Eladta a kocsit, ki akarják lakoltatni

2013.06.27. 06:53
Egy öt évvel ezelőtti autóeladás miatt évek óta fenyegetnek, sőt akár ki is lakoltatnának egy várandós anyukát. A parkolócég keménykedik, az ügy a bíróságig jutott. Elég tipikus eset, de mindenekelőtt nagyon szomorú.

Fickó kutya nem harap csak vakkant, ígérik az e-mailben. A fekete labrador körbeszaglász, majd lustán eloldalog a panellakás bejárata elé állított babakocsi mellett, és lefekszik a sarokban. A kocsiban kisimult arcú csecsemő alszik. Nóra az időrendi sorrendben az asztalra készített száz oldalnyi levelezés és bírósági határozat mellé teát kínál. Mindennel végeznünk kell, mielőtt a kisfiú odakint felébred.

A második gyerekét váró fiatal nőt, férjét és gyereküket ki akarja lakoltatni a Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft. A cég egy mostanra a kamatok és mindenféle költség miatt alaposan felduzzadt parkolási pótdíjat akarja így behajtani Nórán. Zoltán, a család joghallgató ismerőse viszonylag későn kapcsolódott be a történetbe, addigra a baj már nyakig ért. Tőle hallom először, majd az interneten is olvasom: a BÖP a belváros egy részén szedett parkolási díjat 2011 március 31-ig, majd megszűnt. Illetve mégsem, mert honlapjuk szerint most főként a 2010 végéig keletkezett pótdíjak behajtásán dolgoznak, megbízott ügyvéd segítségével.

Tegnap többször próbáltam elérni őket telefonon, sikertelenül. Még akkor is reménykedtem, amikor a szigorú hangú automata kezelő megadta a lehetőséget, hogy tárcsázzam a kívánt melléket, vagy várjak a kezelőre. A kezelőre hiába vártam, a vonal minden alkalommal megszakadt. Így sajnos nem tudtam elmondani nekik, amit elvileg már évek óta tudnak: nem Nóráék mulasztották el annak idején a díjfizetést. Ugyanis 2008-ban eladták Daihatsu Applause-ukat, és annak az új tulajdonosa lehetett a ludas, aki mindmáig nem íratta át a nevére az autót. Persze azóta nyilván hatóságilag kivonták a forgalomból, de ez sem biztos. Nóra állítja, nemrég látta a városban, de más rendszám volt rajta.

A huszonéves budai kismama 2009-től hetente kapott újabb és újabb fizetési felszólításokat különböző parkolási cégektől, és magától a Közterület-felügyelettől. Mint mondja, egy esetet kivéve mindig tisztázni tudta magát azzal, hogy elküldte az adásvételi szerződés másolatát. Ezt egyébként időben leadta a helyi önkormányzatnál is. Az ügyek elhaltak, fizetni nem kellett, és nem jöttek újabb levelek sem. Az akkor még javában szolgáltató BÖP-öt kivéve nyilván minden cégnél eltettek egy másolatot a szerződésből. Hatalmas logikával később is össze tudták rakni fejben, hogy nem Nóra szeret ingyen parkolni Budapesten, hanem a vevő, egy bizonyos F. Gyula Krisztián.

De miért nem íratta át a Daihatsut a vevő? Az interneten különböző cégek tulajdonosaként bukkantam a nevére. Az egyik egy nyílászárókkal foglalkozó vállalkozás. Honlapján négy telefonszámot is találtam. F. úr talán nem is tudja, hogy a mulasztása miatt évek óta tartó eljárásokkal szívatnak egy családot. A telefonszámok közül csak az egyiket veszik föl. Egy női hang jelentkezik és én már kezdem is a mondókámat. Kiderül, ez egy magánszám, a hölgy nem is hallott az ügyről, nem tud semmit az ablakos cégről, a Daihatsuról és F. Gyuláról. Zsákutca. Sajnos a Facebook-on sincs fönt.

Nóra és harcostársa, Zoltán hasonlóan sikertelen volt, amikor megpróbálta felvenni a kapcsolatot a BÖP-pel. Hosszas kísérletezés után, tavaly októberben vették fel a telefont, és egy bemutatkozni nagyon nehezen akaró úr állítólag attól sem váltott lágyabb hangfekvésre, hogy Nóra előhúzta egyetlen ütőkártyáját. Elmesélte, hogy egy korábbi fizetési felszólítás után ők is elfogadták az adásvételi szerződés másolatát, és nem ragaszkodtak a gépjárműnyilvántartásban szereplő adatokhoz. Az egy 2009 áprilisi eset volt, és abból sem lett semmi.

