Milyen busszal járjon egy államfő?

2015.09.20. 07:42
Sokszor használnak különleges autóbuszokat a különböző országok államapparátusában. Ráadásul ezeket a miniszterek vagy akár miniszterelnökök is használhatják.

Hitler busza

A neves német gyártó a Vogtländische Maschinenfabrik AG (VOMAG) termelésére az 1920-as évek végére a nagy gazdasági világválság rányomta bélyegét. Alig néhány teherautót tudtak csak legyártani és eladni ezekben az időkben. Közvetlenül a nácik hatalomra kerülése előtt a cég majdnem csődbe ment.

Miután a Führer hatalomra került, a VOMAG kiemelt beszállítója lett a Wehrmachtnak. Ezzel a cég karrierje újra fellendült, és már nemcsak teherautókat, de buszokat is gyártottak hadi megrendelésre.

Így került a kancellária állományába 1940-ben néhány VOMAG 7 OR 660 típusú autóbusz is. A sötét barnára, egyes beszámolók szerint feketére festett buszokról semmilyen műszaki adat nem áll rendelkezésre. Azt sem lehet tudni, pontosan hány ilyen busza volt a kancelláriának, de a háború vége felé az mindet átadták a Wehrmachtnak.

Habár valószínű, hogy a Führer volt az első államfő, akinek saját buszai voltak, azokkal ő biztosan nem utazott, hiszen a vasutat biztonságosabbnak tartotta, de több magas rangú Wehrmacht tiszt is használta a kocsikat, főleg a megszállt területeken bukkant fel néha egy-egy ilyen busz.

Gorbacsov és a ZiL 118

A Lihacsov Autógyár, azaz a ZiL (Zavod imenyi Lihacsova) 1962-ben mutatta be a 111-es limuzin alapjaira épített kisbuszt. A járműsorozat a keresztségben a 118-as típusszámot és a Junoszty elnevezést kapta. A buszba egy V8-as 150 lóerős ZiL teherautó-motort építettek, a De luxe változatba pedig már 200 lóerőset. A kisbuszból – kiviteltől függően – 9, 11 és 18 üléses verzió készült. A típust eleve kormányzati célokra tervezték, de a szovjet államapparátust nem igazán érdekelte a Junoszty.

A 118-ast 1970-ben kissé áttervezték, ez lett a 118K, később pedig a 119. Ebből a típusból már nemcsak protó példányok, de sorozat is készült. Továbbra is csak „kiválasztott” vevők vásárolhattak a járműből. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy csak állami megrendelésre készültek a buszok.

Az első Junosztyok a 80-as évek elején kerültek a KGB-hez, sajnos arról nem szól a fáma, hogy hány és milyen felszereltségű 118-ast szerzett be a titkosszolgálat. Feladatuk az volt, hogy kiszolgálják az állami vezetőket és az országba látogató külföldi diplomatákat, de nagyon ritkán használták őket.

Ez egészen 1985-ig tartott, amikor is a Szovjetunió élére került Mihail Gorbacsov. A Glasznosztynak köszönhetően megkezdődött a nyíltság korszaka, ezért a Junosztyokra már több feladat hárult. A külföldi és a szovjet diplomatákat is sokszor a fekete 118-asok szállították a seremetyevói repülőtérről. Ezek a buszok többször vitték a magyar kormány képviselőit is a Kremlbe, illetve, néha használta őket maga Mihail Gorbacsov is.

A Zil 118-ból a 118K-ból és a 119-esből 1962 és 1993 között összesen 93 épült. A Junosztyot nem exportálták, de többször is felmerült a típus újjáélesztése, amit már külföldi piacokon is értékesíteni szerettek volna, de ezek a tervek nem valósultak meg. A KGB utódszervezete, az FSZB még a kilencvenes évek végén is használt néhány példányt a Junosztyból.

Az Ikarus, amit Honecker-buszként ismerünk

A Német Demokratikus Köztársaság (NDK) harmadik elnöke, Erich Honecker 1976-tól 1989-ig volt hatalmon. Épp az ő regnálása idején érkezett a legtöbb Ikarus az NDK-ba, és állítólag az államfő szinte már rajongott a magyar buszokért. Így nem csoda, hogy a német titkosszolgálat (STASI) a nyolcvanas évek elején több Ikarus 250-est is beszerzett állami célokra.

A legérdekesebb ilyen STASI-féle Ikarus, az egyetlen 250.66-os, 1987-ben készült, ez lett a Honecker-busz. Az NDK államfőjének Ikarusát már messziről fel lehetett ismerni a tetőn lévő két púpról. Az első púp alatt egy (természetesen Videoton) tévé volt, a hátsó alatt pedig a légkondicionáló, aminek külön dízelmotorja is volt a bal oldali ládatérben. A kocsi belsejében 22 bőrülés, asztalok, WC és egy rádiós munkahely is volt. Az Ikarus 250.66-nak nemcsak Erich Honecker, de többek között Fidel Castro és Mihail Gorbacsov is az utasa volt.

