2014.10.30. 12:22 Módosítva: 2014-10-30 14:33:45
A szorongás új magaslatán kezdtem a keddi napot. Még mindig a Nissanról van szó, a szinte új X-Trailről, amivel múlt héten megjártuk a saras-köves poklot, ahol öregedett pár évet. Menet közben nem volt időnk autómosásra, nem is lett volna értelme, az autó látványa kinyírta volna az önbizalmunkat. Csokit kentem az ülőlapba, sárfoltos a kárpit és mindent megtöltött a homok. Egy nehéz nap autótakarítással.

Egy terepjárásra használt terepjáró hibátlan, gyári, fiatal fényezését lehetetlen teljesen megvédeni a bokrok ejtette karcoktól, kőfelverődésektől. Ez a többség számára nem is cél. Jó tíz évvel ezelőtt Land Rover-tulajoktól hallottam, hogy a Defenderen szinte elvárás a sok, párhuzamosan futó barázda: arra használják, amire való.

A Nissan X-Trailhez hasonló majdnemterepjárókkal ritkán mennek le az aszfaltútról, és a városban inkább a kivont lakáskulccsal járkáló irigyek, az ügyetlen parkolás, illetve az áruházi parkolókban tologatott bevásárlókocsik ejtenek rajtuk sebeket. A teljes fóliázás segíthet, illetve segíthetett volna nekünk megvédeni az autót, de ez valahogy nem merült fel a túra előtt.

Ahogy álltunk a tizenhatodik kerületi mosónál a reggeli hidegben Viktorral, az autókozmetikussal, találgattam, mi a legjobb eredmény, amit egy egyszerű mosástól és viaszos kezeléstől várhatunk. A kerékjáratok telerakódtak sárral, a futómű lengőkarjain állt az agyag, sőt, egyszer még Pistával is meg kellett szakítanunk a terepkalandozást, mert rázni kezdett a kormány a sok, felnikbe rakódott sártól. Talán újabb kilónyit találnánk, ha szétszerelnénk a gólyalábakat.

Egyszerre négyen láttak munkához, miután valaki bepermetezte a karosszériát a szennyoldó keverékkel. A fel nem oldott koszt a habos szivacsos mosás csak elkenné, ráadásul ha kvarcszemcsék is vannak a sárban, az újabb karcokat ejt. Egy ennyire koszos autót nem tanácsos körkefés automata mosóba vinni, mert a gép nem tesz különbséget utcai porral szennyezett és autók és a durván összesarazott terepjárók közt. Sok vízre és türelemre volt szükség, a teljes mosás nagyjából fél órán át zajlott, ez a városi kosszal érkező autókra szánt idő kétszerese.

A metálfesték állítólag jobban ellenáll a mechanikai hatásoknak, mint a hagyományos akril, mert sokkal több rajta a lakkréteg, de ebből semmi sem érzékelhető a sötétzöld X-Trailen, kétoldalt már most is öreg autónak tűnik.

Ahogy a szivacsos samponozás után tiszta vízzel kezdték öblíteni a bódét, az egész autó egyetlen nagy vonalas füzetté vált a mindenféle mélységű és hosszúságú karcoktól. A matricák alatt is csíkos volt, bár kevésbé. Az orra sértetlen, csupán a két fényszóró környékén kezdődnek a vonalak, a farán semmit nem látni. Jó pont, hogy a küszöbök alján műanyagborítás fut végig, vagyis itt nem tudtuk leverni a keréknyomokban haladva a festést.

A mosás mindössze 2400 forintba került, majd továbbálltunk, és a belső takarítás következett néhány utcával távolabb, az autókozmetikában. Amikor az ember egy egész napra beszorul egy műhelybe két autókozmetikussal, van idő beszélgetni. Viktor a Lékai János hajózási szakiskolában végzett, de sosem szállt vízre, mert amikor 1995-ben leérettségizett, már egyáltalán nem tűnt olyan jó bulinak a hajózás Magyarországon. A hajósok sosincsenek otthon, aki a volt évfolyamtársak közül megmaradt a pályán, az néha egy telefonhívás után csomagolni kezd, majd hetekre, hónapokra bezárja maga mögött a lakásajtót.

Miután kipróbálta magát kávégépjavítóként, és dolgozott autókölcsönzőben is, manapság reggelente kimegy külvárosi műhelyébe, ahol végre egész nap azzal foglalkozhat, amivel mindig is szeretett volna: csúnya autókból csinál szépet. Az ügyfelek közt van, aki majdnem tökéletesen tiszta Mercedes SL55 AMG-t hoz alapos kozmetikai kezelésre. Itt nehéz áttörést elérni, bezzeg az X-Trail igazi lehetőség.

