2014.12.12. 10:53
Inkognitó riport a naiv autóvásárlóval, a karosszérialakatossal, aki újszerűként hirdet egy korábban totálkáros autót, és a márkaszervizzel, ahol megvásárlásra alkalmasnak találják a feltámasztott roncsot. Az összes szereplő nevét megváltoztattuk, mert valamiért mindenki ezt kérte.
  • Olvasónk hívta fel a figyelmünket egy használt Volkswagen Jetta netes hirdetésére
  • Az autót idén júliusban törték totálkárosra egy balesetben, most mégis újszerűként kínálják
  • A kárfelmérés szerint 4 millió forint lett volna gyári technológiával kijavítani a sérüléseket
  • A hirdetésben egy szó sem esik a balesetről, az eladó telefonon sem mond igazat a korábbi sérüléssel kapcsolatban
  • Inkognitóban mentünk megnézni a Jettát, és egy helyi márkaszervizben állapotfelmérést végeztettünk
  • Ott sem találták meg a korábbi súlyos sérülés nyomait, sőt, igazolást adtak, hogy jó állapotú az autó
  • A szemlére eljött egy hivatásos autószakértő is, aki megmutatta a helyreállítás nyomait
  • Az eladó személyesen sem mondott igazat a korábbi sérülésekről és a javítás részleteiről

Kovács Tamás megnyugodott. Péntek három óra volt, és négy fok. A debreceni Full Autó Kft. autószalonjában nem világítottak és nem is fűtöttek aznap. Ez egyre kevésbé zavarta. Az előző órát a műhelyben töltötte, de nagyon megérte várakozni. Lesz autó, ráadásul egy igazi, nagy Volkswagen, a márkaszerviz minden rendben talált a vásárlás előtti átvizsgáláson, amiért hatezer forintot fizetett.

Most már minden rendben lesz, ült ki az arcára. Megveszi a használt Jettát hárommillió hétért. Hülye lenne kihagyni egy ilyen jó vételt. Szinte új, mégis százezrekkel olcsóbb, mint a hasonlók a neten. Tamás kezében két papír, élő bizonyság, szakértőktől. Az állapotlapon minden rubrikában megnyugtató jelzések, sehol egy riasztó megjegyzés. Pedig tartott a sok pénz elköltésétől. Emiatt kelt hajnalban, ezért egyeztetett időpontokat előző nap, kéredzkedett el a munkából, sőt, fedezéknek magával vitt Budapestről valakit, aki érti az autót, és lebeszéli, ha kell. Tamást aznap hatalmas átverés várta Debrecenben, de ezt akkor még nem tudta.

Boldog volt, amikor hajnali hatkor beleszagolt a még alvó lány halántékába, és elhatározta: mire a lány felébred, ő már túl lesz a nehezén.

Hetekkel korábban hozták meg a közös döntést: családi autó kell, mégpedig gyorsan, mert jön a gyerek. Így álltak be a néhány százezer magyar autós táborába, akik évről-évre egyre jobban pörgetik a használt autók piacát. Közülük ezreket vernek át a korábban törött, de szépre kalapált, visszatekert kilométerórás, megbuherált vacakokkal. 

Nem kell a feltűnés, legyen Volkswagen, az olyan derék. És ha már, akkor legyen lépcsős hátú, de kevés kilométerrel. Hát így jutott Tamás, az autós lámer a gondosan kiválasztott Jetta VI-ig. Igazi férfinak való, komoly jármű, nem holmi Golf. 

Tamás nem ért az autókhoz, a Használtautó.hu-ról tájékozódik, mint mindenki más. A debreceni túra ellen rengeteg dolog szólt, de a magyar vidék eladó autói néha valódi kincsek, mert olcsóbbak, mint a pesti kínálat. A hetvennél is több Volkswagen Jetta közül kevés a magyar első gazdás, még kevesebb az újszerű. A kollégák (autónyálazó mind) szerint a DSG váltó majdnem automata, pont olyan semmittevés vele az élet, de gyorsabban kapcsol, ezért már érdemes 470 kilométert utazni. Hogy a fenébe adhatnak egy ilyen tuti kocsit olcsóbban, mint a többit több kilométerrel, közönséges kézi váltóval? A lényeg, hogy a Hahu-n azt írják. Állapot: újszerű és semmi mást.

