2014.06.26. 06:27
Két éve zaklatja a rendőrség a hét éve ellopott személyi igazolványa miatt. Több tucat lopott autót adhattak el a nevében, eddig ötször hitte, hogy végre lezárják az ügyét. Rengeteg idézés, kihallgatások, fenyegetések, egy 16,5 milliós Audi és a magyar hivatalok beteg működésének összes tünete egyben.

Szabolcs nem bírja tovább. Amikor pár hete maga akarta elmondani nekünk, hogyan lett belőle autótolvaj, éppen rendőrségi kihallgatásra kellett mennie. Végül egy barátja ismerősét küldte, mert teljesen kiszámíthatatlan, mikor és hogyan engedik el az embert, ha egyszer behívták. Végül egy héttel később találkoztam először a huszonnégy éves budapesti grafikussal, akinek neve mostanra végtelenül sokszor szerepel a rendőrség nyilvántartásában. Eddig ötször nyitottak neki aktát az ország különböző kapitányságain, de ez még változhat.

Szabolcs 2007. nyarán a Balatonnál időzött a barátaival. Augusztus volt, forróság. A társaság egy része a vízbe indult, a többiek elmentek enni, ezért csomagjaikat pár percre őrizetlenül hagyták. Ez a pár perc éppen elég volt ahhoz, hogy valaki elvigyen mindent.

Eltűnt Szabolcs és barátnője pénztárcája, ami akkoriban talán a legjobban fájt a kamaszoknak, de a tolvaj vitte az irataikat, a személyi igazolványokat, lakcímkártyákat és a mobiltelefonjaikat is. Amikor mindezt észrevették, átkutatták a környékbeli kukákat, hátha. Nem találtak semmit, de Szabolcs ezt javasolja most is bárkinek, akinek idén fogják ellopni az iratait ugyanígy a Balatonnál, mert a barátai éppen esznek, ő pedig a vízben ázik és senki nem vigyáz a csomagokra. Nem a helyszínen, csak pár nappal később, hazaérkezésük után mentek a rendőrségre.

Szabolcs Sóskúton él, ezért az érdi rendőrkapitányságon jelentette az esetet. Ismeretlen tettes ellen indítottak nyomozást. A kisebb lopások, betörések és más bűncselekmények esetén szokásos eljárás, hogy a nyomozást pár hónap, legfeljebb fél év után felfüggesztik. Ezúttal is így történt. Az érdi rendőrök tanácsára Szabolcs a bejelentés után várt két hetet, mielőtt új iratokat igényelt az önkormányzattól. Hátha valaki mégis megtalálja és visszaküldi a régieket. Nem küldték vissza őket, így 2007. októberében új iratokat kapott. Utólag úgy emlékszik, megkönnyebbült, amikor eszébe jutott, a tizennégy éves korában kapott kártyás személyi a lopástól számított egy éven belül amúgyis lejárt volna, így aki ellopta, nem tudja használni. Óriásit tévedett.

Az első idézést 2012-ben hozta a postás. Az érdi okmányirodából üzentek, hogy jelenjen meg egy bizonyos Volkswagen Passat ügyében. A nyilvántartás szerint ő vásárolta az autót hónapokkal korábban Zalaegerszegen, de nem íratta át az előírt tizenöt napon belül. Még az eladó által leadott adásvételi-másolatot is megmutatták neki. Csakugyan szerepelt rajta a neve és a személyi igazolványának a száma. Az öt évvel korábban ellopott igazolvány száma volt az. Ezeket nem tekintik eleve érvénytelennek amikor valaki bejelenti, hogy ellopták az iratait? Mivel bizonyíthatja, hogy nem ő vette az autót? – ilyen kérdések cikáztak Szabolcs fejében.

Kérésére az okmányirodában jegyzőkönyvet írtak, melyben rögzítették, hogy Szabolcs iratait öt évvel korábban ellopták, továbbá azt is, hogy az éppen érvényes személyi igazolványa száma eltér attól, amelyre az adásvételiben hivatkozik a nevében autót vásárló illető. Ezért a szerződés érvénytelen. Az ügyintéző ismét feljelentést tett a rendőrségen, melyben már a személyi okmányokkal való visszaélés is szerepelt. Gondolta, biztosan minden rendben lesz, elvégre két irányból is jelezte a történteket az akkor még egységesnek és jól szervezettnek hitt felsőbb hatalmak felé.

