Amikor leperelik a kereskedő gatyáját

2017.08.10. 06:22
A történet főhőse (vagy Pechvogele, nézőpont kérdése) József, aki egy magyar szemmel elviselhető futásteljesítményű, karbantartott családi kocsira vágyott, lehetőleg nyugati importból. Az osztrákok, németek, beneluxok nyilván egytől egyig óvják, garázsolják autóikat, havonta szervizelnek, és ami onnét jön a saját lábán az vagy főnyeremény, vagy legalább egy lottó négyes. Nem így lett.

József egy dunántúli kisváros kereskedésében találta meg az ideálisnak tűnő, nagy családi egyterűt. Kilométergaranciával árulták, frissen cserélt vezérléssel. A kereskedésben nagyon udvariasan fogadták, alkudott, és elfogadható áron beszámították kombiját. A próbaút is jól sikerült. Az adásvétel és a kocsi átíratása után lett Józsefnek ideje tüzetesebben áttekinteni a szervizkönyvet, számlákat. Végül kapcsolatba lépett a korábbi tulajdonossal. A történet végére kiderül, hogy ez nagyon hasznos gondolatnak bizonyult, de amit akkor hallott az előző tulajdonostól, attól eléggé ledöbbent.

Két fontos dolgot is megtudott a járműről. Egyrészt azt, hogy a kocsit azért adták el, mert üzemképtelenné vált, és a kinti szerviz gazdaságtalannak minősítette a javítását, továbbá azt is, hogy már akkor is magasabb volt a futásteljesítménye annál, mint amivel Józsefnek eladták. Úgy ötvenezerrel. Azt egyébként József is észrevette, hogy az autó átvétele óta csökkent a kocsi hűtővizének a szintje.

József ennek hatására nyomoztatni kezdett, felkeresett egy márkaszervizt. Ott megállapították és dokumentálták, hogy az autó motorját korábban megbontották, a hengerfejtömítést rosszul javították, a hengerfej sérült, és egészen biztosan manipulálták a kilométeróra állását. Jogi értelemben ezen tények együttese alapján – ha bizonyíthatóságuk kellően erős – helye van akár az elállásnak is. A kapcsolódó bírói gyakorlat szerint nem várható el a vásárlótól, hogy nagy összegű helyreállítást finanszírozzon a szerződésszerű állapot elérése érdekében. A futásteljesítmény pedig nem javítható hiba, az autóba ölt kilométereket nem lehet visszafordítani, a vásárló nem ilyen autót akart megvenni.

Ott van ugyanakkor a vásárló érthető igénye arra, hogy ha már megvásárolta a kocsit, akkor inkább megtartja és megjavíttatja, így legalább kiszámíthatóbbá válik a közeljövő szervizigénye. József is ezt az utat választotta, és a kereskedéshez fordult, hogy együtt oldják meg a felmerült problémákat. Az ugyanis látható volt, hogy jelentős, több százezres lesz a javítás költsége, de azért távolról sem beszélhettünk gazdasági totálkártól. Az a tény, hogy egy javítható hiba miatt a külföldi tulajdonossal elhitették, hogy inkább szabaduljon meg az autójától, a kinti szerviz- és kereskedői szemléletről alkotott képünket minimum árnyalhatja. A javítás költségét a külföldi tulajdonosnak két-háromszorosára lőtték be, miközben a kocsi forgalmi értékét a felére, kétharmadára saccolták.

Ahogy várható volt, a kereskedés igyekezett kihátrálni, bagatellizálni a feltárt hibákat. Azután bevetették azt is, hogy a József által leadott kocsi is tulajdonképpen micsoda romhalmaz, egy vagyont kellett rákölteniük. Az arra fordított összeget minimum le kell vonni József kimutatásaiból. Érdekes módon addig, amíg József erősebben nem kezdte forszírozni a helytállás kérdését, ez a kifogás a kereskedés részéről fel sem merült. Igazolni persze nem tudták az állított nagy összegű ráköltéseket, és József ismerte a volt kocsija új gazdáját, tehát könnyen cáfolni lehetett az alternatív valóságtartalmú állításokat.

