy szeretjük. 4,2 liter, 450 lóerő, 4,9-es gyorsulás százra. Ezt egyszer kipróbálnám egy spanyolországi versenypályán.
Aztán végre közelről is látom az Audi A3 Sportbacket. Milyen is lenne, jól néz ki, egy ötajtós áhármas, jó kerekekkel, MBQ-platformon, mint a 7-es Golf.
És hogy rendes koncepcióautót is lássunk, ami talán sohase valósul meg, álljon itt három kép a Q2 krosszóverről. Alapja az A1-es Audié, stílusa kicsit a Q3-asé, de nyitott és kétajtós. Hogy ebben a formában kerül-e a suttogott 2015-ös gyártásba, nem hinném, de jól néz ki.
Elkapom még a VW-stand utolsó csücskét, külön szobában sötét autó lakik. Egy nyújtott Phaeton-koncepció, nézzék azt a hátsó lábteret, a pazar fényűzést.
No és itt a tegnap esti, Le Mans-ra szánt Bentley Continental GT3. Nagyon kész autónak néz ki, azon belül pedig szinte még ijesztő is. Csak a Le Mans-i három pozíciólámpa kéne az oldalára, és állhatna is rajthoz.
Verekedésbe hajló tumultus a Porsche standján, konkrétan ökölharc folyik a képek készítéséért, emberek egymásba könyökölnek, teleobjektívek törnek, állványok dőlnek, káromkodást hallani ezer nyelven. A hullámzó hústömeg mögött a Panamera Sports Turismo feszít extra fényben. Ha a régi Panamera egy túlfújt, buta, túlzó Barbie-mobilnak nézett ki, akkor ez a kicsit kombiság felé kacsingató izé annak éppen az ellenkezője - beszarás.
Minden porcikája tökéletes, egyszerre Porsche és luxus-négyajtós. És nézzék a belét, milyen zsír.
Elegem van a 4-es pavilonból, át a szomszédba. Itt laknak Jaguarlandroverék. Régi kedvencem, a Jaguar F-Type öltött végre hivatalosan is testet. Pirosban elmenne Ferrarinak is, bár élőben nagyon kicsike, olyan Mercedes SLK-méret.
Ha az eleje jól néz ki, akkor a negatívba döntött fara egyenesen ámulatos, azok a lámpák pedig szobrászati díj után kiáltanak.
A külső alapján azonban többet vártam volna a belsejétől – nem rossz, de aki Range-Rover utasteret tudott tervezni, az átjöhetett volna egy kis gebinbe a Jaguarhoz, hozzáadni néhány csipetnyi fűszert ehhez.
Apropó, Range Rover – az új modell is itt van. Érdekes, nincs körülötte tolongás, pedig korszakalkotó kocsi, az első, teljesen alumínium SUV. Kilók százaival könnyebb az elődjénél, miközben legalább olyan fensőséges, és talán még annál is ízlésesebb.
Megtartották a nyomásra kiugró váltó előtárcsázó gombot, de a műszerek például már teljesen LCD-sek.
Ez a pavilon kifújt; azaz ami volt még benne, azt egy későbbi cikkben tálalom, rohanok az Opelhez, Adamot nézni. Nagyon vártam ezt az autót, hiszen egyszer már láthattam élőben Rüsselsheimben, de egy nyomorult fotót nem készíthettem róla, mert az egy nagyon titkos, Év Autója-rendezvény volt. Nézzék, milyen aranyos, mennyire jók az arányai, mennyire ezerféle variációban kapható.
A banánzöld, aszimmetrikus aluküllős kocsi bolti változat, de ez a brutálszínes, művészi kivitel csak a párizsi szalonra készült, igaz, tőlem lehetne szériában, tetszene.
Ez a tejeskávé színű viszont választható, és talán a legjobban tetszik a közel tíz kiállított autó közül. Miért nem jutott eddig senkinek ilyen autót csinálni?
És nézzék, van fürdőszoba-mozaik díszítésű műszerfallal is.
Hogy mitől ilyen színes az Adam, megértjük, ha a kiállított kocsik mögötti falakat tanulmányozzuk. Ez csak a betétek, kerekek, maszkok kis része, sokkal több fajtát lehet hozzá választani. Máris értik, miért lesz mindegyik Adam más, mint a többi.
Sajnos az Astra kabrió (aminek a neve nem is Astra lesz, hanem Cascada, ahogy hallom) nem lesz kint, a Mokkát se hozták még ki ma, igaz, azt láttam már Mokkáb... bocsánat, Moszkvában. Maradva a GM-nél, odaát a Chevy meglehetősen puritán standja játszik sztyeppét a maga módján. Nagy újdonságukon, a Trax mini-SUV-on alig van fény, a pódium is úgy van elhelyezve, hogy kiessen a látogatók látóteréből.