Szabolcsnak 2012-ben nem volt munkája, ezért otthon volt akkor is, amikor a bejelentés után néhány héttel egy fiatalember és barátnője kopogtatott. Egy fekete Mercedesszel érkeztek, és a Passatról szerettek volna beszélgetni Szabolccsal. Megvették tőle a autót, melyet töröttként hirdetett interneten, de ő nem szállította azt el nekik, ahogy megállapodtak, mondták. Ezért kicsit haragszanak, de semmi gond, adja vissza a 400 ezer forintot, vagy a Volkswagent. Fagyos pillantások, majd a rendkívüli helyzetekben ekkora már járatos Szabolcs részletesen elmesélte nekik is, mennyi köze van az autóhoz és ahhoz a szerződéshez, melyet állítólag vele kötöttek.

Mindez csupán 20-30 percet vett el Szabolcs életéből, ami semmiség ahhoz képest, hogy abban az évben milyen sokat kellett magyarázkodnia az ellopott iratai miatt. A mercedeszes fiatalemberrel végül megállapodtak, hogy ő is feljelentést tesz az ügyben, majd számot cseréltek és elbúcsúztak.

A következő érdeklődő egy év múlva jelentkezett. A séma hasonló, Szabolcs papírjaival eladtak egy autót a csalók, melyet a vevő át is vett tőlük, de nem tudott rá biztosítást kötni. Kiderült, el volt írva a színe a forgalmi engedélyben. Szabolcs nem emlékszik az autó típusára, csak hogy valamilyen furgon volt. Nézzük el neki. Érdekes viszont, hogy ezúttal az is kiderült, az autót Budapesten, a Köki terminál bevásárló központnál adta át az ál-Szabolcs az új tulajdonosnak, majd egy közeli lakótelepi lakáson kötötték meg a szerződést.

Amikor Szabolcs hozzáteszi, a vevők emlékeztek: a nevében üzletelő illető nagyon sietett, mert mint mondta, az édesapjához kell mennie a kórházba. 2013. elején, vagyis az adásvétel idején az igazi Szabolcs édesapja is kórházban volt. Hátborzongató egybeesés. Amikor kiderült, csalótól vettek autót, a vevők megijedtek. Attól tartottak, hogy a rendőrség elveszi majd tőlük a furgont, ezért megkérték Szabolcsot, ne tegyen újabb feljelentést. Végül abban állapodtak meg, hogy ha bármit el tudnak intézni a furgon átíratása ügyében, jelentkeznek. Szabolcs többé nem hallott róluk.

Ekkor még nem sejtette, hogy ugyanebben az évben, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal is beszáll majd a nagy hajtóvadászatba. A NAV gyors és nyers kérdésekkel indított: levélben kértek nyilatkozatot arról, hogy békéscsabai Tihi-Car Kft.-nek mikor és milyen autókat adott át tulajdonjog-átruházással. A levél elolvasása utána Szabolcs felhívta a fejlécben szereplő ügyintézőt, majd előadta neki a történetét, melyet mostanra talán már önök is tökéletesen elő tudnának adni. Az adóhivataltól úgy szabadult, hogy mindezt írásban is elküldte nekik válaszként az eredeti levelükre. Így végül a NAV is leszállt róla.

Ezzel érkezünk az idei évbe, mely bár még csak a felénél tart, sűrűbbnek ígérkezik Szabolcs számára, mint az iratlopás óta eltelt hat év bármelyike. Március 3-án éppen beért a munkahelyére, amikor otthonról telefonhívást kapott. Az édesanyja volt, akinél nem sokkal korábban két nyomozó csengetett. Szabolcsot, a potenciális autótolvajt keresték. A rendőrök hamar megjelentek a munkahelyénél, ahol kollégái ma már félszavakból is értik Szabolcsot, ha átvert autóvásárlók, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, valamelyik vidéki okmányiroda, netán az egyik kistérségi rendőrkapitányság emberei keresik.

Mivel közel járunk a mához, Szabolcs arcán pillanatok alatt megelevenednek a XVII. kerületi rendőrkapitányságon töltött fél nap élményei. A félhomályos folyosók, a jelenlétében bizalmatlan arcot öltő helyiek, és hogy a portán egyből elvették a személyijét. Nem kell magyarázni, hogy ennek miért tulajdonított nagyobb jelentőséget, mint bárki, akit nem két nyomozó kísér be. A földszinten töltött öt-tíz, örökkévalósának tűnő perc után további öt-tíz hasonlóan hosszú percig üldögélt még az emeleti kihallgató szoba előtt, majd behívták. Mielőtt nekikezdtek a beszélgetésnek a századosi rangban lévő nyomozóval, a szomszéd szobából beszélgetésfoszlányok szűrődtek át. Mintha az ő nevét mondták volna felváltva a gyanúsított szóval.

