Így végzi az M7-esen háromszázzal összetört Lamborghini

Hegyhátsálra került a világ első törött Huracanja

2015.02.10. 11:02 Módosítva: 2015.02.10. 12:57

Ez nekem egy óriási reklám – töri meg a hegyhátsáli Ford bontó mellett álló családi ház asztalának csendjét a házigazda, majd a vendégkávéra összegyűlt médiás társaságnak felteszi komolytalan kérdését: ha ennyi reklámidőért fizetnem kellene, mennyibe kerülne? Az RTL-t képviselő kollégából jön egyedül válasz: tízmilliók. Andy Warhol sírján kinyílik egy virág, gondolhatnánk, de a napjait az ország perifériáján élő Horváth Tibornak nem ez élete első tizenöt perce.

A napok mostanában a szokottnál nagyobb pörgésben telnek a 157 lelkes Hegyhátsál határán működő bontó életében. A látogatókhoz szokott telepi kutyák a felhajtással mit sem törődve sétálnak a Focusok és Escortok hófedte torzóival sűrűn rakott ösvényeken. Egy autóbontó sosem szép látvány – szabadkozik Horváth úr, miközben a lökhárítókból és abroncsokból épült kupacok között a vakolatlan téglaépülethez kísér. Itt tartja az elmúlt hetekben országos ismertséget hozott roncsot, az M7-esen szeptember 5-én rommá tört és kiégett Lamborghini Huracan maradványait. A körülbelül háromszor nyolc méteres műhely tévések, újságírók és kíváncsi szakmabeliek zarándokhelye lett, közepén, egy kerekes állványból rögtönzött ravatalon áll az égési sérült tízhengeres, a váltó és a hengerfej.

A kilencvenes években befuccsolt Magyar Optikai Művekkel nem csak egy óriási iparvállalat tűnt el, de a véggel egy szakma apróra zsugorodott. A történet főhőse, az optikus végzettségű Tibor is a MOM összeomlásakor lapátra került ezrek egyike volt. Mint minden férfit, vonzottak az autók – emlékszik vissza a kezdeti motivációra, amikor nagyjából húsz éve, egy addig irigyelt szombathelyi bontós barátját követve az autóbontózásban találta meg az új hivatást.

Az egykori szakmából mára egy hobbi maradt, a csillagászat. Most, hogy a fákon nincs levél, a bontó udvarából épp látni a nagyjából nyolcvan méterre, az út túloldalára épített Hegyháti Csillagvizsgáló kupoláját. A pályázati pénzből épült obszervatórium nem kispályás, ötven centiméteres főtükrű teleszkópjával az ország egyik legkomolyabb csillagleső állomása. Tibor hobbijának fontos része az asztrofotográfia, a többedmagával felépített csillagdából sok alkalma van rá. Az Alpok közelsége miatt általában tiszta a levegő, üstökösöket, kettőscsillagokat, sőt, akár kisbolygókat is lehet innen követni. Azt mondja, megesik, hogy egy nem túl kemény munkanap végén a bontóból mennek át nézni az eget.

Ilyen lekönnyítéseket még biztosan nem látott – kapom meg kísérőül, amikor a Huracan csavarját a kezembe fogom. Tibornak húszéves múltja van a szakmában, de őt is meglepte a ceruzánál könnyebb, nyolccentis csavar, amit a blokkból szedtek ki. Ennek a húsz évnek a második fele telt aktív fordozással, azelőtt mindegy volt, mi került a telepre. Az emberek jöttek is mindenféle autóhoz alkatrészt keresni, hatalmas volt káosz, muszáj volt specializálódni. Horváth úr elgondolkodott, miből van a legtöbb az utakon, így döntött a Ford mellett. Rengeteg Focuson, Mondeón és Escorton keresztül vezetett az út odáig, hogy most a világ első totálkáros Huracanja fölött beszélgethessünk.

