2015.09.28. 06:10 Módosítva: 2015-09-28 07:30:04
Az ember elindul Meuspathből Döttingen felé, a benzinkút után két kilométerrel lekanyarodik balra, és addig megy a 412-es úton, amíg el nem ér egy hatalmas parkolót a bal oldalon. Ott kényelmesen leparkol, előveszi a fényképezőgépét, és kémkedhet kedvére. Aki izgalomra vágyik, maximum átbújhat a kerítésen. Ennyi. Sosem volt egyszerűbb.

Ha már úgy is ott jártunk a Nordschleifén a Félelmetes Fiattal, mindenképpen szerettünk volna fotózni valamit, amit eddig még nem nagyon lehetett látni. Kíváncsiak voltunk, mennyire macerás kémfotósnak lenni, és jó képeket készíteni az éppen tesztelt, megjelenésre váró akármikről. Jelentem: semennyire. Csak ide kell elautózni.

Előszedni egy legalább 200-as telét, 160-addal jól belőni a bal-jobb kombinációt, begyakorolni a gyors fókuszállítást közelire, és kész, ennyi az egész. Mondjuk nem árt hozzá tudni, hogy éppen melyik napon zajlik éppen a Geheimtest, de ez sem nagy dolog, hiszen a Nordschleife-honlapján jól látszik, mikor van minden indok nélkül csak az esti két órára nyitva a pálya a nagyérdemű számára. Szinte állandóan, ebből levonhatják a következtetést: a Nordschleifén mindig tesztel valaki valamit. És miután megtapasztaltuk mi is, milyen az, amikor 18 kilométeres hosszon nincs egy asztalnyi sík és vízszintes aszfaltburkolat sem, a szintkülönbség pedig több mint 600 méter, és a körülmények méterenként változnak, már tudjuk: ez valószínűleg a világ egyik legkomplexebb teszthelyszíne.

Miért pont  a Nordschleife? 

Vannak a cégeknek saját, zárt tesztpályái, ahol nyugodtan, kémfotósoktól rejtve dolgozhatnak, miért jönnek akkor ide? Mert ilyen összetett pálya, ahol mindent megtalálni, ami kibillenthet egy autót az egyensúlyából, nincs még egy a világon.

Lassú kanyar, gyors kanyar, hosszú egyenes, ahol akár háromszázzal lehet döngetni, rázós, betondarabokból összerakott, döntött visszafordító, kifelé lejtős ív, beszűkülő, tempós kanyar: ez a pálya minden aljasságot felsorakoztat, amivel egy utcai autó jó esetben egész életében nem találkozik. Mondják, hogy ez a pálya hasonlít a legjobban a közúti viszonyokra, ami igaz, de talán még fontosabb, hogy ami itt helytáll, azt nyugodt szívvel ki lehet küldeni a forgalomba.

Stump András

Nem is csoda, hogy az alig pár kilométerre elterülő ipari parkban szinte mindenkinek van egy központja, aki számít ebben az autós bizniszben. Benéztünk oda is, és persze a Brünnchen kanyarjaiban is fotóztunk. Tessék csak, ez rotyog éppen az autóipar nagy üstjében.

Aznap erős volt a Porsche- és a Mercedes-felhozatal, de akadt itt Alfa, Chevy és Hyundai, valamint Jaguarból is elég. A jó az egészben nem csak az, hogy sokat mondó hangmintával leszünk gazdagabbak, és szűrhetjük le a következtetéseinket, hanem maga a nettó tempó is megvan, hiszen pár másodpercen belül száguldanak végig nyélgázon a csaknem két kilométeres célegyenesen. Ebből világosan kitűnt pl. hogy az új Alfa Giulia csúcsváltozata félelmetesen gyors, a motor hangját nem is hallani, csak a hasadó levegőt körötte, szemre biztosan 300-as tempó körülit ment. A 911-esek, de még a V8-as S-Klasse kabrió is döbbeneteset lódult, furcsa volt látni egy akkora testet ennyire betonbiztosan szaggatni egyenesen előre. Mondjuk a vászontető már szinte csak lebegett az utastér felett, de ment. És ez még nem minden, kattintsák végig a galériát...