A százados, akit talán Erős, vagy Erdős Zsoltnak hívtak, persze megnyugtatta: egyelőre tanúként hallgatják ki. Ennek inkább az az oka, hogy így köteles az igazat, a színtiszta igazat és csakis az igazat mondani, gyanúsítottként viszont nem volna ilyen kötelezettsége.

Lassan már kívülről tudom a szöveget a jogaimmal, meg a kockázatokat arra az esetre, ha félre akarnám őket vezetni – mondja, de látom rajta, hogy ezt az egészet egyre kevésbe tudja könnyedén venni. A kihallgatáson részt vett egy igazságügyi szakértő is, aki sokáig csak hallgatott. Először egy M-es rendszámú Audiról volt szó. Amikor a százados, akit Erdősnek, vagy Erősnek hívnak, az előtte lévő méretes irathalomból kihúzott egy adásvételi szerződést, Szabolcs elsápadt. Az olasznyelvű szerződésen a saját nevét látta, ráadásul a századostól megtudta, egy 16,5 milliós kocsiról van szó. Ekkor mondhatta el először, hogy a szerződésen nem a mostani aláírása szerepel, hanem az, amelyet tizennégy évesen, élete első személyi igazolványa átvételekor rögzítettek az okmányiroda rendszerében.

Mutatja nekem a lopás után kiváltott személyit. Ez 2013-ban járt le. Látod, a kis z betűt mindig áthúzom középen. Erre édesanyám tanított. A csalók viszont mindig azt az aláírást másolták a nevében kitöltött papírokra, ami az első személyijén olvasható. Ezen nincs áthúzva a z betű. A másik eltérés is elég érdekes. Az Audira kötött adásvételin hosszú aláírás szerepelt, pedig Szabolcs évek óta rövid, felnőttes szignót használ.

Mindez talán jól begyakorolt fedőszövegnek hatott ott a XVII. kerületben, mert a százados, akit Erősnek, vagy Erdősnek hívnak, mélyen Szabolcs szemébe nézett, majd azt mondta: vigyázzon, mit vall, nehogy úgy járjon, mint a többiek. Majd újabb papírokat vett elő. Ezeken, Szabolcs szerint gyanúsítottak rabosításáról szóló adatok és ujjlenyomatok szerepeltek. Ez volt az a pillanat Szabolcs hét éves vesszőfutása során, amellyel kapcsolatban talán az a legegyszerűbb, ha idézem őt: Ahogy ezeket a mondatokat mondta a százados, majdnem beszartam.

Végül megemlítette, hogy egy évvel korábban a NAV-nak részletes nyilatkozott arról, hogy visszaéltek a személyazonosságával, illetve mesélt arról a sok-sok fel- és bejelentésről, melyek valószínűleg nem jutottak el a századoshoz. Néhány telefonhívás következett ezután. Talán a nyomozónak élő kapcsolata volt a békéscsabai navosokkal, így legalább ezt az állítást ellenőrizni tudta.

Amikor letette a telefont, csak annyit mondott: semmi sem igazolja, hogy Szabolcs nem egy jól felépített történettel akarja igazolni magát, miközben ő az utóbbi évek legnagyobb autótolvaj-hálózatának fontosembere. És valóban? Önök mit tennének, ha saját nevükön szeretnének lopott autókkal kereskedni?

Erre számíthat, ha ellopják az iratait

Hogy se önöknek, se Szabolcsnak, se nekem ne legyenek hamis illúziói a továbbiakkal kapcsolatban, kerestem egy rendőrnyomozót, aki a rendszeren belülről látja a hasonló ügyeket. Lopás és visszaélés esetén akkor kukázzák a feljelentés és a nyomozás eredeti iratait, amikor az ügy elévül. Ez enyhébb bűncselekmények esetén valóban három év. Utána nem is körözik többé az ellopott személyit, így az akár át is csúszhat egy okmányirodai ügyintézőnél. A csalók meghatalmazást írnak az ellopott iratok gazdájának nevében, így az autó átíratásakor nem kell felmutatniuk az eredeti személyit, ezért a rajta lévő fotó sem számít.

