A magyar autó-nyilvántartás kudarca

2015.10.19. 18:55
János Opel Kadettjét 1998-ban ellopták, a rendőrség két hónapig kereste, az autót végül soha nem találták meg, de a nyomozást lezárták. Két évvel később, egy másik hivatalban rájöttek, hogy nem fizet gépjárműadót az eltűnt kocsi után, ezért határozatban követelték a pénzt, majd az utóbbi tizenöt évben újabb felszólításokat küldtek. Ebből a cikkből nem derül ki, hogy leszállnak-e róla valaha.

„Amikor tizenhat éve tartó reménytelen harc után bementem a felsőzsolcai okmányirodába, nem voltam udvarias” – meséli. A negyvenes éveiben járó János programozó. 1998 végén költözött Debrecenbe, ahol most is él. Éjjel dolgozik, nappal karikásak a szemei, de precíz ember. Lakása teraszáról jól látni a várost, de nem látni János mostani autóját lent a ház tövében, mert az ablakok nem a parkolóra néznek. Nem zavarja, pedig az előző kocsit éppen onnan lopták el jó tizenhét éve, 1998. március 23-án éjjel.

Pechjére azóta többször is felbukkant az öreg Opel, persze csak papíron, és olyankor mindig fizetnie kellett volna utána. Szíve szerint soha többé nem látná az EYJ kezdetű rendszámot, és torkig van talán az összes 1983-as Kadettel, akárhol is van most az övé, vagy ami megmaradt belőle. Megértem, és mindjárt önök is megértik.

Bár nagyon sokan laknak a környéken, senki nem látott semmit. Másnap reggel János a debreceni városi rendőrkapitányságon jelentette az esetet, az ügyének emlékét innentől a 2878-as rendőrségi határozat őrzi, vagyis tényleg elindították a nyomozást. Az Autóvadász egyesület szerint 1998-ban több mint tizenötezer autó tűnt el Magyarországon, ami történelmi rekord, ráadásul így kevésbé meglepő, hogy hatvan nappal a bejelentés után megszüntették a nyomozást, és azt írták: az elkövető kiléte nem állapítható meg, és az eljárás folytatásától sem várható eredmény.  Egyébként ebben az évben tették kötelezővé az eredetiség vizsgálatot eleinte autóhonosítás esetére, majd egyszerű átíratáshoz is.

A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEKKH) szerint 1998 és 1999 közt hiába indítottak nyomozást egy lopott autó ügyében, azt automatikusan még átmenetileg sem vonták ki a forgalomból, csak ha a tulajdonos ezt kérte.

A család túllépett volna a történteken, de 2000-ben levelet kaptak János szülővárosából, Felsőzsolcáról, ahová a lopás előtt a Kadett is tartozott. A levélben azt írták, fizesse be az éves gépjárműadót. Küldtek csekket is, körülbelül tizenötezer forintról, szóval nem vicceltek. János jelentkezett az okmányirodánál, hogy az Opel már rég nincs nála, így adót sem szeretne fizetni. A levélből kiderült még, hogy a helyi okmányiroda sem a lopásról nem tudott, sem arról, hogy János évek óta nem él a városban, sőt, hivatalosan átjelentkezett Debrecenbe. Amikor a Kadett eltűnt, a rendőrség a kulcsokat és a forgalmi engedélyt átvette, így a rendőrségi papírokon kívül nem maradt nála közvetlen bizonyíték arra, hogy valaha volt egy autója. És, talán erre önök sem gondoltak eddig, az egykori Kadettjét sem tudja átjelenteni az új címére.

2000. januártól decemberig a rendőrség a lopás miatt körözött autókat hivatalból is kivonta a forgalomból, de ezt a tulajdonos is kérelmezhette.

A levelezésből hagyomány lett, mert az első után minden évben küldtek egy újabb adófizetési felszólítást Felsőzsolcáról, de mindig csak az adott évre vonatkozó adót akarták kifizettetni. A levelek, a bejelentés ellenére nem Debrecenbe érkeztek, hanem továbbra is János régi címére. A szülők rutinból visszaküldözgették az önkormányzathoz az összeset, hátha ez segít. Nem segített.

Szintén a KEKKH válaszából derül ki, hogy 2001. január és 2005. október 14. közt a rendőrség hivatalból vonatta ki a forgalomból az ellopott autókat. A kivonás ebben az időszakban végleges volt.

