Elcsalták a sebességmérést a rendőrök

2013.03.28. 11:56 Módosítva: 2013-03-29 14:19:02
A rendőrnek mindig igaza van. Ha azt mondja, az autós túl gyorsan hajtott, nincs menekvés, ha azt mondja, ötvennel lehet menni a gyorsforgalmi úton, hiába más a szabály, jön a harmincezres csekk.

Az utóbbi évek talán legérdekesebb gyorshajtási bírságsorozatával foglalkozik Dr. Szabó Máté az alapvető jogok biztosa legújabb jelentésében. Az ombudsman azután indított vizsgálatot, hogy egymást követően két autós is panaszt nyújtott be hivatalához. Az ügyek érintettjei 2011 december elején kerültek a rendőrségi sebességellenőrző kamerák elé Budapesten, az Egér úton. Állítják, betartották a környéken érvényes sebességkorlátozást, mégis megbüntették őket.

Ezt a néhány kilométer hosszú kétszer kétsávos utat több tízezer autós választja naponta, hogy elkerülje a városszéli dugókat, amikor az M1-es és M7-es autópályáról akar eljutni Pestre, vagy Pestről az autópályára. Olyan kerülőútról van szó, amelyen évek óta hetven kilométeres sebességkorlátozás van érvényben, még ha néha el is lopják az erről tájékoztató táblát. Ezt erősítette meg az ombudsman kérésére a Budapesti Közlekedési Központ, és pontosan ezt nem vették figyelembe a traffipaxoló rendőrök. A két, a biztosi hivatal által részletesen vizsgált 2011 decemberében történt sebességellenőrzés alkalmával százötvenkilenc, illetve százhetvennégy autóst mértek be és büntettek meg a két-két órán át tartó ellenőrzés során.

Szabó Máté közleményében azt írja, a helyszínen dolgozó rendőröknek tudniuk kellett volna, hogy az Egér út ezen szakaszán akkor is hetvenes tempóban haladhatnak az autók, amikor a sebességkorlátozó tábla hiányzik, mert ilyenkor sem áll vissza a lakott területen amúgy érvényes ötvenes korlátozás. Azért nem, mert ez egy gyorsforgalmi út. Mint fogalmaz, legalább annak fel kellett volna tűnnie, hogy szinte minden arra haladó átlépi az általuk feltételezett ötvenes sebességhatárt.

Az igazi meglepetés valószínűleg nem is akkor érte a vizsgálódó Szabó Mátét, amikor szembesült a ténnyel, hogy a panaszosokon kívül több százan kaphattak még harmincezer forintos büntetési csekket. Hanem amikor a rendőrök munkájáról készült jegyzőkönyvbe, az úgynevezett települési naplóba pillantott.

A települési naplóban rögzítik a rendőrségi sebességmérések összes körülményét. Pontosan leírják a méréshez használt eszköz típusát, a mérés kezdésének és befejezésének időpontját, a helyszínt, az útszakaszon érvényes sebességkorlátozást, és természetesen a bemért járművek adatait, illetve a sebességüket. A kikért települési naplókból kiderült, hogy nem csak azzal nem voltak tisztában a rendőrök, hogy az autósok zöme egyszerűen nem követ el szabálysértést, de az is feltűnt, hogy az összes esetben pontosan hatvannyolc kilométeres mért sebességet írtak be a mért sebesség rovatába. Ez nagyjából olyan, mintha a kétórás mérési ciklusok során nem a fentebb említett százötvenkilenc, illetve százhetvennégy autó haladt volna el az érzékelő előtt, hanem egy sok szerelvényből álló vonat. Vagyis teljes képtelenség.

Az ombudsman szerint a jóhiszeműség és a tisztességes eljárás elve megkövetelte volna, hogy legkésőbb a sebességmérést követően az intézkedő rendőrök meggyőződjenek arról, hogy milyen sebességkorlátozás van érvényben az Egér úton. Illetve, és ezt már csak én teszem hozzá, erősen ajánlott még a mérés előtt megnézni, hogy van-e éppen kint akármilyen sebességkorlátozó tábla, ami erről tájékoztatja az autósokat, vagy éppen hiányzik.

Az ombudsman megtette azt amit a rendőrök elmulasztottak. Egyszerűen megkérdezte az út fenntartását végző Budapesti Közlekedési Központot az érvényes sebességkorlátozásról. A cég vezérigazgatója Vitézy Dávid válaszában az áll, hogy az Egér úton 1999 augusztusában emelték hetven kilométerre a sebességkorlátozást a Péterhegyi út és a Budaörsi út között.

További érdekesség, hogy a BKK-nál a két szóban forgó rendőrségi mérés után érkezett lakossági bejelentés arról, hogy eltűnt a hetvenes tábla. Vagyis a napokkal korábban ott dolgozó rendőrök sem a mérés előtt, sem utána nem szóltak az útfenntartónak, hogy ellopták azt. Miért? Erre sajnos nem ad választ a jelentés. Azt viszont mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy hiába nem dolgozott körültekintően a rendőrség az Egér úti sebességellenőrzésekkor, ha egy autós megkapja az értesítést a vele szemben indított eljárásról, nagyon nehéz dolga lesz a hatóság állításaival szemben.

Mint korábbi cikkünkből kiderül, a sebességmérések idején vezetett települési napló közokiratnak minősül, a benne megfogalmazott állítások megdöntése hosszadalmas, ezzel kísérletezni idegőrlő, az eredmény teljesen bizonytalan. Azért reménykedjünk, mivel az Országos Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti főosztálya 2012 márciusában utasítást adott a megyei kapitányságoknak, hogy mielőtt kiállnak az út szélére gyorshajtókra vadászni, győződjenek meg a kiválasztott útszakaszon érvényes sebességhatárokról, és ellenőrizzék a táblákat.

Furcsa lehet bár, de azt is nyomatékosan kérték az ilyen ügyekben intézkedő kollégáktól, hogy pontosan töltsék ki a települési naplót. Utóbbi kérés azért is tűnik erősen indokoltnak, mert az ombudsmani vizsgálat kiderítette, hogy az Egér úton végzett mérésekhez tartozó települési naplóban nem csak ugyanazt a 68 km/h-s adatot írták be a mért sebesség rovatba, de sokszor az autók rendszámát sem tűntették fel.