Nem tudni, mi változott időközben, de amikor F. Gyula, vagy akihez utána az Applause került, 2009 június 19-én négy óra tíz perckor leparkolt a Katona József utca 27. előtt, beláthatatlan folyamatot indított el. Először hat-, majd nyolc- később pedig hetvenkétezer forintos követelésről szóló levelek érkeztek Nórához. A cég ügyvédje fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelmet nyújtott be Nórával szemben a Pesti Központi kerületi bíróságra. Nóra egyébként Budán lakik, ezért az ő ügyeiben a Budai Központi Kerületi Bíróság illetékes. Amikor kézhez vette a határozatot, a tizenöt napos határidőn belül úgynevezett ellentmondást nyújtott be a Pesti bíróságra. Csakhogy onnan időközben átkerült az ügye Budára.

Jóllehet Nóra beadványa időben megérkezett a Pesti bíróságra, ezt az ügyet továbbvivő budain már nem vették figyelembe, talán nem is kapták meg, pedig Zoltán szerint elvárható lett volna, hogy a BÖP ügyvédje által kezdeményezett eljárás összes papírját átirányítsák. 2009. november 17-én hozta a Posta Nórának a Budai bíróság fizetési meghagyást, körülbelül 18 ezer forintról. Így derült ki, hogy nemcsak nem vették figyelembe az ellentmondást, de Nóra kifutott a tizenöt napos fellebbezési határidőből, amelyen belül ugyanezt a beadványt elküldhette volna a Budai bíróságnak is. Ezúttal ő bakizott, hiszen nem tizenöt naptári, hanem tizenöt munkanapon belül küldte el a második levelet.

Az eljárási szabályok kőkemények, de akad kivétel: a Budai bíróság egyszerűen lefénymásolta a pestiek fejlécével a levelet, majd lazán áthúzták rajta a Pesti szót, és legalábbis az első oldalon mellé írták tollal, hogy Budai. A második oldalon már a Pesti Központi Kerületi bíróság neve szerepel. Vagyis amikor a néhány napos csúszás miatt nem vették figyelembe, hogy Nóra egykori autójának új tulajdonosának mulasztása miatt futja a felesleges köröket, a saját szabályaikat mintha kicsit lazán értelmezték volna. Persze lehet, hogy ha a hivatalban firkálnak, az is hivatalos.

Erre Nóra írt egy fellebbezést, melyet az esetből tanulva a Budai és a Pesti Központi Kerületi bíróságnak is elküldött három-három példányban. Ezután megnyugodott: most már mindenki tudja, hogy rég nem az övé a Daihatsu. Pechjére a január 14-én írt fellebbezéshez nem fizette be a hétezer forintos illetéket, mert nem tudta, hogy a fellebbezés illetékköteles. Ettől állítólag 2011 január 20-án értesítették. Állítja, nem kapott semmilyen értesítést, én pedig hiszek neki, mert amit kapott, azt öt évre visszamenőleg elém tette. Mivel a felszólítás ellenére nem fizette meg az illetéket, és mivel a bíróság állítólag újból kiküldte a felszólítást, végül kézbesítettnek tekintették azt, majd a fellebbezést elutasították.

A kép illusztráció
A kép illusztráció

Nagyon elszomorodott ekkor Nóra, majd gondolt egyet, és levelet írt az ügyben eljáró bírónőnek. A levélben egyszerűen összefoglalja, amit most már önök is tudnak: eladta az autóját, ezt egy teljes bizonyítóerejű magánokirattal, az adásvételi szerződéssel bizonyítani is tudja, most mégis őt fenyegetik. Talán az egyszerű emberi hangnem, gondolta. Tévedett. Az erre érkezett 2011 április 6-i válaszlevél feladója nem bírónő, hanem egy bírósági titkár. A lényeg, hogy mivel Nóra kezdetben nem a megfelelő bíróságnál élt ellentmondással, vagyis nem az ügyben valójában illetékes Budai, hanem a parkoló cég ügyvédje által talán tévedésből választott Pesti bíróságnál próbálkozott, minden eddigi végzés jogerőre emelkedett. Vagyis: Nórának mindenképpen fizetnie kell a három éve eladott autóval után.