Ebből az is következik, hogy Szabolcs jobban teszi, ha most, a kihallgatások szünetében újra feljelentést tesz a 2007-ben ellopott iratai ügyében, mármint azért, mert folyamatosan visszaélnek velük. Így nyerhet három évet, amikor elvileg ismét körözik majd a személyi igazolványát, szerepel majd a számítógépes rendszerben. Ezért nem lehet vele majd autókat átíratni, és a háttérben tevékenykedő nyomózók sem lőnek annyi kapufát, mint az elmúlt években. Ha pedig Szabolcs szeretné tudni, hány hamis adásvételin szerepelt az utóbbi években a kamaszkori aláírása, rajta a nem áthúzott kis z betűvel, érdeklődhet a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalánál, vagy ha van hozzá gusztusa, a rendőrségen.

Talán meg fog lepődni, milyen sok autója volt, mint ahogy meglepődtek azok az áldozatok is, akiknek nevében korábban rendszeresen vettek fel autóhitelt, melyről először akkor értesültek, amikor a bank nemfizetés miatt megkereste őket. A nyomozó szerint ez most már nem jellemző, mert nincs annyi autóhitel sem. Manapság hajléktalanok nevére bérelnek külföldön luxusautókat, ezeket hazahozzák, majd kint bejelentik a lopást. Esetleg egyszerűen lopnak egy autót, és előhúzzák Szabolcs régi személyijét, hátha megint sikerül a trükk.

Talán sosem tudjuk meg, miért, de végül enyhülni kezdett a légkör a szobában. Szabolcs megtudta, hogy épp egy nagyszabású autólopási ügyben nyomoznak  a kerületiek. A hátterében román állampolgárok állnak, a bűnbanda Olaszországból lopja a kocsikat, azokat itthon legalizálják, általában az eredetiségvizsgálaton is simán átnyomják őket. Az Audi véletlenül bukott meg, de ez lehet akár a nagy számok törvénye is, hiszen addigra negyvennyolc lopott autót foglaltak le tőlük a rendőrök.

Azon a márciusi hét csütörtökén mindent eldöntő akciót terveztek, ezt a nyomozó mondta, majd a szakértő egy kőbányai bisztrót emlegetett, mely a tolvajok törzshelye lehetett. Szabolcs most úgy érzi, a március 6-i akció emlegetése volt az utolsó kísérlet, hogy kiugrasszák a nyulat a bokorból. Tudják, a jó rendőr-rossz rendőr játék, amikor a szerepe szerint nyomasztással foglalkozó távozik, és átveszi a beszélgetést a másik, egy egészen más, egészen baráti hangnemben. Mivel láthatták, hogy Szabolcs nem törik meg a tervezett akció hírére, elengedték.

Dél körül visszament a munkahelyére, és várta a híreket. Egy nagy rajtaütés valóban lezajlott azon a héten. Bizonyos rendőrségi fotókon olasz eredetű lopott autókat látni egy telepen, kommandósokat és alsógatyában térdelő bűnözőket. Valószínű, hogy ez volt az a bizonyos akció, amiről Szabolcsnak meséltek. A hírek mindenhová eljutottak. A police.hu-n kívül kint volt az Indexen, a HVG.hu is beszámolt róla és azokban a napokban Szabolcs munkahelyén sem nagyon esett másról szó, mint erről. Több mint valószínű, hogy erről az akcióról van szó. Az akcióról készült fotókat is a rendőrség oldaláról emeltük át.

A kollégák nem értetlenkedtek, amikor a huszonnégy éves grafikus fel-alá táncolt az irodában, hiszen tudták, hét év után talán végleg lezárul az ügye. Talán nem jönnek többé újabb átvert vevők, nem fognak mindenféle nyomozók újabb idézéseket küldözgetni, és talán nem kell többé találkoznia a tizenhetedik kerületben dolgozó századossal sem, akit Erősnek, vagy Erdősnek hívnak.

Ebben az eufóriában telt Szabolcs következő néhány hete, majd amikor már éppen hozzászokott, hogy leszállt róla a rendőrség, újabb idézést kapott. Ezúttal a X. kerületi rendőrkapitányságra kellett mennie, ahol egy bizonyos Nissan Pathfinder ügyében szerették volna kihallgatni. A nyomozónő szerint az autót valaki tőle vásárolta, és gondok adódtak vele. Szabolcs ismét elmondta történetét, nem feledkezett meg egyetlen részletről sem. Sőt, a századossal töltött délelőtt is elevenen élt még az emlékezetében. A kihallgatást végző dr. Szalai Erika szépen leírt mindent, amit mondott, aláírásmintát is vett tőle, majd elbúcsúztak.

