Ha egyszer vége lesz az autózásnak...

2014.03.02. 06:27 Módosítva: 2014-03-02 10:27:10
Aulnay-sois-Bois alig pár percnyire található Párizstól, itt őrzik az autózás nagy lexikonjának közel 400 oldalát. Valaki szerint méltatlanul ledobva, mások szerint sűrűn ugyan, de legalább működőképesen.

Conservatoire Citroën, csak így egyszerűen, de legalább őszintén. Mert ez nem múzeum, ellenben jóval több, mint egyszerű raktár. Nem múzeum, mert ezek nem csak kiállítási tárgyak, hanem működő-mozgó dolgok. És működnek, mozognak a mai napig is. Már ha van bennük motor. Nem ritkán hagyják el a hűvös csarnokot, hogy a világ másik pontján tűnjenek fel egy-egy pillanatra, pódiumon, rivaldafényben. Vagy éppen lángokat köpve a versenypályán.

A közönség számára ugyan nem nyitott, de ha odaállít egy nagyobb csoport egy pár szép, régi autóval, akkor azért bejutnak. Látogatásunk alatt egy CX-ből és Alpine A610-ből kiesett brit társaság is benézhetett ide. Éppen erre jártak, és megpróbálták, sikerült.

Nem csak a tény, hogy ezek az autók nem hullák, hanem a körötte lévő (egykori) PSA-gyárüzem atmoszférája és az autókat körülvevő ezernyi apróság, szerszám, korabeli jogosítványok és alkatrészek, az autózáshoz kapcsolódó milliónyi dolog, ezek adják meg a hely igazi hangulatát. Dokumentum-hegyek a hőskorból: André Citroën kézírása az első eladott autók számairól füzetlapon, tintával. Kézzel írt elismervények, százéves kútoszlop, játékok, makettek, plakátok.

Itt arculcsapja az embert az iszonyatos technikai fejlődés, amin alig száz év alatt keresztülment az automobil, Benz háromkerekűjétől az aktív futóműig. Tucatnyi zsákutca, próbálkozások, siker, kutatás-keresés, megoldások, kudarcok.

És maga a pofaleszakító döbbenet, amikor ismét kézzelfoghatóvá válik az az elképesztő minőség, igényesség, és nem ipari, hanem művészettörténeti esztétikum, amelyet csak a múlt század harmincas éveiben volt képes előállítani az autóipar. A régmúlt karosszériaépítő mesterek munkái, a csodásan kidolgozott apróságok, a sokszor feleslegesnek tűnő, és láthatatlan alaposság. Majd pár évnyi ugrás után az innováció, a jövőképek guruló kapszulái, az egyedi darabok és lassan a jelen. Mind itt vannak.

André Citroën vágyai és céljai nélkül sokkal-sokkal szegényebb lenne a világtörténelem, és sokkal szegényebb lenne maga az autóipar is. Furcsa egy hely, fotózni szinte nem lehet, nagy a zsúfoltság és rosszak a fények, mégis...

Mégis egy olyan utazás, amelyre mindazok érdemesek, akik képesek az automobilizmus csodáját egészként átlátni, nem egy-egy márka fanatikus szűrőjén keresztül. Mert ez itt nem csak a Citroënről szól. Ez itt történelem és kaland egyben. Tartsanak velünk, képgalériánk és a benne rejlő információ csak önökre vár.

Szívesen áradozna valamely darabról? A cikk kommentposztján megteheti.