A szépség bűvöletében
Harmadszor rendezték meg a Balatonfüred Concours d’ Elegance autós szépségversenyt. A nem titkoltan hagyományteremtő szándékkal kiírt verseny rangját emelte a főszponzor BMW által delegált, jó néhány különleges autó és motor a gyári múzeumból, illetve az, hogy az idén UNESCO-patronált rendezvény volt.. Az időjárás ugyan nem volt különösebben kegyes a résztvevőkhöz és a szép számú látogatóhoz, de amúgy minden összejött, hogy az esemény nemzetközi színvonalú lehessen, egyben felnőjön a régi, 1920-as évek végén, a Margitszigeten rendezett Concours d’ Elegance kiállítások rangjához. Három kategóriában indulhattak a résztvevők – Vintage: 1942 előtti, Classic: 1945-1985 között készült és Youngtimer, azaz 1985-ös évjáratú, vagy fiatalabb kocsik. Szédületesen jó volt a felhozatal, ötvenhat jármű nevezett, közülük jó néhány Ausztriából, Svájcból, Csehországból és Szlovákiából. A számos különlegesség közül a legérdekesebb, legritkább autókat választottuk, gyönyörködjenek bennük:
Talbot T23 (1938) és Duesenberg J (1929). Az előbbi nyerte a verseny fődíját, másik a legszebb amerikai autónak bizonyult. Az összes résztvevőt végignézve, valamelyikük győzelmét borítékoltam volna, esetleg még a csónakfarú Rolls-Royce vagy a kis Skoda Popular Monte Carlo futhatott volna be szerintem. A Talbot szinte eredeti állapotú, a tető ponyváját kellett csak cserélni. A második világháború előtt az eredetileg angol cég (ezért Talbot-nak és nem Talbó-nak ejtendő) a Delahaye és a Bugatti versenytársa volt, a leghíresebb karosszériaépítők készítették a felépítményeiket. A Duesenberget kora legdrágább, leggyorsabb amerikai luxusautójának szánták, amely a legjobb európai kocsikkal versengett. Nyolchengeres, DOHC vezérlésű, 6876 köbcentis motorja akár 190-es tempóval is repíthette. A hányatott sorsú kocsi nyolcéves restaurálás után nyerte el mai állapotát.
Orrdísz. A Duesenberg J hűtőmaszkjáról figyel a hölgy. Abban az időben nem nagyon volt két egyforma autó, a luxuskocsik pedig még inkább különböztek egymástól, hisz minden karosszéria és kiegészítő egyedileg készült. Külön iparág alakult az egyedi hűtődíszek készítésére, amelybe a leghíresebb szobrászok, üvegművészek is beszálltak. Valószínűleg a Rolls-Royce-féle Emily a leghíresebb hűtődísz mind közül.
A Hispano-Suiza H6B (1926) neve is eleganciát sugároz, a 3,7 méteres tengelytáv és a hathengeres, 6,6 liter lökettérfogatú motor pedig még egy kicsit árnyalja a képet. A spanyol-francia cég alumínium-ötvözet motorblokkot használt és a világon először rásegítéses fékrendszert. Érdekesség, hogy nagyjából száz darab H6 készült licenc alapján Csehországban, a Skoda Műveknél is.
Mire való egy Bugatti? Természetesen, hogy tolják neki, ami a csövön kifér. Nézzék a motorháztető belsejét ezen a T43-ason! A soros nyolchengeres, 2263 köbcentis motorhoz kompresszor is tartozik, mely 185 lóerős teljesítményt biztosít – ma sem rossz érték, de 1927-ben ez a kocsi az űrhajó kategóriába tartozott. Könnyű építésmódja és 160 kilométeres végsebessége valódi sport- és versenygéppé tette. Zoób Kati különdíját vihette haza.
A Wikov 40 simán megkaphatta volna a „Közönség által legkevésbé ismert autó” díjat, vállon veregetve egymást a Farmannal, a Buccialival és a Lea Francis-szel. A cseh cég 1924-1937 között gyártott gépkocsikat, a Balatonfüreden kiállított példány 1936-os évjáratú, egyike az utolsóknak. Hatszemélyes kabrió karosszériát visel, motorja négyhengeres, 1942 cm3-es, olasz Ansaldo licenc alapján készült. A legszebb cseh autó díját érdemelte ki.
Gondolnák, hogy ezt a kocsit (Aero 30, 1935-ből) kéthengeres, kétütemű, nem egészen 1000 köbcentis motor hajtja? A sportos külső mást sugall, a híres Sodomka cég által karosszált gépet cseh Jaguarnak is hívták. Elsőkerék-hajtású!