A buszt 1991-ben az Alba Volán vásárolta meg, majd ott 2004-ben selejtezték. Ezután a hódmezővásárhelyi Tisza-busz vásárolta meg. A kocsi később Ukrajnába került ahol – ha minden igaz – a mai napig forgalomba van.

Helmut Kohl O 303-asa

Valószínűleg irigyelte NDK-s kollegáját a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK), 1982 és 1998 között hivatalban lévő kancellárja, Helmut Kohl. Ugyanis 1989-ben ő is beszerzett egy protokollbuszt, igaz ő érthető okokból nem az Ikarust, hanem a Mercedest választotta.

Persze a Mercedes-Benz O 303-asa egy kicsivel magasabb színvonalat képviselt, mint az Ikarus 250.66. Motorja egy 13 200 köbcentis, 400 lóerős V8-as. Erre a nagy és erős motorra nem a busz menetteljesítményének növelése miatt volt szükség, hanem a segédberendezések működtetése miatt. Például a légkondicionáló, a hűtött bárszekrény és a Blaupunkt hifi- és videórendszer. Ennek a busznak is különleges kialakítású utastere van: az utasterében lévő húsz ülés fekvő helyzetbe is állítható és kifordítható a járóköz felé. Minden üléshez tartozott 220 voltos konnektor. A kocsi hátsó felében pedig egy 12 személyes konferenciatermet alakítottak ki.

Akár csak Honecker Ikarusának, Kohl Mercedesének is több illusztris vendége volt. Ezen a buszon is tárgyalt Gorbacsov, de járt itt Lionel Jospin francia és Zhu Rongji kínai miniszterelnök. De utazott a busszal Bill és Hillary Clinton is.

A kocsit a kancellária csak 2004-ben selejtezte, igaz 1999 óta már államfőket nem fogadott csak neves művészek és sportolók fordultak meg rajta. A kancellári busz a selejtezése után a stuttgarti Mercedes múzeumba került.

Állami buszok Szibériába

Az 1993-ban alakult orosz Volgabusnak a Volga folyó mellett elterülő Volzskij városban lévő gyára minden szegmensre gyárt buszokat. A legnagyobb megrendelője természetesen Moszkva, itt több mint ezer Volgabus rója az utcákat. A gyár évente nagyjából 3-400 autóbuszt épít évente, ami orosz viszonylatban nem túl sok, mégis meghatározó az orosz piacon. A cég egyébként az európai piacon is megjelent nemrég, de jelenleg nincs Euro VI-os buszuk, így innen átmenetileg kiszorultak.

Az egyik legérdekesebb típusukat az 5285 távolsági busz VIP változatát 2004-ben mutatták be. A kocsit Scania alvázra építették, amihez egy 9000 köbcentis 300 lóerős motor tartozik. A buszban 12 ülőhely található, amelyek ággyá is átalakíthatók, van benne mini konyha, vegyi WC, gardrób és fürdőszoba zuhanyzóval.

Az orosz állam 2008-ban úgy döntött, hogy a nem túl könnyen elérhető kistérségekben, de főleg Szibériában lehet létjogosultsága egy olyan busznak, amivel az államapparátus közelebb kerülhet a távoli helyeken élő orosz polgárokhoz. Ezért 2009-ben beszereztek kettő Volgabus 5285 VIP típusú kocsit. A fentebb említett berendezéseken túl a kocsik további extrákat is kaptak: plusz akkumulátorcsomagot, nyolc órán át működő állófűtést, egy rádiós munkahelyet és nagy teljesítményű antennákat.

Az első két kocsi olyannyira bevált, hogy az üzemeltető, a belügyminisztérium újabb három kocsit rendelt. Ezek 2010-ben el is készültek, azonban csak az első jutott el a felhasználóhoz, ugyanis a belügyminisztérium a korábbi kettőt sem fizette ki, ezért a Volgabus a szállítást felfüggesztette. A két megmaradt kocsit a gyártó üzletembereknek adta el.

Bus Force One, az elnök különbusza

Szinte természetes, hogy a legmenőbb és legvagányabb busszal Barack Obama rendelkezik, pontosabban a Secret Service. A 2012-es kampányhoz használt buszból összesen kettő készült, hogy mindkét elnökjelölt eljuthasson a kampányhelyszínekre. A járműveket, amelyeket mobil menedékként is fel lehet használni, a Secret Service 2010 júliusában szerezte be a Tennessee állambeli Whites Creekben működő Hemphill Brothers Coach Companytől.

A kocsikat elöl-hátul vörös és kék villogókkal szerelték fel, lehallgathatatlanok, a legmodernebb kommunikációs eszközökkel is ellátottak és akár egy RPG támadást is kibírnak. A Secret Service illetékesei érthető módon nem árulták el a buszok részletes biztonsági és műszaki jellemzőit. Az igen pazarlónak és drágának tűnő buszok beszerzését a mai napig megkérdőjelezi a sajtó, de a Secret Service szerint az új buszok 2,2 millió dolláros (átszámolva 410 millió forintos) ára három kampányidőszak alatt megtérül.