2005-ben ők is megunták az egészet, ezért innentől egyszerűen át sem vették át az ajánlott levélként érkező felszólításokat. Ilyenkor a levelek visszamennek a postára, majd onnan a feladó hivatalba a címzett ismeretlen jelzéssel, de néhány kísérletet követően a postatörvény szerint kézbesítettnek tekintik őket. Ez pech.

Nyilván sejtik, hogy a helyi önkormányzat ettől szárnyakat kapott. Kikeresték János debreceni lakcímét a népesség-nyilvántartóból, és attól kezdve már ide küldtek egy újabb felszólítást. Most azt mondja, amikor először hozott felszólítást neki a debreceni postás, az olyan érzés volt, mint Stephen Kingtől a Kedvencek temetője a sírjukból kitámolygó háziállatok rémével. Az akkor már hét éve ellopott autó elvileg körbefordulhatott az újrahasznosítási láncolatban, papíron viszont még mindig létezett. János bevitte a debreceni okmányirodába a nyomozás elrendeléséről és megszüntetéséről szóló rendőrségi határozatokat, a hivatalban lefénymásolták őket, így abban az évben már nem szólították fel ismét, hogy fizessen.

2005. október 15-től ismét változtak a forgalomból való kivonás szabályai. A következő hat évben, tehát 2011-ig, a mostani gyakorlathoz hasonlóan, a tulajdonos kérelmére vonták ki a lopott autókat a forgalomból, de csak ideiglenesen, és csak öt évre.Ha ebben az időszakban nem került elő az autó, a kivonás véglegessé vált.

A cikkhez feltett kérdésekre válaszoló KEKKH főként a Belügyminisztériumhoz tartozó elődszervezeteinek összeolvadásával, 2007-ben jött létre. 

Aki kicsit figyelmesebben olvasott eddig, nyilván sejti, hogy 2006-ban ismét érkezett egy levél és egy csekk. János tanácstalan volt és dühös, így e-mailt írt Debrecen jegyzői hivatalának, és válaszoltak is neki. Ezek a levelek is megvannak még. Kérte, hogy emeljem ki a cikkben, hogy a debreceni főjegyző kiadta egy beosztottjának az ügyet, és a jogi osztály látszólag megértette a problémát.

Később hivatalos határozatban kapott feloldozást ugyaninnen, hogy a Kadettet azért látják még mindig a rendszerben, mert a rendőrség a lopás után egyáltalán nem vonta ki a forgalomból, csak megírta Jánosnak, hogy már nem is nyomoznak.

A debreceniek közbenjárásának hála, János azévi adótartozását törölték, egyúttal ígérték, továbbítják az ügyet a Közlekedésigazgatási Hatósághoz, hogy vonják ki a forgalomból az Opelt. János nem kapott újabb határozatot a következő két évben. Kezdte úgy érezni, az ügy végleg lezárult. Csakhogy ez a nyüves autó 2009-ben ismét kimászott a sírból, és Felsőzsolcán ismét belendült a határozatgyár. Az ottani ügyintéző azt hihette, hogy a debreceniek kollaboráltak Jánossal, ezért vették ismét a kezükbe a dolgokat. Talán fel sem merült, hogy ennek az embernek igaza van, és tényleg réges-rég nincs semmilyen Kadett a birtokában, ezért időszerű volna békén hagyni.

János szülei nem örültek az újabb levélnek, de emlékeztek a régi rutinra, és visszaküldték. A következő években pontosan ugyanígy ment ez, ezért János nem is mindig tudott róla, milyen forgalom zajlik a helyi önkormányzat és a szülei postaládája közt.

Mivel az autókat Magyarországon, ideiglenesen legfeljebb évekre lehet kivonni a forgalomból, jó eséllyel arról van szó, hogy az emlékezetes szünet idején éppen ideiglenes kivonási idejét töltötte a csupán bitekben és bájtokban létező Kadett. Majd automatikusan visszakerült a forgalomban lévő autók közé, és mivel nem vonatták ki újra, ott is maradt annak ellenére, hogy Debrecenben pontosan tudták a megfejtést.

Most nyilván azt gondolják, következik a történet vége, pedig nem. Amikor János tavaly ismét megtudta, hogy a második félévre autóadót kéne fizetnie a Kadett után, valami elszakadt benne. Elutazott a Debrecentől száz kilométerre található felsőzsolcai önkormányzat okmányirodájába. Az ott elhangzottakra biztosan emlékeznek még az ügyintézők, viszont azt is állítja, láthatóan senkit nem mozgatott meg a dráma, nem akartak foglalkozni az üggyel.

