Menekül az AAA?

2009.02.27. 11:04
Azt hittem, nagyobb a baj. Hiába hívogattam az AAA Auto fóti telephelyét, a telefon néma volt. Hallottam a pletykákat a sok elbocsátott értékesítőről, marketingesről meg mindenféle menedzserről, egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy titokban elmenekültek az országból.

A csehországi központ ugyan állította, hogy minden rendben, de a jól működő cégek nem zárják be egymás után telepjeiket és nem kapcsoltatják ki a telefonjukat. A tudakozó semmit sem tudott, náluk minden rendben volt, egy mobilszámot azonban elő tudtak kaparni – próbáljam meg azon.

Barátságos cseh férfihang erős akcentussal biztosított róla, hogy everything is all right, the AAA at Fót is still open, just the telephone is out of order. A hasba akasztós kérdésemre, hogy meddig lesz ez így, mikor csuknak be végleg, zavart csend volt válasz. Az évekig jól működő cég emberének nem lehet könnyű szembesülni azzal, hogy bizony a végüket járják – Magyarországon biztosan.

A közép-európai autókereskedelem egyik meghatározó szereplője az AAA Auto. A rendszerváltás utáni zavaros években nyitottak Csehországban, igaz, 1992-ben még Auto USA néven. A közepesen hatásvadász névvel három évig tudtak együtt élni – '95-ben jött a három A. 2004-ben a szlovákoknál, egy évvel később a románoknál is megjelentek. Mi ez, ha nem dinamikus expanzió? Új év, új ország: 2006-ra betörnek Lengyelországba is.

A nyugati szláv sikertörténet 2007-ben torpant meg: mintha szándékosan öngyilkosságot követtek volna el azzal, hogy az AAA AUTO Group N. V. bekopogtatott a tőzsdére. A közben hollandosított székhely nem véletlen, a kedvező társasági adó és a jó menedzselési feltételek kedveznek annak, aki részvények kibocsátásán agyal – 2007. szeptember 26-án a prágai és a budapesti értéktőzsdén elkezdték 19 533 663 értékpapírjuk eladását. Kéteurós részvényértéken kezdődött a kereskedés.

„A nyilvános kibocsátás révén a csoport be tudja vonni a szükséges üzletfejlesztéshez, a jelenlegi cseh, szlovák, magyar, román és lengyel piacainkon elérhető új üzleti lehetőségek kiaknázásához, valamint a tervezett dél-kelet-európai terjeszkedéshez szükséges tőkét” - nyilatkozta az AAA Auto Group N.V. alapítója és igazgatótanácsának elnöke, Anthony James Denny. „Teljesen új idők elé néz az AAA Auto” - tette hozzá, de ekkor még nem tudta, hogy úgy áll bele a földbe az egész biznisz, mint lezuhanó meteorit. A részvények 61 százaléka került intézményi és 39 százaléka magánbefektetők kezébe.

Az angol üzleti modell nem hozott szerencsét, ebben a gazdasági szakértők szerint több dolog közrejátszott. A tőzsdebuborék tetején való megjelenés tankönyvi példája volt ez: a túlárazott részvények jegyzését sokan már az elején veszélyesnek tartották. Joggal. Néhány optimistább perctől eltekintve csak estek a részvények – a cikk írásának pillanatában 63 forinton állnak.

A minden alap nélkül vizionált agresszív növekedés elmaradt, de mi áll emögött? Tőzsdei elemzők két alapproblémát emelnek ki. Az egyik természetesen a válság. Amíg 2007-ben az AAA Auto csoport 79 871 gépjárművet adott el, addig 2008-ban 24%-os esést produkáltak, csak 60 560 kocsi kelt el. Már a részvénykibocsátás évének utolsó negyedét is veszteséggel zárták, de akkor még ők sem hitték, hogy ennyire megtorpan a piac.

Az év közepén 2130 eladás után bezárták a lengyel boltokat – az ottani pangás volt a rossz év előhírnöke. A lengyeleknél a rendszerváltás óta kedvező feltételekkel hozhat be magánember használt autót (igazából Magyarországon kívül a térségben mindenhol sokkal könnyebben megy az ilyesmi). Ismerek olyan, a német egészségügyben dolgozó lengyelt, aki minden hazaútján más autót vitt – a jól kiépült vásárlási ösvények mellett nem sok esélye volt az AAA-nak.

