Súlyos hiba az új traffipaxokban

2015.12.18. 12:58
Ez így meg sem történhet – erre gondolok, amikor a hévízi nyugdíjas iskolaigazgató levelét olvasom, majd újra ugyanez, amikor megkapom a rendőrségi fotókat is. Pedig rendőrség fél évvel az új lézeres „szupertraffipaxok” első éles bevetése után is képes úgy hibázni, hogy bárkiben joggal merülhet fel a kérdés: hogyan merik kiküldeni a gyorshajtási bírságot, ha még mindig ekkora lyukak vannak a rendszerben?

Talán sosem nem tudjuk meg, mi történik a magyar rendőrségen, amikor újra és újra kiderül, milyen veszélyes marhaságok születnek néha, ha nekiállnak gyorshajtókra vadászni. A március 26-óta élesben használt, orosz kistévé-méretű lézeres sebességmérő bemutatója klasszikus bakiparádé volt, pár hónappal később kiderült, a legkisebb mozdítástól is meghülyül a gép, és akár kétszeres sebességet mér, de az ügyintézőnek ez néha nem tűnik fel, és már megy is a határozat az autósnak.

Folyamatosan frissítették az ARH gépén futó szoftvert, ezért reménykedtünk, hogy elmúlik a baj. Nem múlt el. Nem új dolog a bemozdításos félremérés a rendőrségnél, és az sem, hogy képesek kiküldeni egy határozatot arról, hogy a 241-gyel tolató furgonos fizessen 300 ezer forint közigazgatási bírságot (bár az a felvétel egy korábbi eszközzel készült).

Minden ilyen ügy egy-egy újabb rendőrségi rendszerhibára hívja fel a figyelmet, és eddig úgy gondoltam, a következő cikk után nem lesz újabb eset, mert elkezdenek nagyon figyelni a központban, hogy téves határozatot véletlenül se küldjenek ki, nehogy megint megírja az újság. Tévedtem. Most jöjjön egy újabb ügy, amiből ismét tanulhatunk valamit.

Májer Sándor nyugdíjas hévízi iskolaigazgató november 19-én, Zalaegerszegen, a megengedett ötven kilométeres sebesség helyett hetvenkettővel érkezett meg a Balatoni úti kereszteződéshez – állítja a rendőrség, ezért fizetnie kell 30 ezer forint közigazgatási bírságot.

Ebben a kettő plusz háromsávos csomópontban található a helyi rendőrőrs, aznap az épület előtti parkolóban állították fel az ARH-s mérőeszközt. Májer úr öt fotót töltött le a gyorshajtásokról szóló fényképek jelszóval védett honlapjáról, és valami nagyon nem tetszett neki.

A felvételeken valóban az ő autója szerepel, látszik a rendszámtábla is, és az egyiken tényleg ott a határozatban írt 72 km/h-s sebességadat. Ezért elvileg valóban 30 ezres bírság jár, ha nem vesszük figyelembe, hogy ez a gyorshajtás így biztosan nem történhetett meg.

Több képen is látható, hogy a piros lámpához guruló Renault Thalia előtt éppen lassít egy bordó Opel Astra is, amelynek világítanak a féklámpái. Mivel a kamerát ezúttal nem mozgatták (az összes tereptárgy helyzete változatlan a képtérben az első fényképtől az utolsóig), azt is észrevehetjük, hogy a két autó előtt keresztben elmegy egy nagy teherautó vagyis a lámpa régóta pirosat jelezhet, és az Astra közel járhat hozzá. Ráadásul a nyugdíjas pedagógus kocsija az első fényképtől az utolsóig körülbelül 7,8-8 méter hosszú utat tesz meg, és nem többet. 

Fényképek időrendjének tényleges sorrendje Fénykép sorszáma Mérőeszköztől mért távolság Feltüntetett idő Fps Sebesség adat
1 325962 112 m 2015-11-19 10.28.53.1 -
2 325963 77 m 2015-11-19 10.28.53.2 -
3 325964 79 m 2015-11-19 10.28.53.4 -
4 325961 80 m 2015-11-19 10.28.53.5 72 km/h
5 325965 81 m 2015-11-19 10.28.53.5 -

Miért fontos ez? A képeken távolságadatok is szerepelnek, bár persze rossz lehet az összes. Az elsőn, amely szerint a Thalia (?) 112 méterre található a kamerától, a kép oldalain látható nyilak (markerek) metszéspontja alapján az út túloldalán lévő hirdetőtáblák oszlopáról verődhetett vissza a lézernyaláb. A kép mégis bekerült a Renaultról készített sorozatba. Ha egy pillanatra komolyan vesszük, hogy ilyen rövid idő alatt került 112 méterről 77 méteres távolságba a kocsi, az a hangsebességnél is nagyobb sebességet feltételez.