Miután elmondta, hogy az 1983-as Opelt ellopták és több határozat született már arról, hogy végleg ki kéne vonni a forgalomból, az ügyintéző mindezt úgy értelmezte, hogy az egykori tulajdonos nyilván ki akarja vonatni a forgalomból egy időre, ezért elindította az ideiglenes forgalomból történő kivonás nevű eljárást.

János kapott egy csekket az újabb illetékről. Itt egy kicsit felemeli a hangját, mert nem tudja elképzelni, miért kell illetéket fizetni azért, hogy egy forgalomból már kivont autót kivonjanak a forgalomból, mint ahogy azt sem, mit tennének a hivatalok valaki mással, aki nem olyan kitartó, mint ő. Nemcsak csekket kapott, de egy kivonási kérelmet is a kezébe nyomtak. Ekkor látta, hogy még annál is nagyobb a baj, mint amekkorának eddig tűnt.

Jóllehet 1998-ban hivatalosan átjelentkezett Debrecenbe, a papíron még mindig a régi felsőzsolcai lakcíme szerepelt. Ha véletlenül olvasás nélkül aláírta volna ezt a papírt, azzal jóváhagyta volna, hogy hibás adatai valósak, és rábólintott volna a gépjárműadóra is. Ehelyett leírta inkább néhány sorban, hogy az iratban foglaltakat nem fogadja el, a lopás történetét is részletezte, de a 2300 forint eljárási díjat befizette, hiszen szerette volna, ha kivonják a forgalomból a soha meg nem talált autót.

2011 és 2013 közt szintén az egykori tulajdonosnak kellett kezdeményeznie, hogy autóját vonják ki a forgalomból, de ebben az időszakban nem öt, hanem tíz évre szólt az ideiglenes kivonás, majd ezután vált véglegessé, ha nem került elő az autó, szintén a KEKKH tájékoztatása szerint.

Hatalmas meglepetésére, az augusztusi eset után, 2014. szeptember 12-én kapott egy határozatot a Miskolci Járási hivataltól. A hivatalvezető nevében írt levélben azt írják, az autót az 1998 és 2008 közti időszakra, visszamenőleg és átmenetileg kivonták a forgalomból. Egyúttal bevonják a forgalmi engedélyét és a rendszámát. Ezek ekkor már tizenhat éve nem voltak Jánosnál. A döntés véglegessé válik, ha János tíz éven belül nem kéri, hogy helyezzék újra forgalomba az autót, olvasható a biztatás ugyanebben a szövegben.

Ez a bizonyos tíz év pont hét éve eltelt. Ha nem értik a határozatokban szereplő dátumokat, ne okolják magukat, ezt sem én, sem János nem érti.

Logikus volna azt gondolni, hogy az ellopott Kadett ügye ezzel végre lezárult, de amikor idén János az édesapja születésnapjára Felsőzsolcára látogatott, a családfő elszólta magát. Kiderült, hogy ismét küldtek adófizetési felszólítást a Kadettre, természetesen a szülők címére. Talán már kitalálták, ezúttal is felsőzsolcai önkormányzattól. A levél szerint Jánosnak ezúttal 3734 forintot kéne fizetnie a Kadett után.

A szülők visszaküldték a levelet a feladónak, és csatoltak hozzá egy néhány soros magyarázatot is, amelyből újabb hivatalnok tudhatta meg, mi újság az autóval. János tegnap felhívta az adóosztályt, ahol barátságosan megemlítették neki, hogy elmulasztotta bemutatni nekik az autóval kapcsolatos legutóbbi kivonási határozatot, azt, amely 1998-tól 2008-ig szólt.

Az adóosztály épülete a felsőzsolcai okmányirodával szemközt áll. Ha átvitte volna a papírt, már törölték volna a tartozást, de a két hivatal a jelek szerint nem kommunikál egymással. János most mégis reménykedik. Hátha lassan felnő egy teljesen új hivatalnokgeneráció, amely érti a rendszert és hibáit, így véletlenül sem kattint majd a nyomtatás gombra, amikor a nyilvántartó program egy nap ismét kidobja történelmi tévedését: küldeni kell egy levelet Jánosnak, hogy fizesse be az 1998-ban ellopott Opel Kadett 1,6 D gépjárműadóját. Mi is rákerestünk az autóra a KEKKH  netes rendszerében. Jelenleg nincs forgalomban, és nem is körözik.