Ekkorra nyilván túlterhelődött Szabolcs ügyével a rendőrségi postázó, mivel május 11-én jött a következő idézés, hogy jelenjen meg egy május 5-i kihallgatáson egy másik kapitányságon. Szabolcs telefont ragadott, és tárcsázta a távirat fejlécében szereplő ügyintéző számát. Az illető szabadságon volt, csak a helyettesét érte el. Ezúttal természetesen nem a tizenhetedik kerületi kapitányságon zajlik a történet, így Szabolcs egyszerűen megadta nekik az ottani százados nevét, hátha van kedve ezúttal neki elmesélni újra az egész történetet.

Nem nyugtatta meg Szabolcsot, amikor telefonon elmondták neki, ha ügyész rendelte el az újabb meghallgatást, mindenképpen be kell majd mennie. Végül nem keresték sem azután, hogy a levéldátumozással hadilábon álló ügyintéző vélhetően visszatért szabadságáról, sem később.

Néhány nyugodt hét után érkezünk a naphoz, amikor Szabolcs barátjának ismerőse az ügyről kirakott Facebook-poszt olvasása után először jelentkezett a szerkesztőségben, mondván, tegyünk valamit, mert Szabolcs nem bírja tovább. Június 2-án este, egy nyomozó csengetett nála. A tárnoki rendőrkapitányságról érkezett, bemutatkozott, nem fenyegetőzött. Szabolcs szerint ő az első szereplő a történetben, akin látszik, hogy tényleg segíteni akar, és átérzi a budapesti grafikus helyzetét.

A kihallgatás két hete a tárnoki rendőrörson zajlott. Ezúttal újabb aláírásmintát vettek Szabolcsról, aki ezúttal a mostani rövid szignóját használta, melyben nincs kis z betű. A tárnoki rendőr, bizonyos Magyar Ákos törzszászlós egy kicsit visszaadta Szabolcs rendőrségbe vetett hitét. Megígérte, hogy ha újrakezdődik a kihallgatás-szezon az ellopott személyi igazolvánnyal ellopott autók ügyében, Szabolcsnak csak egy telefonjába kerül, és ő, a tárnoki törzszászlós személyesen magyarázza el az ország különböző rendőrkapitányságain dolgozó kollégáknak, hogy 2007-ben ellopták K. Szabolcs iratait, miközben a Balatonban fürdött, és bár bejelentette, a rendőrség a jelek szerint a mai állapotában négy-öt tanúvallomás és további bejelentések után sem képes megnyugtatóan lezárni az ügyet.

Igaz ugyan, hogy Szabolcs nem kapott másolatot az összes kihallgatási jegyzőkönyvből, de később megtudta, ha az ügyész rendel el tanúkihallgatást, külön kérésre adnak csak másolatot a tanúnak. A másolás díja oldalanként száz forint. Amennyiben felfüggesztenek egy nyomozást, az abban keletkezett iratokat öt évig őrzi meg a rendőrség, utána egyszerűen eltűnik a rendszerből. Ha egy nyomozást lezárnak, mindez három év múlva következik be a hasonló súlyú visszaélések esetén. A törzszászlós szerint korántsem biztos, hogy Szabolcsnak többé nem lesz dolga a rendőrségen, de ha szerencséje van, csak néha kell majd bemennie, aláírni ezt-azt, ha a csalók ismét használnák a lejárt papírjait.

Szabolcs nem tudja, hogy a hét éve ellopott iratai ügyében tett első feljelentésér indított nyomozást végül felfüggesztették, vagy lezárták-e, de neki nincsenek már meg ezek az akkori papírok. Ezek szerint a rendőrségnek sem, sőt nem szerepelnek a részletek a Körözési Információs Rendszerben sem. A lopás után igényelt új személyi igazolvány 2013 októberében járt le. A korábbi, amit 2007-ben loptak el a Balaton-partról és amelyet utána évekig használtak lopott autók legalizálásához, 2012-ben. Ezért reméli most Szabolcs, hogy többé nem keresik a rendőrök én meg azért, mert ha mindenhová be van kötve az internet, talán olvasnak Totalcart, és tájékozódnak egy kicsit, mielőtt újabb idézést írnak K. Szabolcsnak.