Valójában csak az első kép után került a távolság és sebességméréshez használt pásztázó lézernyaláb elé a Renault. Miért nem tett különbséget a gép az autó és egy tereptárgy közt? Májer úr autója először 77, majd 79, utána 80 és végül, 81 méteres távolságban helyezkedik el a géptől. Amikor 77 métert mér a gép, a lézersugár, szintén a nyilak által kijelölt egyenesek metszéspontja alapján, a kocsi bal oldaláról verődik vissza, a maradék három esetében a hátuljáról, de eltérő helyekről. Az utolsó előtti kép a lényeg, mert az alapján állítják a rendőrök, hogy a szürke Renault 72-vel megy. Valójában a mérés elején is csak maximum 56-58 kilométeres sebességgel mehetett, miközben a bírsághatár 69 km/h.

Ha valóban hetvenkettővel ment volna a kérdéses felvételen ez az autó, akkor a következő pillanatban nekiütközött volna a tőle alig több mint egy méterre lévő Opelnek, majd beletolta volna a keresztben elhaladó ponyvás teherautóba. Nemhogy egy mezei Renault Thalia nem képes három méteren belül hetvenkettőről állóra fékezni, de még a versenyautók sem. Nincs megfelelő tapadás, nincsenek nagy teljesítményű fékek vagy olyan gumiabroncsok, amelyek elviselnek ekkora túlterhelést. Még a közút aszfaltja sem alkalmas erre. 

Ennek a cikknek az elkészítéséhez ismét megkerestem Madlovits Péter ügyvédet, aki a jelek szerint szívesen levelez ilyen ügyekben a rendőrséggel, mert érdekli a járműdinamika és a logikus gondolkodás is. Az ügyvéd segítségével Májer úr elkészítette fellebbezését, majd határidőn belül elküldte a Vas megyeieknek. Most várunk. Arra az esetre, ha érveit nem fogadná el a hatóság, szeretne bizonyítási eljárást kérni, amikor azonos körülmények közt reprodukálja a rendőrség az állítólagos gyorshajtást, de kifizetik a kísérletben összetört autókat. 

Engem továbbra sem hagyott nyugodni az újabb téves mérés ügye, mert ez kilóg az eddigiek sorából. Azért fontos, hogy nem mozdították meg az ARH CAM-S1-gyet (ismertebb nevén VÉDÁ-t), mert így kisebb az esélye annak, hogy a kezelője hibázott. Ezzel viszont az is kevésbé valószínű, hogy a traffipaxozó rendőrök el tudják kerülni, hogy a zalaegerszegihez hasonló eset újra megtörténjen. A felvételeket nem lehet csak úgy kitörölni, a helyszínen utólag nem tehetnek semmit.

A lézeres távolságmérésen alapuló sebességmérésről korábban megtudtam, hogy az ilyen elven működő eszközök másodpercenként több száz lézerimpulzust bocsátanak ki. A láthatatlan fénynyalábok visszaverődésének sűrűségéből, illetve ennek változásából, valamint az eltelt időből számítják ki, hogy az előttük elhaladó autó hány métert tett meg, vagyis mekkora sebességgel közlekedik. 

Májer úr esetében minden felborult, hiszen a gép azt sem tudta pontosan megállapítani, hogy az első felvételen milyen messze van tőle az autó. Nem jelzett hibát, amikor egy tizedmásodpercen belül 112 méterről 77-re csökkent a Renault távolsága (ne feledjük, valójában ekkor is távolodott), majd fokozatosan ismét növekedni kezdett, míg 81 méternél megállt a lámpánál. A képeken jól látszik, hogy az autó eközben legfeljebb nyolc métert gurult előre. A gépnek egyszerűen nem tűnt fel, hogy mást érzékel a kamera és mást a távolság-, illetve sebességmérő egység. Nagyobb baj, hogy ezek az eltérések annak sem tűntek fel, aki elkészítette a rendőrségi határozatot.

Mi lehet erre a tudományos magyarázat? Felhívtam egy, a lézeres traffipaxok fejlesztésével foglalkozó céget, amelynek vezetője szerint ezúttal az lehetett a gond, hogy a gép mindig a legerősebb visszaverő felületről érkező lézernyalábokból számítja ki a célba vett jármű sebességet.