A hierarchia csúcsán a főnökasszony, Tibor felesége áll, majd jön ő, aki a kereskedelmi ügyekért felel. Bár nagy rajongója, és a két évtized alatt valamennyire szakértője is lett az autóknak, a bontást szakképzett alkalmazottak végzik. A vállalkozás hatósági jogkörrel bír, engedélyük van, hogy a totálkár vagy öregség miatt idekerült autók után kiállítsák a bontási átvételi igazolást. A bejáratott menetrend a következő: az autót/roncsot négy oldalról körbe kell fotózni, be kell fotózni a motorterébe, rögzíteni az egyedi azonosítókat, majd a képeket/adatokat fel kell tölteni a Belügyminisztérium adatbázisába egy zárt rendszeren keresztül. Így volt ez a tengernyi kopott Escorttal, és többé-kevésbé így volt ez a Lamborghinivel, amibe egy marcali autómentős kollégánál botlott, napokkal a baleset után.

Horváth úr bontójában eddig több mint háromezer autót vontak ki a forgalomból. Hogy érezze a mennyiség súlyát, tegye a szám mellé, hogy tavaly az egész országban nem adtak el ennyi új Ford Focust. Persze nem csak Fordok papírügyeit végzik. Tíz kilométerre van a határ, nemrég egy kiváló Mazda 323-at hagyott itt osztrák tulajdonosa.

Ezt én ki tudnám vonatni – mondta Tibor a marcali kollégának, amikor meglátta a tréleren álló égett fémkupacot. Olvasott az M7-esen történt balesetről, tudta, hogy valami érdekeset talált, bár a Huracan, mint típus nem volt ismerős. Érezte, sok jó kisülhet még abból, ha hozzá kerül a kormos roncs. Az autómentős kolléga megígérte, hogy őt ajánlja majd, ha a tulajdonos megkéri, intézze el a szomorú véggel járó papírmunkát. Így is tett.

Nagy pillanat volt a 76-os főút partján terpeszkedő telep életében, amikor az autómentő begurult az őrkutyák között, hátán a Lamborghinivel. A vidéki autóbontó húsz évének legextrémebb kivonása következett. A Huracanon cseh rendszám volt, egy prágai céggel zajlott az ilyenkor szokásos, formális ügymenet: a csehek megküldték a szükséges papírokat, a kivonáshoz szükséges felkérést. Nem akartak semmit elhibázni, mindenekelőtt a bécsi Lamborghini szerviztől leinformálták, hol keressék az azonosítókat. Hamar kiderült, hogy az alumínium profilokra került alvázszám teljesen megsemmisült a hosszú percekig lángoló roncson. Szerencsére egyes alkatrészeken maradtak alkatrészkódok, az NKH pedig megnyugtatta őket, elég lesz az is. Elkészültek a fotók, lekönyvelték a paramétereket, a bontó pedig hivatalosan tulajdonjogot szerzett a fémkupacra. Bármely autóból ronccsá minősített tárgy pályafutásában a következő fázis a hullarablás, amikor mentik a menthetőt.

Aki látta már közelről egy sportautó csonka tetemét, tudja, mennyire nem szívderítő látvány. A Huracan összeégett fémcafatai közt itt-ott feltűnik a neonzöld fényezés, az óriási féktárcsákról, a leömlőkről ordít, hogy nem egy átlagautó maradványaival szórták tele a padlót. Az alumínium olvadáspontja 660 fok, ennek a többszörösével égett a partfalra zuhant autó, így a kaszniban minden, ami nem közvetlen a szerkezeti merevségért felelt lényegében eltűnt. Egyébként mit a műhelyben látunk, az nem minden, ami megmaradt. Horváth úr már fogja a fejét, amiért egyebek mellett az ülések vázait is kidobta, de mit számított ő ekkora érdeklődésre.

Január 19-e volt a történet egy másik jeles napja. Egy vizsgálati helyzetjelentéssel körítve aznap került fel a Huracan balesetekor készült videó a Police.hu-ra. A mobiltelefonos felvétel azóta kilencmilliós nézettséget futott a YouTube-on, a feltöltésre valószínűleg az ORFK kommunikációs osztályának felülmúlhatatlan húzásként emlékszik majd az utókor. Ezt a felhajtást látva jött elő Tiborból a gondolat, hogy pénzzé tegye végre a hónapok óta őrzött roncsot, és relikvia hívószóval feltette az OLX-re a legjobb állapotú fékszettett. 336 ezer forintért, utalva a videóban látott legnagyobb sebességre.