Szorultságra játszanak

Ez a cikk megjelent 2007-ben a Totalcar nyomtatott magazin második számában.
Szerző: Jermann Kálmán

Venni jó. A szerzés öröme majdnem felér az orgazmussal, viszont annál sokkal tartósabb érzés. Eladni, főleg használt autót, már nem annyira kellemes. Szerencsére sok cég szakosodott e termék értékesítésére, megkönnyítve a helyzetünk. Szerencsére? És megkönnyítik?

Van, aki szeret cicázni a hirdetésre jelentkezőkkel. Élvezetét leli a telefonos érdeklődésben, a pimaszt kioktatja, a hasonlóan gondolkodót barátságáról biztosítja. Szívesen megy próbakörökre, a kritikát fensőbbséggel visszautasítja, a dicséretre büszkén dagad a melle. Esze ágában sincs az első ajánlatot elfogadni, az az egészben a pláne, hogy válogathat a vevők közül.

Régen sokan, ma tízből talán ketten tartoznak e típusba. A rohanó világ ugyanis nem nagyon engedi, hogy napokat-heteket töltsünk az ilyen csip-csup ügyekkel. A többség akkor örül a legjobban, ha beszámítják a régit az újba, ha pedig ez túl kedvezőtlen lenne, a nepperek közismerten kevéssé becsületes természete ellenére autókereskedésben próbál megszabadulni a megunt járműtől.

Mi is így cselekedtünk, a cikk kedvéért az utolsó stádiumot, az autó átadását megelőző lépésig végigjátszottuk az eladási folyamatot. Nem is akárhol, a magát Közép-Európa legnagyobb autókereskedésének hirdető AAA Autónál.

De mivel is kezdjük az értékesítést, nehogy baleknak nézzenek, és a reális ár töredékével szúrják ki a szemünket? Kukkantsunk rá az internetre, számos honlapot találunk a témában, mind praktikus keresővel segít az autónk árának meghatározásában. Márka, típus, évjárat, motor, felszereltség, és máris kapunk egy összeget. Vagy olvassunk apróhirdetést. Ez persze a vételi ár, ne feledjük, a kereskedés sem ingyen dolgozik. Kétmillió forintos járműnél 10-15 százalékot vonjunk le a felkutatott irányárból. Olcsóbb autónál az arány lehet rosszabb, de akár a drágább kategóriában is kérhetnek többet, főleg ha nehezebben értékesíthető modellel járunk.

Most már nem vagyunk tájékozatlanok, felvehetjük a kapcsolatot a kereskedéssel. Az AAA Auto tartalmas honlapot, minden nap 9-21 óra között hívható telefonszámot, csak Magyarországon 3 felvásárló-telepet üzemeltet. Praktikus előzetesen tájékozódni, néhány keresztkérdés után máris kapunk egy nagyságrendi összeget. Nekünk 1,9-2 millió forintot mondtak, ez ugyan a pillanatnyi kínálati ár 80-90 százaléka (nekik is van egy, a cikkírás pillanatában 2,29 millióért), de mint említettük, ők is élnek valamiből. Vonzó az ígéret, miszerint azonnal, készpénzben fizetnek, még aznap.

Tehát elindulunk hozzájuk, akár csak úgy hirtelen gondolattól vezérelve, még jobb konkrét időpontot egyeztetve. 15-20 perces várakozás után odalép hozzánk az egyik felvásárló, és kikérdez az autóról. Közben szakértő szemmel vizslatja, körbetapogatja a portékát, a leendő vevő láthatólag biztonságban van, itt értenek az autókhoz. Utána próbakör, sima úton nagy tempóval, gyorsítanak, hirtelen fékeznek, rángatják a kormányt, rázós szakaszon a futóművet, élesen betekert kormánnyal a féltengelyt ellenőrzik.