Csehországból érkezett az 1925-ös évjáratú Farman A6B. A főleg repülőgépeiről ismert francia cég mintegy 120 luxusautót készített 1921 és 1930 között, kevés maradt fenn közülük. Ez a nyolchengeres, 6276 cm3-es motorú kocsi Million Guiet-féle Coupé de Ville karosszériát visel, tavaly indult a Concorso d’Eleganza Villa d’Este szépségversenyen is.
Még egy BMW 328? Majdnem. Frazer-Nash 328, 1938-ból. A neves sport- és versenyautókészítő vállalkozás egy időben a BMW angliai importőreként is működött a második világháború előtt, sőt össze is szereltek 328-asokat, jobbkormányos kivitelben. A hathengeres, kétliteres motorral hajtott gépek roppant sikeresek voltak a kontinensen, a Frazer-Nash és a Bristol révén pedig a szigetországban is népszerűek lettek.
Ennél nagyobb durranás egy veteránautós találkozón talán nincs is. A Mercedes-Benz 300 SL (1956) egyes körökben ugyan a legsúlyosabb közhelynek számít, a látogatókat ez nem érdekli – a sirályszárnyas sportkocsi ma is ugyanolyan megkapó, mint hatvan évvel ezelőtt. Az sem mellékes, hogy az ára is felkúszott a csillagos égig.
Balatonfüred legszebb nyitott autója: SS 100 Jaguar (1936). A cég kezdetben Swallow Sidecars néven futott, de a második világháború idején az SS név nem volt valami népszerű Nagy-Britanniában, ezért 1943-tól hivatalosan felvették a Jaguar nevet – a nagymacska addig csak hűtődíszként ugrált a kocsi orrán. Elég gyorsan, mert ez volt az első típusuk, amely megfutotta a 100 mérföld per órát (161 km/h).
Ők talán nem is tudják, milyen különlegességet látnak: ez egy Skoda 1100 MBX 1968-ból. Eredetileg kupét és kombit is terveztek a limuzin mellé az akkor modernnek számító 1000 MB-ből, de végül csak a különleges hátsó panorámaablakkal és lehúzható hátsó oldalablakokkal rendelkező, C oszlop nélküli, kétajtós kupé készült sorozatban, három évig. Általában nagy becsben tartották őket, de mára alig pár tucat maradt épségben; 1000 és 1100-as változat is létezett belőle.
A legszebb Classic limuzin díját kapta a Tatra T600 Tatraplan (1936). A négyhengeres, léghűtéses motorú Tatraplan általában megbújik a legendás nagy testvér, a T87 árnyékában, pedig nincs oka szégyenkezésre. A Járay Pál aerodinamikai kísérleteinek eredményeképp megszületett, rendkívül áramvonalas széria utolsó tagját 1952-ig gyártották. Érdekes, hogy mennyire népszerű manapság a márka Nyugat-Európában, különösen a hollandok és a németek rajonganak érte.
Nagy test, nagy élvezet: többen is harcba szálltak a legsúlyosabb egyéniség címéért, a GAZ 13 Csajka (1963) lett a befutó. Az orosz autógyártás egyik csúcspontja a nyolchengeres, 5531 köbcentis motorral hajtott óriás, amely csak a legszűkebb elit számára volt elérhető. A Sirály becenéven ismert típust gyakorlatilag változatlanul gyártották 1958 és 1981 között, közel 3200 példányban. Ez a példány a Magyar Népköztársaság Elnöki Titkárságán kezdte, majd a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Titkárságán folytatta, majd egy fészerben fejezte be pályafutását. Jelenlegi tulajdonosa négy évet szánt a restaurálásra.
A BMW Group Magyarország jó néhány szédületes járművet hozott a kiállításra; nehéz eldönteni, hogy a 328 vagy az 507 a különlegesebb, mindenesetre nem nagyon volt olyan pillanat, amikor ne állták volna körbe csodálók az élénksárga autót, amely a résztvevők különdíját kapta. A V8-as, 3,2 literes motor 150 lóerős, de igazán a forma adja el a kocsit. A maga korában is a gazdagok játékszere volt, manapság még inkább, a 254 legyártott darabnak kevesebb mint a fele létezik.
A titkos tipp: Skoda Popular Sport Monte Carlo (1937). A rendezvény előtt a zsűri egyik tagjával latolgattuk az esélyeket, és úgy gondoltuk, ha valami, akkor ez az apróság talán megfricskázhatja a nagy luxusautók orrát. A Skoda gyári csapata egyszer kategóriamásodik lett a Monte-Carlo Ralin, azt ünnepelte a cég egy hetvendarabos külön szériával. Akkoriban 36 lóerő menőnek számított egy 1,4-es motortól, a kocsi pedig gyönyörű.