Izgatottan csapott először a debreceni Gy. L. karosszérialakatos vaskos tenyerébe Kovács Tamás múlt pénteken. Az autó kint állt a kis kertvárosi utcában alaposan lemosva. Gy. L. arcán feszültség mutatkozott, amikor azt mondta, karosszérialakatos mester. Hozzá a törött kocsik gazdái jönnek. Elhozzák horpadt, vagy roncs autóikat. Ő körbejárja, megnézegeti, megkopogtatja mindet, majd munkához lát.

A márkakereskedések és a hivatalos biztosítási kárfelmérők gyorsan totálkárosnak minősítenek minden törött autót, ha a kárkori érték (vagyis amennyit egy ilyen autó ép állapotban ér) viszonylatában nem gazdaságos a helyreállítás. Gy. L. viszont más ember, ő feloldozást ad. Így a tulajdonos pár hét után jöhet is az autójáért, ami szinte új, de legalábbis négy kerekével megint délcegen áll az aszfalton.

Gy. úr nem szokott autókat venni és eladni, kivéve most. A jettázásba is azért ugrott bele, mert egy ismerőse pár hónapja riasztotta, itt a hatalmas lehetőség, egy fiatal Volkswagen, sok extrával. Mármint üzletileg hatalmas, most még totálkáros. Csak a bal eleje hiányzik, mondhatta akkor a titokzatos barát. Az ott maradt szanaszét a baleset helyszínén. A ceglédi márkakereskedésbe éppen ekkor hoztak egy törött autót. Az autó pezsgőmetál volt, elegáns bézs belsővel, sok extrával. Ebbe érdemes beletolni a sok munkát és az egy-másfél millió forintnyi alkatrészt, gondolhatta Gy. L.

Az MHS-XXX forgalmi rendszámú autót olvasónk, Tóth úr használta céges autóként, 2013. márciusától a tragikus napig, 2014 július 7-ig. Kicsit több mint egy év alatt hibátlanul szolgált, rendesen szervizelték. Ott volt benne a gyerekülés, és a kislánya is, amikor azon a napon a négyes úton, Monorierdőnél hajtottak. Egy szemből jövő Opel Astra vezetője úgy gondolta, a felüljáróról lefelé jövet vesz lendületet, és kielőzi az előtte cammogó többieket. A manőver majdnem sikerült. Az Astra három szembejövő autóból kettőt talált el. Egy másik Opelt az oldalán, a szép, alig használt Volkswagen Jettát pedig szemből a bal oldalán. A köztük haladó autó vezetője elrántotta a kormányt.

Tóth úr arcába robbant a légzsák, iszonyatos erejű volt csattanás és a két ütköző jármű kölcsönösen kipördítette egymást az útról. Erről tanúskodik a kárbejelentő rajza is. Az alkatrészek szanaszét repültek, törtek a műanyagok, repeszként pattantak szét a csavarok és patentok, talán nem is találtak meg mindent a helyszínre érkező rendőrök.

Nem ezért döntöttek úgy a szakszervizben, hogy a szinte új Jetta totálkáros, nem érdemes javítani, hanem a költségek miatt. A bal első futómű szinte teljesen kiszakadt a helyéről, amikor az úgynevezett hossztartó mellett berobbant a szembe jövő autó orra. A komplett első lengéscsillapítót és a kerékagyat az útról szedték össze. A szép könnyűfém felni pedig lerombolt mindent, egészen az utastér sarkáig, Tóth úr lábáig. Ott megállt a rombolás és a kerék kiesett, de az autó padlólemeze is nagy ütést kaphatott és az első oszlop és hátrébb kerülhetett. Tamás azt meséli, négymillió forintig számolgatták, hogy mit kellene cserélni és helyreállítani.

A kislányt két napra bent tartották a kórházban, majd elengedték és Tóth úr lassan túllépett a történteken. Kovács Tamás, a reménybeli vevő múlt pénteken nagyon örült a kicsinosított MHS-XXX forgalmi rendszámú Jettának, a próbaút is meggyőzte. Már az első métereken azt mondta, hű de tetszik. Aztán megbánta az egészet, mert eszébe jutott, az apósa azzal a feltétellel ígérte a milliókat a vásárlásra, hogy nem mondja azt az első, épkézláb kocsira, hogy hű de tetszik.

Pedig nem húzott félre a kormány, nem torpant meg gázadásra, fűtött, zenélt világított. Szóval mindenben megfelelt annak az ideálnak, amit még otthon, az indulás előtti pillanatokban festett fel fejben magának Tamás.