Az összes művelet az ülések kiszerelésével kezdődik, mert senki sem veszi jó néven, ha távozás után az utastér fel nem tárt szegletéből gurul elő néhány kavics, vagy sárrög. A takarítógép, illetve a gőzmosó berendezés feje sem fér be mindenhová, ezért az autókozmetikus egy kicsit autószerelő is, akinek rengeteg türelme van a patentokhoz, és más, elvileg egyszer használatos rögzítésekhez. Ha az Auditól a Koenigseggig minden autóbelső szét- és összeszerelése megy már, rengeteg időt és energiát lehet spórolni, ha tiszta terepen kezdődik a munka.

Az első ülések kiszerelése mindig trükkös. Míg a Nissannál a háttámlában lévő oldallégzsák és az ülésfűtés csatlakozóit kellett csupán széthúzni, bizonyos luxusautók ülésének aljáról sok fotót készítenek, mert rengeteg a kábel, és nem adja magát a bekötési séma. A hátsó ülésekkel általában könnyebb a helyzet. Az X-Trailben például a ledöntéshez szükséges forgópontoknál kellett oldani a hatlapfejű csavarokat, és még egy-egy csavarpár volt az ülőlap alatt. Ezeket is feloldva kint is volt a komplett ülés a háttámlával együtt.

Bőr, szövet vagy Alcantara? Melyik a tuti kárpit?

A szövetkárpit tartósabb, de ha kiszakad, kikopik, vagy felfeslik, szinte képtelenség ugyanolyan textúrájú és mintájú szövetet találni az anyag pótlásához. A bőrkárpit két-három havonta ápolásra szorul, különben kiszárad, megkopik és idővel ki is lukad, de itt nagyobb a mozgásterünk. A karbantartáshoz sokan nem értenek, pedig a szabályok egyszerűek: viaszozni tilos, mert a viasz eltömi a bőr pórusait és nagy mennyiségben kemény felületet képez.

A rutintisztítást akár otthon is el lehet végezni. Bőrtisztító habot kell használni, azt egyenletesen belekefélni és lehúzni. Hamar szárad és fiatalon tartja a kárpitot, de ezzel még nincs vége a három lépcsős bőrápolásnak, mert a hab után impregnálni kell, ez védi a bőr felülpigmentált részét, azaz a bőrfestéket, majd az UV-szűrős bőrápolószer következik és kész is. A felső réteg védi az impregnálóréteget, visszaadja a bőr puhaságát és nedvességtartalmát, valamit védi a Nap káros sugárzásától.

A bőrülés utólag festhető is, ez történ a mellékelt képeken látható Audiban, melyet legyalázott állapotban hoztak a kozmetikába, és kemény munka, bőrfestés és javítás után szinte újszerűvé vált, persze nem olcsón. A bőrfestés külön szakma, ezért csak annyit mondanék róla, hogy Viktor környezetében rengeteg autónak új belső színt varázsoltak, a gyári bőrkárpit színével azonos receptúra alapján készített alapszínekből kikevert festékkel. Az autógyártók nagyon sokféle vastagságú bőrt használnak a kárpitozáshoz, de egy közös: az ápolatlan bőr akár három év után sérülékennyé válik az autóban lévő hőingadozástól, illetve a kabriókban az UV-sugárzástól.

Egyszer egy veteránkorú Rolls-Royce azt követően kapta meg a veteránminősítést, hogy egy elbukott vizsga után a repedezett ülőfelületek kitöltésével és a teljes kárpitozás átfestésével újszerű állapotot varázsolt az utastérben. Az Alcantara népszerű, hasítottbőr-hatású, ám szintetikus kárpitfajta, mely kényes. Nem jó olyan helyen használni, ahol sokszor megérintik, mert idővel kifényesedik az emberi testből átszívott zsírtól, és utána lehetetlen újszerűvé varázsolni.

Mivel hátul egyetlen egyszer utazott valaki az egy hét alatt, csak a fél hátsó ülést szerelték ki, elölről viszont mindkettőt, a vezetősínekkel együtt. A műhelyben reggeltől estig órákon át zúgnak a gépek, a kozmetikázás mégsem nevezhető koszos munkának. Amíg Gábor a majdnem teljesen kiürített beltér padlóját, pontosabban kétrétegű, ragasztott padlószőnyegét nedvesítette a vízben feloldott kárpittisztítóval, addig Viktor a műtőasztalon tette ugyanezt az ülésekkel. Ő nem kézmeleg vízzel, hanem 120 fokos gőzzel dolgozott. Az X-Trail üléseit nem egyszerű szövetkárpit borítja, a szövet ülőfelületet és háttámlát kétoldalt alcantarás oldaltámaszok fogják közre.

Az enyhén csíkos mintázatú szövetek mélyen porosak voltak, illetve a vezetőülés ülőlapjában ott virított a csokifolt, melyet magam dörgöltem bele véletlenül egy beszálláskor. A porszívózás a gőztisztítóval fellazította a kárpitozásba ivódott koszt, így kijönnek a szagok is. Vegyszert ebben a fázisban nem kell használni.