Ekkor jut eszembe, hogy a valóságot sajátos módon értelmező hivatalok húzásai ellenére még így is szerencséje van a fiatal anyukának. Ha ugyanis F. Gyula Krisztián összegyűjt néhány gyorshajtást, esetleg elgázol valakit és elhajt, életmódszerűen bliccel az autópályán, az mind-mind súlyos százezrekkel vághatja meg a Nórát és a hozzá hasonló autósokat.

Hogy ne legyen olyan monoton az evickélés a Nóra ügyében keletkezett papírtömegben, telefonáljunk megint egy kicsit. A Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft. ügyvédjének Dr. Németh László Alajosnak is van saját honlapja, sőt telefonszáma is. Kicsöng, a pulzusom megugrik, és már be is készítem az első, lényegre törő mondatot. Ha felvette volna valaki, rögtön azzal kezdtem volna, hogy: Sz. Nóra ügyében telefonálok. Tudja, arról a hölgyről van szó, akit körülbelül százezer forinttal kívánnak megrövidíteni, mert gyanútlanul eladta az autóját.

Hozzátettem volna, Zoltán üzeni, hogy a 35/2000 (XI.30) kormányrendelet h pontja szerint egy gépjármű eladásakor az új törzskönyv kiállítását megelőző időszakban az adásvételi szerződés szolgálhat igazolásként az adásvétel megtörténtére. Nóra és Zoltán jó barátok. Az életüket nehezítő sajátos bénázás máig nem ért véget. A kései, 2012-es kísérleteik közt említik, hogy egyszer ők is megpróbálták meglágyítani a BÖP ügyvédjének szívét, és próbálkoztak a megbízott bírósági végrehajtónál is. Kérték, hogy ha nem is függesztik fel az eljárást, legalább adjanak részletfizetési kedvezményt. Választ nem az ügyvédtől, hanem az asszisztensétől kaptak. Állítólag kedves volt. Sajnos azonban az asszisztens sem ért el sikert a Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft.-nél, pedig még a korábbi esetet is felelevenítette, amikor véletlenül a normális viselkedés jeleit mutatták.

A további kanyarokat már nem mesélem el, hogy megóvjam a szív- és érrendszerin megbetegedésben szenvedő olvasóink életét. Nóra még mindig a bíróság markában van, és most nem sokat tudni a várható fejleményekről. Egy biztos, Nórának szeptemberben születik meg a második gyereke. Fiú lesz az is, de még keresik a megfelelő keresztnevet.

Update: Amikor leírtam a cikk utolsó mondatát, újra tárcsáztam a Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft.-t. Csoda történt, felvették. Egy hölggyel beszéltem, aki megkért, hogy ne írjam le a nevét, majd beszélgetni kezdtünk. Hamar kiderült, hogy BÖP éppen költözik, és ügyvédet váltanak. Eddigi gyakorlatuk szerint valóban létezik olyan részmegoldás, hogy valaki egy eladott autó adásvételijével igazolja, hogy nem rajta kell behajtani az eladás után keletkezett parkolási pótdíjakat.

Ilyenkor sem ejtik az ügyet, hanem a szerződés alapján bevonják az új tulajdonost az eljárásba. A hölgy arról is tájékoztatott, hogy Nóráék esetében már megtörtént a fordulat, egy bírói döntés ugyanis a korábbi 72 ezer forintról jelentősen csökkentették a fizetendő összeget. Ezt valaki befizette a BÖP-nek, és a cég az ügyet lezárta. Nóra hangsúlyozza, hogy nem ő fizetett, hiszen az felért volna egy indokolatlan beismeréssel. De akkor ki lehetett? Bónuszként azt is megtudtam, hogy ennek ellenére Nórának kell kezdeményeznie a végrehajtónál, hogy vegye le a kezét a lakásáról és a bankszámlájáról.

Ez persze szintén nem lesz ingyenes, ugyanis a végrehajtó munkadíja és az egyéb költségek alapesetben Nórát terhelik. Lehet, hogy végül megússza harmincezer forinttal, hogy nem a megfelelő embernek adta el az autóját?

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!