Ha a mérés elején az autó oldalról, majd egy tizedmásodperccel később a faráról verődnek vissza a nyolcvan méteren körülbelül 24 centiméteres átmérőjű lézernyalábok, a gép azt fogja érzékelni, hogy az autó gyorsan távolodott, gyorshajtott. A végeredmény hasonló ahhoz, mint amikor május 9-én, Gyulán az éjjel traffizó rendőrök bemozdították az ARH CAM-S1-et ezért a gép megszorozta kettővel egy suzukis hölgy autójának valódi sebességét.

A mostani tévedéshez mozgatni sem kellett a gépet, a gép jó eséllyel automata üzemmódban működött és a rendőrök nem nyúltak hozzá. A szakértő szerint szerencsétlenül helyezték el a mérőberendezést, mert az túl meredek szögben figyelte a forgalmat, ezért az autóknak többféle felületét látta a mérések tizedmásodperceiben. 

Magyarázó ábrák egy szakértőtől

Nézzük az elméletet. Korábban a lézeres sebességmérő mozgatásával „követte” az autót az eszközt kezelő rendőr úgy, hogy annak kb. mindig egy viszonylag definitív területéről (jellemzően a rendszámtábláról) verődött vissza a lézersugár. A rajzról jól leolvasható, hogy az autó hátulja (és így maga az autó is) a 3. és az 5. kép között a fekete pontokkal megjelölt távolságot tette meg, de a lézer ennél esetünkben kb. 10%-kal nagyobb távolságot mért. Ha a lézer nagyobb távolságot mér, abból arányosan nagyobb sebességet fog meghatározni.

Mindebből sajnos több dolog is következik, és egyiknek sem örülhetnek az autósok. A rendőrség 160, teljesen azonos ARH CAM-S1 típusú lézeres sebességmérő készüléke, amelyeket a következő 5-10 évben naponta használnak majd, nem alkalmas a hasonló hibák kiszűrésére, mert a rajtuk futó szoftverben vélhetően nincs olyan matematikai statisztikai algoritmus, amely automatikusan kiejti a valószerűtlen mérési adatokat.

További probléma, hogy mint a mostani és a korábbi esetekben láthattuk, ilyen hamis mérés legalább kétféleképpen összejöhet. Ezek közül csak az egyiket, a véletlen mozgatást tudják elkerülni a traffipaxokat kezelő rendőrök, a másikat nem, mert az a gép szoftverének a hiányossága. A harmadik gond ugyanaz mint az összes esetben: a rendőrségen még mindig születhetnek képtelen állításokon és használhatatlan bizonyítékon alapuló határozatok, és ezekkel szemben szinte védtelen egy átlagos autós. Nem teljesen mert fellebbezhet.

Néhány százalékra tehető az évente elfogadott fellebbezések aránya, de arról nem vezetnek statisztikát, hogy hányan nem hisznek eléggé a saját igazukban, amikor a rendőrség szólítja fel őket a fizetésre. Maga a statisztika is torz, mert kevés Májer Sándorhoz hasonló autós ránt kardot.

Mindez nem fog megváltozni, amíg a bírságolások rendszere így működik és nem javítják ki a hordozható traffipaxok szoftverét, illetve nem hitelesítik újra, ezúttal szigorúbb vizsgálatok alapján az összes gépet. De mi lesz, ha tényleg kiderül, hogy az eltelt hónapokban bizonytalanul működő berendezéssel ellenőrizték az autók sebességét, szerte az országban, vagy az, hogy ilyen szerencsétlen pozícióban is kitehetik a rendőrök a traffipaxot az út mellé.

Amíg minderre fény derül, úgy védekezhetünk, ha nagyon alaposan megnézzük a gyorshajtási ügyünkhöz csatolt fotókat. Ha a távolságadatok, a sebességadat, illetve az autónk mozgása nem illeszthető egymáshoz, elgondolkodunk a fellebbezésen. Ha a Májer Sándor ügyében beadott fellebbezésre válaszolnak Vas megyéből, esetleg a rendőrség beleáll az ügybe és lefolytatja a bizonyítási eljárást, ott leszünk mi is. A valódi, teljesen egyértelmű gyorshajtásos ügyekben nem segíthetünk, de a kétes esetek számát csökkenteni kell. Alkalmi sebességmérések az ünnepek alatt várhatók, legyenek óvatosak!

Esküvő, konferencia, céges tréning?

Nézzen bele a Travelo rendezvény mellékletébe, válogasson partnereink közül!

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!