A láthatatlan fürdőkád

KÖNYV: Fiat 1500

2017.07.23. 06:41
Szerették, ismerték, a maga nemében és korában referencia volt, aztán amilyen népszerű lett, olyan gyorsan eltűnt az emlékek süllyesztőjében. Egyvalakinek most eszébe jutott szobrot emelni neki.

A Fürdőkád-Fiat - mindenki így ismerte mifelénk, hiszen övvönaltól lefelé szűkült a kasznija, magán az övvonalon meg külön pereme volt. A vak is látja a hasonlóságot, nem?

Nálunk a típus szereplője volt a hatvanas évek jó néhány filmjének, ha másért nem, hát mert a legelső bérautók éppen Fiat 1500-asok voltak, XX-es rendszámmal. Kivételes minőségű, ugyanakkor mégis fürge, dinamikus, megbízható autók voltak, nem annyira sportosak és összetettek, mint a hasonló méretű Alfa Giuliák, de azoknál a mindennapokban jobban helytálltak.

Négy-öt évtizeddel ezelőtt még bőven lehetett látni belőlük Budapesten, s a nagyobb vidéki városokban is, s ezek az 1500-asok, illetve a kisebb motorral szerelt 1300-asok adták a műszaki alapokat a Polski-Fiat 125p-hez, a Viotti megannyi speciálkarosszériás változatához, de még a torinói 125-ös és a Dino Fiatokhoz is.

Egy tíz évvel ezelőtti statisztika szerint Németországban alig egytucat 1500-as, azaz Millecinquecento (millecsinkvecsentó) futott már csak az utakon, holott ez a típus még ott is afféle drága népautónak minősült anno. Nálunk, és sajnos még hazájában, Olaszországban is hasonlóan pocsék a helyzet. Ebből a kocsiból egyszerűen elfelejtettek félretenni párat az utókornak.

Boros Péter ilyen autóban nőtt fel, s a típus mániákusa lett. Évtizedek óta gyűjt mindent az 1500-asról, legyen az prospektus, hirdetés, újságcikk, sportsiker-beszámoló, fénykép vagy modell. A rég eladott családi autó helyett már egy igazi, azzal egykorú, 1963-as kocsija is lett. Csak idő kérdése volt, mikor buggyan ki belőle a sok visszatartott információ. Most könyvet írt.

Boros Péter nem író, csak egy tisztán gondolkodó, lelkes, autószerető autodidakta. Könyve ennek megfelelően nem professzionális termék, viszont kellően igényes ahhoz, hogy örömmel kapja kézbe betű-, nyomdatermék- és autószerető egyaránt. Van benne egyfajta amatőrös frissesség, egyfajta mindent elmondani akarás, ami csak mániákusok tollából fakad, s szerencsére - az ilyen nem profi módon szerkesztett, korrektúrázatlan kiadványoktól eltérően - üdítően ritka benne a helyesírási hiba.

Egy kiadó nyilván nem betűtengerrel kezdene egy bármilyen profitra igényt tartó kiadványt, s nem tenné utána, gigantikus blokkba az összes fényképet, nagyjából hasonló méretben. De egy kiadói könyv autóbuzi szempontból valószínűleg sokkal kevésbé lenne laktató, mint ez, amely térben, időben, lélektanilag, technikailag egyformán alaposan körbejár egy típust, s az egész alaposan nyakon van öntve egy jó adag személyes kötődéssel és élménnyel is.

Bevallom, az én szívemben van egy kis meleg, párnázott szoba az 1300/1500-as Fiatnak, írtam is róla pár cikket már életemben. Nekem speciel ez a könyv nagy örömet okozott, mind a szövege,  mind a gazdag képi információ miatt. Ha fejben kivonom a saját szubjektivitásomat és csupán informatív kiadványként tekintek rá, mellesleg a magyar bolti autós könyvkínálat derekának minőségéhez hasonlítom, akkor is csak azt tudom mondani - soha rosszabbat.

A kemény kötésű, igényesen nyomtatott könyv ára 5000 forint, s az író, Boros Péter e-mail címe, ahol a könyv megrendelhető: borospe73@gmail.com. Rendelés esetén Péter természetesen elküldi fizikai postacímre is, de ha valaki érte menne személyesen, esetleg dedikáltatná, azzal számoljon, hogy Budapesten, Kőbányán, a Csősztoronynál lehet találkozni az íróval, átvenni a kiadványt.