Pedig a Trax jópofa, nincs mit szégyenkezni rajta, még a belseje is abszolút vállalható, nézzék a minivizor-műszerkonzolt.
Talán a régi partneri kapcsolatok okán, de Suzukiék standja Opelék mellett van. Itt az új SUV-tanulmány, az S-Cross. Elsőre az ember Volvónak hinné, de Volvo nincs ilyen színben, ugye?
Kiáéknál is akad bőven újdonság, például a Procee'd, aminek már az első generációja is kivételesen jól nézett ki. Ez a második még sokkal klasszabb.
Az igazi, nagy világpremier azonban a Carensé. Jó volt a régi, reméljük, jó lesz az új is, bár legalább egy ilyen szalonra nem kellett volna ennyire döglött színben hozni – van abból az utcán elég.
Már támolygok, mert Párizs ugyan nem Frankfurt, de egyedül coverolni azért egy pöttyet brutálisan túlméretezett, pláne, ha ennyi a látnivaló. Még jó, hogy hűvös van kint, mert bent már szakadt rólam a víz, jó egy kicsit lehűlni, ha már a lábam nem bírja.
Eklektikus pavilon következik, a 3-as. Egyik szélén a Honda, másik végében a Hyundai iszonyatos intenzitású show-ja, közben mopedautók, villanykocsik (például a Fisker Karma), Isuzu, Ssangyong, Subaru – a kicsik. Hondáéknál pillantom meg a show legjobb installációját: banánzöld első szériás Civic vigyorog a vele egy idős, Ponton-stílusú székre, régi rádióra, öngyújtóra, Mézga Aladár kalandjai-stílusú tévére. Ilyenkor érzi csak az ember, mennyire öreg ez a típus.
Oldalról nézve még jobb a stand: a rikító színű, fentről megvilágított autó mögött Andy Warhol pszichedelikus stílusában készült, Civiceket ábrázoló festményrengeteg. Vagy két percig nézem, legszívesebben hazavinném kicsiben.
Egy félreeső helyen veszem észre az egyik fontos újdonságot: a Honda most kihozott 1,6-os, 120 lóerős dízelmotorját, ami a legkönnyebb ekkora blokk a világon.
A hall végében Hyundai-jék óriási show-val készültek. Az i30 raliváltozatát még nem leplezték le, de van ix35 hibrid, meg persze látható végre az i30 háromajtós verziója is, ami – legalábbis a látvány alapján – lassan átveheti a Hondától a Civic régi, boyracer szerepét.
Itt vannak a legjobb csajok is, de mint Moszkvánál, a nőkből külön cikk készül majd. Mindenesetre sok nyál folyik az i30 forgó pódiumra tett, piros változata előtt, és nem az autó miatt. A firkász kolléga telefonját nézzék...
Eggyel odébb: Mitsubishi. Tömör, kicsi, sűrű stand, nincs most a cégnek pénze bérelgetni az aranyárú négyzetmétereket. Megvan az Outlander plug-in hibridje, kiemelve.
Egy fal mögött pedig elkapom végre a piacok számára készült kis-Mitsut, a Mirage-t. Nem mondom, hogy leterít, inkább időgépnek jó – visszarepít vagy 15 évet az időben. Ha nem többet.
Meglátogatom a vécét is, és nézzék, milyen poszter van a piszoár fölött? Ha jól veszem ki, arra figyelmeztet, hogy ha fáradtak vagyunk (vagy ittunk?), adjuk át a volánt. Milyen autóval illusztrálják? Na, milyennel? Ugye látják a Trabant 601-et?
Érdekes, Ssangyongéknál sokkal több a látogató, mint a Mitsubishinél. Persze, hiszen elhoztak ide egy igen állat tanulmányt, az Exivet. Bár lenne mind ilyen, együtt tudnék élni a látvánnyal. Sajnos a figyelemreméltó koncepció Rextonok és Actyonok gyűrűjében szomorkodik – hát, nagy az ugrás. Persze ez is konnektoros hibrid, mint lassan már minden.
Hogy az enyéimhez megtérjek ebédelni, és megszerkesszem e poszt képeit, megírjam a cikket, majd feltöltsem az egészet, visszatérek a bázisra, a 4-es pavilonba, ahol végül a Toyotánál kapok megnyugtató megoldást égető problémáimra. Közben ellépdelek a francia belügyminisztérium óriási standja mellett, amelyen kiállítják az épp használatban levő autópalettájukat. Mivel jár a menő francia zsandár? Hát Renault Mégane RS-sel... Mennyire vagány ezzel a rendőrös festéssel...
Hátra van még az 1-es pavilon, ahol az összes kimaradt márka van, az a legnagyobb hall. Most mindjárt átmegyek oda, majd arról is születik beszámoló, de holnapnál nem előbb. Addig is – au revoir.
