2017.07.04. 13:31 Módosítva: 2017-07-04 21:26:04
Használt autót igen sok forrásból lehet venni. Van, aki a magánszemélyekben hisz, van, aki kereskedőtől vásárol, mások kifizetik a minősített márkakereskedők által kínált autók többlet árát. Szerencsejátékosoknak, szerelőknek, élelmeseknek van egy harmadik lehetőség is…

Alaposan cserbenhagyott a képzelőerőm. Pontosabban nem hagyott teljesen faképnél, de egészen mást kaptam a Maxabo tegnapi árverésétől, mint amire számítottam. Ha képzeletemben nem is kigyúrt, aranyláncos nepperek, vagy bársonyszékeken ülő, öltönyös arisztokraták szerepeltek, de minimum egy jó kis lakkossági fórumos/közgyűléses ordibálásra, szabálykönyv-betűzésre, vagy színpadias, sértődött bojkottálásokra számítottam.

Ehhez képest egy baráti összejövetelnek tűnt az esemény, ahol főként a rendőrség állományából kivont járművek kerültek kalapács alá. A kínálat igen színes: motorra, autóra, teherautóra, de még hajóra is lehetett licitálni.

A részvétel nem bonyolult. Ötvenezer forintnyi kaució kifizetése után bárki licitálhat a kapott sorszám felmutatásával. A licitek 100 000 Ft alatti kikiáltási ár estén 5 000 Ft-os, 100 000 Ft feletti kikiáltási ár estén 10 000 Ft-os lépcsőkben emelkednek. A kaució beleszámít a megvásárolt jármű árába, ami annak fényében megmosolyogtató, hogy akadtak 50 ezer forint alatti árról induló koncok is.

Ebből már talán sejtik is, hogy itt az autók jellemzéseinél már meg sem próbálkoztak a keveset futott, csalódásmentes, koppanásmentes kifejezésekkel. Előre figyelmeztettek mindenkit: üzemképtelen, sérült, hiányos állapotú, közúti közlekedésre nem alkalmas, forgalomból kivont járművek szerepelnek a repertoárban. Tehát egy ilyen árverés nem azoknak a terepe, akik olyan autóra vágynak, amelynek előző tulajdonosa svájci orvos volt, és a kesztyűtartóban két gyári kulcs, meg a végig vezetett szervizkönyv lapul.

A licit egyik sztárja egy rendőrségi IFA volt, amelyre perceken át érkeztek a licitek. 110 ezerről indult, és egészen 380 ezerig tartott a versengés. Amikor arról kérdezem az újdonsült tulajdonost – az egyszerűség kedvéért nevezzük Lászlónak –, hogy megért-e ennyit az egykori csapatszállító, azt válaszolta: „Hajjaj, van, akinek még sokkal többet is!”.

Hamar megértettem a dolgot, amikor Lászlóval megnéztük a teherautót közelről. Persze egy külső szemrevételezés nem sokat jelent, de szinte világított az IFA a borzalmas roncsok között. Lászlóék egyébként muzeális célra szánják az IFA-t, és már több rendőrségi járművet is felújítottak korábban.

Az árverésen boldogan keltek el akár 100 ezer forint alatt is a régi Swiftek, WagonR+-ok, Feliciák. Ezeken még rendőrségi festés sem volt, valószínűleg nyomozók, vagy más, civil ruhás rendőrök használták szolgálati autónak. Az ilyen hiányos romokkal talán jó üzletet lehet kötni, aki tudja hol tárolni, illetve olcsón haza tudja szállíttatni. Műszerfali elemek, kapcsolók, ülések még használhatóak.

Persze volt olyan jármű is, ami senkinek sem kellett. A 2015-ös Mercedes B220 CDI 825 ezerért már a tréleren sem tolhatta volna maga előtt a csillagot, az ugyanis hiányzott róla. Nyilván ez a legkisebb probléma a láthatóan rommá tört autón. Mi maradt rajta épen? Talán a jobb első lámpa? Oké, még a tükör.

Borzasztóan érdekelt, hogy ezekből a rettenetes romhalmazokból mégis mi a fenét akarnak csinálni a jelenlévők. Nem mondom, remek sztorikat lehet hozzájuk költeni egy jövőbeli hirdetésben, de attól még ezek javarészt súlyosan sérült autók voltak. Az egyik vevő – nevezzük Gábornak – zsákmányaihoz kísér. H Astrát vett, rögtön kettőt is. Egyik sem nézett ki jól.

Ezekből még autó lesz! – mutatott az elöl láthatóan sérült Opelekre. A vásárlást azzal indokolta, hogy az egyik autó csupán egy évet volt használva, és a kettőből egy remek autót lehet összeépíteni, aztán eladni. Csak reméljük, hogy nem újszerűként.

Gábor nem csak Astrákat vett. „Várj, van itt még más is” – lapozgatta a listát, mert fejből már nem tudta, miket vásárolt. Végül egy aránylag kellemesen kinéző, első generációs kombi Octavia mellett állunk meg, aminek motorháztetejét kinyitva darázsfészket és motortérbe hajított szívósor csonkot pillantunk meg. „Ez a zárhíd még gyári!” – mutat társával nevetve a láthatóan rozsdás elemre. A Škodának a beltere is hiányos volt, de nem lepne meg, ha hamarosan azt is árulnák valamelyik hirdetőoldalon.

Talán csak én fogtam ki egy rossz kört, de ez alapján egy ilyen autós árverés sokkal inkább tűnt hullarablásnak, mint használtautó-vásárlásnak. Hozzáértők, felújítók szerencsés esetben kifoghatnak egy-egy számukra megfelelő darabot, de olyan autót, amivel később a forgalomban is szívesen részt vennék, nem innen vásárolnék.