Ezután megint várakozás, részünkről örömteli, hisz’ az autó jól teljesített, meg is dicsérték, formaságok vannak csak hátra, biztosan megkapjuk az eredetileg javasolt summát. Ehhez képest hideg zuhany a nyájasról hirtelen sajnálkozóra váltó alkalmazott közlése: másfél millió forint. Ő nem is érti, csupa jót mondott a főnökének. Talán rossz napja lehet a feljebbvalónak, hogy ezzel az összeggel kénytelen előállni? Mi uralkodunk magunkon, udvariasan visszautasítjuk az ajánlatot. Ő türelmet kér, beszél kollégájával még egyszer. Megjelenik egy morc nagydarab alak, ő is körüljárja az autót. Barátkozni próbálok vele, kiderül, nem beszéli a nyelvünket. Talán ez kell a megvesztegethetetlenséghez?

Pár perc múlva újra itt emberünk, vicces 50 ezret dobnak az előbbire. Sajnos, feketelistás a Toledo, valamiért nem keresik, nekik is rizikós átvenni, tudjuk meg. Megköszönjük a lehetőséget, és megkérjük, legyen kedves visszaadni a forgalmit, drága az időnk a délelőtti kabaréhoz. Távozik, de nem a forgalmival, hanem egy újabb ajánlattal tér vissza: 1,6 millió. Továbbra is keveselljük, újabb tiszteletkör, most a főnökkel tér vissza, aki megismétli a már elhangzott értéket, de hajlandó felfelé tornászni, további ötvenezerrel. Mi is gyengülünk, ugyanis a hatalmas nyomás alatt könnyelműen 1,8-ra csökkentjük az elvárást.

A díszmenet távozik, mi pedig fogunkat csikorgatjuk, miért raboljuk itt a szép napot és a rövid fiatalságunkat? Elcsípjük a srácot, most már határozottabban követeljük a forgalmit, jelezve, hogy fontos üzleti tárgyalásról maradunk le, ha tovább akadályozzák távozásunk. Megint egy virtuális ötvenes jön a papír helyett; jó is lenne félóránként ennyit keresni. Csakhogy mi most még mindig kétszázas bukóban vagyunk legrosszabb várakozáshoz képest, ez nem nyereség, hanem kárcsökkentés.

Az emelt hang és az előbbi saját ajánlatunk visszavonása meghátrálásra készteti a vevőt. Tesz még egy halovány kísérletet, kifaxolják az autót adatait Prágába, és az lesz a végleges javaslat, de azt már útközben kapjuk telefonon. 1.750.000,- Ft, ebből lejön egy húszas az eredetiségvizsgálatra. Tehát 1,73 millió. Megköszönöm, az autót vezető gazda felé megígérem a tolmácsolását, de a hevültségét látva jobbnak látom megvárni, míg leparkolunk. Valahogy nem kap a lehetőségen, sőt, az este érkező következő ajánlaton sem, amiben felkerekítik 1,75 millió kézbe kapható forintra.

Pedig ez már megfontolandó lehetne, legalábbis akkor, ha valamit már lefoglalóztunk volna, és úszna a pénz, ha nem sikerül kikerekíteni. Vagy ha otthon sivalkodnának az éhes gyerekek. Netán akkor, ha előtte pár nepper az utolsó pillanatban a felajánlott összeg csökkentése árán vette volna el a kedvünket a velük való megegyezéstől. De így nem. Sőt, megmarad a Toledo, második autó lesz a családban.

A hosszú sztoriban ott volt néhány rejtett tanács is. Összefoglaljuk és kiegészítjük ezeket: tájékozódjunk a várható eladási árról. Ne legyünk restek több helyre elmenni. Alkudozzunk körömszakadtáig, ők is ezt teszik, az nyer, aki kitartóbb. Ismerjük autónk hibáit, nincs kínosabb, mint a hiteltelen dadogás, ha lebukunk.

Az sem baj, ha elvettük a kedvét az erőfölényével visszaélő multitól. Sok kisebb kereskedés várja az eladó járműveket. Persze ők sem kevésbé trükkösek, ha nincs is ennyire forgatókönyvszerű előadás a felvásárló részéről. Ízelítőül egy pár fogás, amivel tízezreket veszíthetünk: kopott a gumi, egy ötvenes levonás. Nem gyári vagy nincs gumiszőnyeg, máris ugrani akar egy húszas. Most veszi csak észre, hogy hamarosan lejár a zöldkártya, ne adj’ isten a műszaki, vérmérséklettől és pofabőrtől függően 20-100 ezer árcsökkenés. Ja, és az eredetiségvizsgálat az eladót terheli. Persze a kialkudott árból, utólag levonva.