BMW-vel legózni

Viktor mellesleg autóbolond, saját BMW E34-et nevelget, melybe az eredeti motor helyett egy Euro 4-es, dupla vanosos M54B30 jelű, sorhatos, háromezres benzinmotort szerelt, hatos kéziváltóval. Három hónapig játszottak a vezetékelésével, míg sikerült tökéletesen összerakni. Eredetileg mászkálós autónak szánta a zöld limuzint, mert volt mellette még egy Touring és egy második generációs Mazda RX-7 is. A kocsiban nem is a motor a legérdekesebb, hanem a belső átalakítások. Az E46 generációból származó 3-as, úgynevezett körlufis multikormányt alaposan átalakította. Kétféle bőrrel vonta be, és olyan színű cérnával varrta meg, amilyennel az E38-as (James Bond) 7-es BMW-ből szerzett, de terrakotta színűre átfestett bőrüléseket is. A sport contour nevű ülések állítólag ritkák, ezek miatt vásárolt meg egy komplett autóbelsőt. Került rá két piknikasztalos háttámla, valamint az újabb 7-esből kiszerelt fejtámlák, melyeknek még a felfújható oldaltámaszait is sikerült életre kelteni a jó öreg BMW-ben.

A gőzborotvát bátran használták az autó egyéb részein is. Elsősorban az ajtók és a csomagtérajtó műanyagborításán, és az ajtóközökben, illetve a küszöbökön, mert a gőzölős módszer mindenhol működik. A kemény felületeken ezután kis kárpittisztós vízzel átitatott mikroszálas törlővel mentek végig, ami lehozta a feloldott szennyeződések nagyját. A gőzöléstől nem lesz csurom vizes semmi, ezért például az ajtókban lévő elektromos ablakemelő-kapcsolók sem áztak be, viszont a hatás, a pamutpelenkás áttörölgetés után nem maradt el: a műanyagok tökéletesen tiszták lettek, a módszer működött az ablakok esetén is.

A vezetőülésbe kenődött étcsoki nem adta magát könnyen. A gőz ugyan felolvasztotta kicsit, de itt nem volt elég egyszer végigszaladni rajta a meleg vizet spriccelő, majd azt vissza is szívó takarítógéppel. Ezért Viktor fogkefével dörgölte a csökkenő foltot, majd újabb takarítógépes kör, és ki is jött a folt a szövetből. Az autókozmetikus legkeményebb ellenfele egyébként a vér és a borfolt valamilyen világos szöveten. Ezekre speciális vegyszerek léteznek, nem szabad megkockáztatni, hogy a folttal együtt távozzon az üléshuzat színe is.

A szőnyeggel bíbelődő Gábor közben szintén látványos eredményeket ért el az autópadlón. Ezen a felületen nem használt gőzt, csak átkefélte az egészet kárpittisztítós vízzel, majd átvette a takarítógépet és minden tenyérnyi felületen végighúzta néhányszor. A Nissan padlószőnyege nem szívja be a vizet, vagyis azt tényleg gyorsan kirántotta belőle a gép, jó koszosan persze. Gond inkább akkor szokott lenni ezekkel a szőnyegekkel, amikor a felső réteg szálai közé fűszálak, vagy karácsonyfa-tűlevelek, esetleg kutyaszőrszálak akadnak, melyeket sokszor egyenként, kézzel kell kiszedegetni.

Amikor mindezt megtudtam, eljött a nagy pillanat: rádöbbentünk, hogy az X-Trail beltere tisztább, mint amikor két hete átvettük a Nissannál. A géppel visszaszívott mosólé, és a mikroszálas kendővel letörölt, majd a vödörbe bemosott kosz mennyiségéből ítélve érdemes volt belevágni a munkába. Egy ilyen művelet nem olcsó, körülbelül 45-60 ezer forintba kerül Viktor műhelyében, ha nincsenek komplikációk. Van, aki eladás előtt, van aki vásárlás után hozzá el autóját a kozmetikába, mert az autóra kiadott összeghez képest nem nagy pénzről van szó, viszont ki lehet söpörni a volt tulajdonos szagát és koszát. Eladáskor pedig sokat nőnek az esélyek, mert a vevők nagy része ugyan az autó külsejét nézi meg, de a belsőben szerzett benyomások alapján szavaz bizalmat, vagy áll tovább.

Kicsit még borongtunk, hogy mennyire szomorú ez a sok fekete műanyag a mai autókban, de azért örültünk is, mert a sok fekete műanyag kicsit sem kényes, vagyis az egész napon át tartó nedves takarítás utáni állapotot még sokszor vissza lehet hozni majd az X-Trailben, és más, hasonlóan komor belterű autóban. Valószínűleg azért is választanak ilyen színeket és anyagokat a gyártók és azért is preferálják a sötét-sötét összeállításokat a vásárlók, mert tudják, nem mindegy, milyen vizuális ingerek érik az embert a saját autójában, vezetés közben és ezek szerint a kopogós műanyagok és a fantáziátlan színek kevésbé zavarják őket, mintha egy vidám színősszeállítás gyors pusztulását kéne végignézniük.