Úgy tűnik, sokáig fogok élni, annyian átkoztak el mostanság. A többség persze tudja, hogy amikor tévében látja nyilatkozni Tibort, ő nem a Lamborghini sofőrje, de vannak kivételek. A telepet valósággal rohamozzák a helyi és országos tévék, amióta kiderült, ő áll a hirdetés mögött; a környéken most ő a bontós, akinek Lamborghinije van. Horváth úrnak azonban nem szokatlan a rivalda: tapasztalt nyilatkozó. A csillagvizsgáló miatt korábban többször állt már kamera előtt, így amikor műhelylátogatásunk alatt előbb az M1-től, majd az RTL-től esik be egy forgatóstáb, egy profi nyugalmával hívja meg őket kávézni a szomszédban álló családi házba.

Rengeteg az érdeklődő, de az igazán komoly telefonok a papírok miatt jönnek. Ilyen üzletekre Tibor sosem hajlana, no, meg papír sincs, ugye. Azért a bizonyos fékszettért ajánlottak már 250 ezer forintot, MTZ traktort, de nem adta. Most nem is baj, ha itt van még egy ideig a roncs, aztán ha lecseng a felhajtás, bevizsgáljuk, és eladjuk belőle, amit tudunk. Merthogy nem kizárt, hogy lesz min kaszálni. A hengerfejek már lent, a hengertömb, a dugattyúk és a főtengely a vártnál jobb állapotban vannak. A motoron lévő műanyagok, a kábelek, a kevlár mind leolvadtak. Először nem is tudtuk, hogyan nyissuk fel, aztán egy kollégám targoncával belekapaszkodott a műanyagokba, és a villájával egyben leszedett róla mindentmeséli a praktikákat. A módszer durvának tűnhet, de nem kizárt, hogy 5,2 literes, győri V10-es tényleg menthető. Ha a becsapódásnál nem deformálódott, a vastag, hőpajzsként funkcionált olvadék miatt talán megúszta az öntvény. Muszáj lesz alaposan megnéznie egy szakembernek, de kétesélyes a helyzet – reménykedik Tibor.

A műhely közepén áll minden, ami a hajtásból maradt. Miután nagyjából háromszáznál elszállt, és pár tíz méteren felszakította a pálya korlátját, a Lambo a tetején állt meg. Ezért is került mindenhova olaj a korom mellé. Szomorú sors egy szupersportautónak, amiben alig volt hétezer kilométer. Tekintve, hogy a tavaly érkezett Hurcanból még éppen csak 1200-at adtak el, a típusnak aligha van használtalkatrész-piaca. Olyan vevőt biztosan nem találna rá, aki a hatvanhatmilliós Huracanjával orosz rulettet játszana, de egy merész Audi R8-, S6- vagy S8-szédelgő talán lecsap, ha nagyon olcsón kínálja, ezekkel ugyanis részben kompatibilis a V10. Horváth úr a váltóról sem mondott még le. A duplakuplungos hétsebességes helyzete az öntvénynél sokkal kényesebb, de majd jön egy automataváltós specialista Szombathelyről, ő mondja ki az áment.

Ez nem egy Corsa

A Lambó-alkatrészek újbóli felhasználásával kapcsolatban minden attól függ, milyen tűréseket ad meg a gyár. Azt pedig még a váltós ember sem mondja meg ránézésre, hogy egy ekkora ütéstől mi ment el pár ezredet a váltóban, hol van benne egy kezdődő repedés, mert ezek a könnyűfémek ráadásul kevésbé tűrik az ilyesmit.

A másik probléma a tűz, majd utána az oltás, ami akkor is okozhat kristályszerkezeti változásokat, ha semmilyen mechanikai sérülés nem történt. Az is lehet, hogy 150-nél semmi baj sem történne, de amikor a következő idióta 336-tal megy majd vele, akkor megint lesz egy klassz videó, csak épp azért, mert szétszállt valami. Ez nem egy Corsa, hogy mindegy legyen, én leginkább papírnehezéknek, ajtókitámasztónak vagy szobadísznek vennék ebből a kocsiból alkatrészeket. (Papp Tibor)

A vidéki Ford bontó Lamborhinijének története lassan körbeér az országban, és a napok nemsokára újra a megszokott tempóban telnek majd Hegyhátsál határán. Addig minden szereplés egy jó reklám a községnek és a bontónak, ahol minden van, ami Ford. Horváth úr az Escortra esküszik, elnyűhetetlen fajta.