Mindezeken kár felháborodni. Egy speciális kereskedelmi kultúra zárt, soha meg nem változó világa ez. Aki becsületesen, őszintén, egyenesen akarná csinálni, hamarabb csődbe menne, minthogy a konkurencia kézigránátot dobna a telepére. Nekünk, eladóknak egy lehetőségünk van: ismerjük az ellenünk bevetett fortélyokat. Vagy pedig hirdetgessünk magunk, bár az sem maga a mámor. Legközelebb esetleg ilyen irányú tapasztalatainkkal jelentkezünk.

2008-ban az összesített eladás 11%-át adta Magyarország, ez 6650 darabot jelentett. A nagy reménnyel megnyitott pécsi és szegedi telephelyeket bezárták, ezzel magyarázzák évértékelő nyilatkozatukban az alacsony eladási számot. Ugyanakkor a kihátrálás csökkentette a veszteséget és pénzt hagyott a kasszában. Az idei évet még két kereskedéssel kezdték, ebből már csak egy maradt: az összforgalom 2%-át adó székesfehérvári AAA Autóra is rászámolt a gazdaság. Jelenleg kizárólag a fóti telep működik, de a cseh központ elmondása alapján ha a gazdasági helyzet megengedi, „bébi-bazár” formában hajlandóak lennének visszatérni a magyar vidékre. Addig marad a főváros széli vízfej: a vevők, akik az intézményi autókereskedés vallásában hisznek, oda fáradhatnak áldozatért.

A cseh és magyar központ is megerősítette, hogy nem tervezik a végleges kivonulást. Persze nincs biztosíték, hogy ne jussunk a lengyelek sorsára. Jogosan mondja bárki, hogy úgy kell ez a kereskedés nekünk, mint üveges tótnak a hanyatt esés – a részvényeseken kívül senki sem veszítene a leépüléssel. Az országra jellemző növekvő bizonytalanság miatt a vásárlók vonakodnak a hitelfelvételtől. Nem csoda, a hitelterhek növekedése és a magyar forint törvényszerűen bekövetkező leértékelése senkit sem ösztönöz, hogy erején felül vegyen autót – szívjanak csak, akik ész nélkül mentek bele valami ezeréves lejáratú hitelbe.

A jellemzően használt járművekkel operáló csoport csak Csehországban működik igazán sikerrel, Szlovákiában tűrhető a helyzet, Magyarországon semmi jó sincs, a romániai egy telephely az 1430 eladott autójával és 2%-os részesedésével maga a csőd – biztos, hogy hamarosan csak három országban lesz jelen a három A, de akkor sem lepődünk meg, ha ez a szám kettőre csökken.

Az AAA Auto másik nagy gondját saját ingatlanbefektetéseik jelentik. Az a módszer, hogy a telephelyeiket nem bérlemény formájában használják, hanem vásárlással cégtulajdonba helyezik, alapjaiban hibás – ez az üzleti modell nem engedi meg, hogy a költségeket az adóból leírják, így csak az amortizáció marad. Milliók és milliárdok maradnak így tulajdonképpen forgathatatlanul; a hitelválsággal együtt érkezett ingatlanválság értékcsökkenést és megnehezedett újraértékesítést hozott.

Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?

Tegye meg a publikáció blogposztján!

2394 embertől váltak meg egy év alatt, 1440-en maradtak az AAA alkalmazásában. Fogy az ember, fogy a vevő, fogynak a boltok is, a végén semmi sem marad, csak az eladhatatlan autók; a részvényesek meg nem tehetnek mást – imádkoznak. Az üzletből kimaradt tőzsdések kuncognak csak – nekik az AAA minősítés a legjobbat jelöli. Az AAA Autónak ez nem sikerült, egy szomorú tőzsdei próbálkozás volt ez.

A végére egy kérdés maradt, hátha tudja valaki a választ: hol lehet keveset futott, balesetmentes, garázsolt, nem dohányzó hölgytulajdonostól származó autót venni olcsón?