Így érkeztek meg a márkakereskedéshez, ahol a bemutatóteremben tényleg csak pár fok lehetett és az érdeklődők is kabátban, sapkában lapozgatták a prospektusokat. Egyeztetett időpontra mentek, maga a karosszériaszakértő fogadta őket. Ott álltak a fűtetlen, félhomályos szalonban, Debrecen külvárosában. Gy. úr nem azért volt feszült, amiért Tamás.

Kovács Tamás szerette volna, ha jó a Jetta. Azzal a hírrel akart hazaállítani, hogy megvan a kocsi. Hétvégére összerakták volna a pár centi magas pénzköteget egy bankos borítékba, és a lánnyal térték volna vissza Gy. úrhoz, hogy évekre birtokba vegyék az elegáns bézs utasteret.

Gy. úr nem számított ennyi hercehurcára, de Debrecenben nem sok ember akar 3 milliónál drágább autót. Arra sem számított, hogy Tamás nem egyedül keresi fel, hanem egy zsebre dugott kézzel nézelődő barátjával. És valószínűleg arra sem, hogy állapotfelmérésre viszik a kocsit egy igazi márkaszervizbe, ahol nemcsak Skodákat, de Volkswageneket is vállalnak.

A vizsgálat nehézkesen indult, mert a műhelyben sok autó állt. Végül mégis került ember, aki bekormányozta a VW-t, majd megnyomta a gombot az emelőn, hogy a Jetta Tamás, a szervizes és Gy. úr, illetve Tamás barátja, Béla feje fölé emelkedjen. Az alapos átnézés után az autó számítógépét összecsatlakoztatták egy diagnosztikai műszerrel, hogy kiolvassák a saját számítógépének hibatárolóját. Tamás és Gy. úr is döbbenten nézték, ahogyan a szerelő megnyitotta a két oldalnyi hibalistát. Tamás azért, mert semmi olyat nem szeretett volna látni, ami távolabb viszi a kiszemelt autótól, Gy. úr pedig azért, mert semmit nem szeretett volna megmutatni, ami kínos magyarázkodásra kényszerítheti.

Az autó számítógépe nem csalt, a listán olyan fenyegető tételek szerepeltek, mint kommunikációs hiba a bal első fényszóróval, kommunikációs hiba a blokkolásgátló jeladójával, és még vagy két tucat egyéb hibaüzenet.

A szervizben csóválták a fejüket. Csóválta a fejét Gy. úr is, aki egészen máshogy képzelte ezt így karácsony előtt, amikor megvette a rommá tört Volkswagent, amiből talán pénzt akart csinálni. Amikor senki nem számított ilyesmire, a szerelő törölte a hibakódokat a kocsi agyából. Eltűnt a két oldalas lista a monitorról és megnyugtatta az egybegyűlteket, hogy az ilyesmi akkor is előfordulhat, ha lemerül az akkumulátor. Biztos ez történt, mert a Jetta amúgy szép, jó, apró hibákkal.

Ekkor, Tamás, addig csendben szemlélődő barátja félrehívta a férfivá érett budapesti irodistát, aki lélekben már ki is fizette a 3,7 millióról kissé lealkudott vételárat.

Mivel az emelőt már leengedték, körbejárhatták az autót, amíg Gy. úr, a számára kedvező értékelést várva a műhely távoli sarkában ácsorgott. Az egy oldalas összefoglaló hamar el is készült, a számlán ott van Kovács Tamás megrendelő neve, az állapotlapon pedig a pezsgő metál színű Volkswagen Jetta 1,4 TSI DSG alvázszáma. Ha a próbaúton és az állapotfelmérésen múlt volna, Kovács Tamást semmi nem tartotta volna vissza az autóvásárlástól.

Hogy honnan tudom mindezt? Azt, hogy a Jetta ugyanaz, mint amelyet totálkárosra törtek egy júliusi balesetben, maga az előző tulajdonos mesélte el. Azt, hogy az autót folyamatosan hirdetik az ország legnagyobb használtautós hirdetési oldalán, a kollégája szúrta ki, és ő küldte el a hirdetés linkjét meg néhány fotót a baleset helyszínéről.

Hogy a totálkáros, erősen összeroncsolódott autó azonos azzal, amire bárki lecsaphat, elárulja az alvázszám és a rendszám. Ez utóbbi szerepel a hirdetéshez csatolt fotókon. A törésre, illetve a szétvágással, összehegesztéssel járó javítás nyomait nem a márkaszervizben szúrták ki. Ott még a festékrétegvastagság-mérés sem ment zökkenőmentesen. Egy ilyen súlyos sérülést nem is könnyű kimutatni, mert a lemezek korábbi sérüléséről szólt az eladó, a súlyos hibákat viszont nem árulja el a vastagságmérés, mert a lemezek alatt vannak a nyomok.