Két generáció, két legenda: Jaguar E-Type (1963) és BMW 1502 (1977). A fekete macska valószerűtlenül hosszú orra hathengeres, csaknem 270 lóerős motort rejt. Ez is elég lenne az üdvösséghez, de tán még érdekesebb, hogy a típust megválasztották a világ valaha készült legszebb autójának. Többször.
Talán az egész kiállítás legkülönösebb darabja a Bucciali-Cord L29 (1931/2012). A grandiózus kocsi mellett eltörpül a néző, az alacsonyabbak vállmagasságban szemlélhetik a 38 x 7 méretjelzésű pótkereket. Az a négy kerék, amelyeken gördül a gép, derékig ér. A történet nagyon bonyolult, a lényeg az, hogy a Bucciali testvérek egyre nagyobb és különösebb kocsikat építettek, korukat megelőző műszaki megoldásokkal, a cél az volt, hogy minél több szabadalmat adhassanak el. A Cord az elsőkerék-hajtás elterjesztésével tűnt ki, a karosszériát a Saoutchik készítette, Bucciali-tervek alapján. Ezt az autót fotók nyomán építették, a család leszármazottai is nevüket adták a projekthez, igaz, nem kis pénzért.
A Classic kategória legszebb nyitott kocsijának járó díjat veszi át az Alfa Romeo Touring Spider 2000 (1959) tulajdonosa. Ez az, amiben az olaszok mindig az élen jártak, az elegancia és a sportosság harmonikus, szemet gyönyörködtető ötvözése. A kétliteres, dupla vezérműtengelyes motor 115 lóerős, ötfokozatú váltón keresztül hajtja a hátsó kerekeket. A karosszéria a milánói Touring műhely munkája, 1962-től a hathengeres 2600 Spider váltotta fel.
Tatra 75 „Bohemia” Sport (1936). Cseh középkategória, kicsit másképp. A csővázas szerkezetű, négyhengeres bokszermotorral szerelt, könnyűfém hengerfejes kocsi 30 lóerős, különlegessége, hogy nem a gyár által kínált három karosszériaváltozat egyikét viseli, hanem a Bohemia cég felépítményét. Ilyen kétüléses roadster karosszéria csak kettő készült – a kocsi megérdemelten nyerte el a CEAuto Classic díját.
Igencsak ritka madár a Mechatronik M-SL 430. Első pillantásra sima Pagoda Mercedesnek látszik, azonban a látszat csal – ez egy új sportkocsi, 279 lóerős, korszerű V8-as motorral, ötfokozatú automata váltóval. A futómű és a fékrendszer is modern, blokkolás- és kipörgésgátlóval. A választható (gyorsan kiszerelhető) extrák szintén a legújabb technikát képviselik. A Mechatronik egyébként restaurál is, az ő Mercedes W111 kupéjuk kapta a Totalcar különdíját.
Újra itthon a Festetics Ernő gróf által használt Maserati 8CM! Az 1934-es gyártású nyolchengeres versenygépnek kalandos sors jutott, jelenlegi svájci tulajdonosa eredeti állapotúra restauráltatta, és már másodszor hozta Magyarországra a nemzeti színűre festett kocsit – a Velodrom Millenárison száguldás közben is láthattuk. A legmesszebbről érkezett jármű díját kapta.
Az osztrák illetőségű Rolls-Royce Phantom I (1928) Boattail, azaz „csónakfarú” felépítményt visel, amelyet a Wimbledonban működő Jarvis cég készített. A hathengeres, 7668 köbcentis motorú kocsi 4350 mérföldes tesztelését maga Henry Royce végezte, mielőtt leszállították volna a kasmíri maharadzsának. Az autó négy díjat nyert: ez lett a legszebb nyitott kocsi a Vintage kategóriában, a BMW és a FIVA díja mellé bezsebelte a hölgylátogatók különdíját is.
A korábban csak versenyautókat építő Maserati a negyenes évek végétől készített utcai modelleket. Az első, nagyobb darabszámban gyártott típus a 3500 GT volt, amelyből 1980 darab készült kupékarosszériával a Touring műhelyben 1957-1964 között. A kocsit hathengeres, 3,5 literes, kb. 235 lóerős motor hajtja. Ez a kocsi nyerte a legszebb sportkocsi díját a Classic kategóriában.
A mezőny legidősebb tagja az 1911-ben készült Opel 6/16 PS. Úgy ám, akkoriban még adólóerőkről szólt a dolog, de azért célszerű volt a valós teljesítményt is bevenni a típusnévbe. A felépítmények még erősen emlékeztettek a hintókra, de már elég volt kurblizni, lovat nem kellett a kocsi elé fogni.
Minden résztvevő kapott egy ilyen díjat. Érdemes megszámolni, hányféle sziluett jön ki belőle!