Hiába a szakszerviz dokumentációja, a külföldi tulajdonos nyilatkozata, József egyezkedési szándéka, a kereskedés mégsem volt hajlandó kötélnek állni, és saját költségén megjavíttatni vagy visszavásárolni József autóját. Maradt tehát a peres eljárás. Mivel a hibákra az adásvételt követően nagyon gyorsan fény derült, és mivel fogyasztói szerződésről van szó, Józsefnek annyiban könnyebb helyzete volt a bíróság előtt, hogy neki csupán a meghibásodások tényét és a javítás költségét kellett igazolnia. Az ilyen esetekben a bíróság előtt a vásárlóval szerződő félnek, tehát a kereskedésnek kell azt bebizonyítania, hogy a vásárló által megjelölt hibák nem voltak meg akkor, amikor eladták neki az autót. Ez általában elég nehéz, még ha nem is lehetetlen vállalkozás.

Az eljárásban kirendelt szakértő minden hibát egyértelműen azonosított. A perjog szabályai szerint a per költségeit végül a pervesztes félnek kell viselnie, így a szerviznek nemcsak az igazolt javítási költséget, hanem a felperes József jogi képviselőjének munkadíját, a per illetékét, a szakértő díját és persze saját jogi képviselője díjazását is viselnie kellett.

Ám ekkor a kereskedésnek két aljas húzása következett.

Az egyik az volt, hogy látszólag egyezséget kezdeményeztek, és kérték, hogy szüneteljen a per. József beleegyezett, értelmes megoldásban bízva. Eközben azonban megpróbálták végelszámolással megszüntetni a kereskedő céget, hátha nem kapcsol időben a felperes. Ha ugyanis nem jelenti be igényét időben a céggel szemben, akkor eleshet a követelés érvényesítésétől. Pechjükre József jogi képviselője résen volt, és időben bejelentette a követelést, hogy ne menekülhessen el a cég a felelősségre vonás elől.

De még ezzel sem elégedtek meg. Hamisítottak egy okiratot, amin József elismerte, hogy tudomása van a jármű hibáiról. Mit ad Isten, pont azokat a hibákat ismerte el szép sorban az iraton, amelyeket a bíróságon is előadott a keresetében. Persze ez a papír csak másolatban állt rendelkezésre, és eléggé életszerűtlennek tűnt, hogy erre csak a per során, és a meghiúsult végelszámolás után hivatkozott a cég ügyvédje. Mondani sem kell, ócska hamisítványról volt szó, ami miatt a bíróság hivatalból büntetőfeljelentést tett az ügyben.

Kívülről szemlélve nehezen érthető, hogy egy ilyen súlyú ügyben miért kellett perre kényszeríteni ezt az ügyet, és miért kellett a cégnek büntetőeljárást a nyakába vennie. A hibák elég egyértelműen bizonyítottak voltak, József pedig tényleg hajlandó lett volna valamilyen ésszerű egyezségre, mivel a per neki sem állt érdekében. Hiába lesz ugyanis igaza, mire az eljárás jogerős döntéssel zárul, évek telhetnek el és telnek is rendszerint. Egy kis szakértői késlekedés, egy kis nyári törvénykezési szünet, egy kis karácsony körüli leállás, bírói megbetegedés, egy kis passzív alperesi magatartás, máris 1,5-2 évet vártunk az elsőfokú döntésre. És akkor még nem fellebbezett senki. Egyszóval a peres út sem éppen sétagalopp, és kiváltképp nem gyors.

Az eljárás alatt, miután megvolt a szakértői bizonyítás, József saját költségére, számlásan megjavíttatta a kocsit. A perben végül nemcsak a javítás költségét és annak kamatait tudta érvényesíteni, hanem a visszatekert kilométeróra miatt árleszállítást kellett fizetnie a kereskedésnek, a javítás idejére pedig a bérautó költségét. Elmondható, hogy a kereskedő számára nagy ráfizetés lett ebből az eladásból, annak ellenére, hogy ez elkerülhető lett volna, hiszen József jóval szerényebb igényeket támasztott eredetileg.

Persze József számára is volt kockázata az eljárásnak. Ő előlegezte a költségeket – nem is keveset –, remélnie kellett, hogy igaza lesz és viszontláthatja a ráfordításokat. Ezen kívül a gépjármű műszaki szakértők tevékenysége kiszámíthatatlan tud lenni: ha egyszer egy szakértő leírt valamilyen vitatható megállapítást, jogi képviselő vagy bíró legyen a talpán, aki annak megváltoztatására rá tudja venni. Egyszóval a per mindkét félnek kockázatos vállalkozás.  

Egyébként a büntetőfeljelentéstől és a polgári pertől függetlenül a kereskedés virágzik, már bővítették is azóta a telepet. József hűtővize mindenesetre azóta rendben van.