Modern autó házilag javítva: halálos játék

Egy modern autót nagyon sokféle módszerrel meg lehet javítani. Ha minden sérült elemet gyári technológiával újra cseréltek volna, nem érte volna meg a helyreállítás, mert az önmagában többe kerülne, mint amennyiért most a Jettát kínálják.Erről írtunk is korábban egy nagyon tanulságos cikket. Röviden: életveszélyes ugyanott, ugyanúgy összetörni egy házilag javított modern autót.

A Jetta szerencsétlenül kapta az ütést, mert a mai autókat nem negyed átfedéses frontális karambolra méretezik. Ha egy autót szemből talál el egy másik, a különböző főtartó elemek előre kiszámított módon gyűrődnek. Ilyenkor is sokminden megsemmisül és ilyenkor is lehet totálkáros a kocsi, de a baleset különösen súlyos, ha a szemből érkező autó mozgási energiája viszonylag kis felületen oszlik el, mint ezúttal is. 

Van némi szerencse abban, hogy a két ütköző autó kölcsönösen kipördítette egymást, ellenkező esetben súlyos sérüléseket szenvedhetett volna Tóth úr, mert akár az autó teljes bal oldalát leborotválhatta volna a másik kocsi. A helyreállítás esztétikailag elfogadhatóan sikerült, de a kérdés nem is ez. Hanem, hogy akarna-e bárki egy olyan autót venni, amelyet ilyen állapotból hoztak vissza. Hogy igen-e vagy sem, azt mindenki döntse el.

Dönteni viszont csak akkor tud az ember, ha tisztában van vele, hogy a Jetta bal elejét valószínűleg levágták és rádolgoztak egy másikat. Így biztosan nem viselne jól egy újabb karombolt ugyanott és azt is csak a jó ég tudja, mikor és hogyan kezd majd rozsdásodni a sok újraalapozott és fényezett rész, illetve, hogy nem kopik-e majd ferdén a bal első gumiabroncs, mert mondjuk mégsem sikerült tökéletesen helyreállítani a kiszakad futóműbekötési pontokat.

A csalást Tamás barátja fedezte fel. Ez a barát nem egyszerű autóértő járókelő volt, hanem Béla, a csalásokra szakosodott hivatásos kárszakértő, aki ezúttal eljátszotta a csendes kísérőt Kovács Tamás kedvéért. Amikor Béla felfedezte a horpadásokat a Jetta csomagtérfedelén, a szervizesek arra tippeltek, talán rátettek egy táskát, azért horpadt be kissé. Amikor a tetőn és a küszöbön szúrta ki a jellegzetes rogyásnyomokat, már csak a reménybeli vevőnek súgta oda, mit érdemes nézni.

Nem szóltak egy szót sem eztán, láttak már mindent. Tamás nem valós személy, csupán ennek a cikknek a kedvéért született a fejemben. Az összes naív autóvásárló tulajdonságait hordozza, legalábbis erre törekedtem, amikor eljátszottam a szerepét. Belegyúrtam minden szerencsétlen és jóhiszemű vonást a budapesti irodista karakterébe, hogy ha önök, az olvasók használt autót vásárolnak, legyenek sokkal óvatosabbak. Fedezzék fel amit én: a rettegést a másik ember szemében, amikor azt hazudja, mindent elmondott az autóról, amit el akar adni. Amikor képes azt állítani, hogy a kocsi sérülései enyhék voltak, hogy csak egy oldallégzsák nyílt ki és így tovább.

Gy. úr többszöri kérdésre, telefonon és személyesen is állította, a gépészeti elemek, például a futómű nem sérült. Csupán az első ajtót kellett cserélni, a hátsót csak javítani. Egy kis küszöbözés és kész az újszerű Volkswagen Jetta, a kortársainál valamivel olcsóbban, jó sok extrával. A fenébe is, hát még a felnik is mások, mint a baleset előtt. Az ügyben megkérdeztem a Porsche Hungáriát is, aki rákérdezett az ügyre a Porsche Leasingnél, az autó karambol utáni sorsára. Innen azt a választ kaptam, hogy a kocsit totálkáros roncsként adták el.

Hát ennyire bízhat az ember egy tetszőleges márkakereskedés állapotfelmérésében, és így verik át a naiv használtautó-vásárlót manapság, Magyarországon. Így, vagy sokkal durvábban.

Érdekli mindez szépprózában, egymás szavába vágva? Itt a mai Égéstér!