Új értékesítési szegmens jelent meg az
autókereskedelemben, és a bankhoz visszakerülő gépjárművek nagy
száma miatt egyre inkább kalkulálni kell vele. A koncból nem
részesülő kereskedések szerint rontják a piacot, mégsem állítom,
hogy szívesen lennék ilyen zálogtárgy-kiárusító. Nem jó dolog
szándékosan lepusztított, hiányos autókat durva hazugságokkal
értékesíteni.
A vétel
Írásunk magva egyik jó ismerősöm autóvásárlása. Negyedrészben
tulajdonosa egy cégnek, és a car policy nem engedett neki 2 milliónál
drágább személygépkocsit. Ezért fanyalodott erre a
kétéves, jól felszerelt, órája szerint 43 ezret futott
Chevrolet Nubira re, ami az egyik legnagyobb autófinanszírozó
viszonteladójánál várta vevőjét.
A körülmények rejtélyesek. A telephely nagy állami intézmény zárt
udvarán található.
Valahogy nem az üvegzseb és a büntetlen előélet az a két kifejezés,
ami elsőre beugrik a láttán. A kereskedő a régi nepperek
módszerével dolgozik: a hirdetésben és az állapotlapon kicsit minden
szebb, minden jobb, mint a valóságban. Tehát szervizkönyves, tanúsítja
a felmérés eredménye. A vevő jóhiszemű, majd csak előkerül, mire
átveszi az autót.
Természetesen nem így történt, ami két okból is bosszantó: még 11
hónapig garanciális (lenne), és
épp úgy néz ki, lenne miért érvényesíteni a szavatosságot.
Például a légzsák visszajelzője masszívan világít, a szervo-rásegítésé
szintúgy. Egy piaci áras autónál, aminek az első üzembe helyezése
belföldi, sértődötten hagynánk ott az eladót, ha nincs szervizkönyv.
Itt nyelni kell egyet, és empátiát tanúsítani a szerencsétlennel
szemben, akinek a gonosz bank elvitte az autóját, csak mert nem fizette
a részleteket. És kuncsorogni az importőrnél, hátha kiállít
másikat.
Ezt a szériát
gyárilag könnyűfém felnivel adták. Annak mára nyoma sincs, a
nyári abroncsokkal együtt tűnt el. Hogy az első tulajdonos tartotta
meg, netán a nepper gondolta úgy, külön többet ér, mint az autóval
odaadva? Ki tudja. Sőt, az éber vevő még azt is felfedezte, az egyik
gumi kakukktojás a négy közül. Bátran szóvá tette, amire a típusválasz
érkezett: "nincs semmi baja a negyediknek, csak valamiért a pótkerék
van fent". De vajon miért, ha nem egy defekt miatt? Tényleg ott a
hiányzó példány, és valóban lapos. Vevőnk ragaszkodik ahhoz, hogy ez
legyen fent, mire visszajön. És mit lát az átvételnél? Vadonatúj
felnit, mert kicsit leütötték azt, ami a csomagtartóban lapult.
Nem a nyugodt alvás záloga, ha tudjuk,
autónkhoz a másik távirányítós kulcs egy nem feltétlenül jóhiszemű
személynél van. A komplett zárcsere kisebb vagyon, ezért más
módszer után érdemes nézni. Ilyen például a központi zár
átprogramozása, hogy a régi távirányítóval azért ne tudják már simán
kinyitni. A másik (és kombinálva az előzővel a legjobb) a
rendszámcsere. Egy tízesből megvan. Tucatautónál kicsit megnehezíti az
egykori autója után vágyakozó dolgát, ha a lakótelep parkolójában van
még 5 ugyanilyen.
Nubirank hátulja jól láthatóan sérült. Nem nagyon, a csomagtartón
belül nincs nyoma javításnak. A bizalom erősítését felvállaló kereskedő
előzetes képeket mutat, bizonyítandó a lökhárító apró, kizárólag
esztétikai hibáját. Csakhogy a vevő sem nyeretlen kétéves. Tudja, hogy
egy ilyen karcolás nem indokolna ennyire csálén álló idomokat.
Gyanús, hogy nem azt a lökhárítót fotózták, amit itt látunk.
Gyerekes hazudozás, ami miatt azt sem hiszi el az ember az eladónak,
ami netán igaz lenne.
Mégis megvették az autót. Indokok? Ez volt a költségkeret maximuma,
és a cél a minél fiatalabb, minél jobban felszerelt autó volt, amiben a
nem nyüzüge háromtagú család kényelmesen elfér. Az ár 1,95 millió
forint, ezért egy kétéves, bőrkárpitos, automata klímás, automata
váltós, egynyolcas szedánt adtak. Ennyi pénzért 1,4-est kínálnak kisebb
komforttal,
ami pedig korban és felszereltségben hasonló, 15-20 százalékkal
drágább. Műszakilag jó állapotban van, nincs benne 50 ezer km sem,
én méltányosnak érzem az összeget, főleg annak figyelembevételével,
hogy újkorában meghaladta az 5 millió forintot.
Az eladás
Fordítsuk vissza a dolgot, és
képzeljük magunkat az eladói oldalra. Tudom, nem könnyű, kevés
embernek van gusztusa folytonosan hazudni, csalni a megélhetés
érdekében, mégis sokan
csinálják. Én
viszont nem vagyok autónepper, ezért elbeszélgettem olyanokkal, akik
ismerik a dörgést. Névvel-arccal valamiért nem vállalták, de
gondolataik oly értékesek, hogy meg kell osztanunk Önökkel.
Kezdjük azzal, hogy a szakértők szerint pokolian jó üzlet (mármint
az autókereskedőnek; a bank fut a pénze után, de majd behajtja
valahogy, az adós pedig biztosan ráfizet).
Aki közvetlen kapcsolatot ápol a bankos kollégákkal, általában a
piaci ár feléért jut a lefoglalt autóhoz. Innentől mindenki
különböző stratégiát követ. Az egyik típusnak sok pénze és türelme van,
ő végfelhasználókat keres, akik a fent említett engedmény (15-20 %)
fejében megveszik tőle az autót.
Van olyan is, aki a pörgést szereti, a kisebb haszon / nagyobb
forgalom elv alapján nem bánja, ha más kereskedők viszik el a portékát.
Akár harmadkézből is lehet szépet szakítani, úgy, hogy még mindig az
átlagár háromnegyedét írják az autóra. Főleg a ritka, nagyméretű,
drágán fenntartható járgányok olcsók e konstrukcióban. Sokan
elgondolkodnának egy hatéves Jaguáron, mondjuk egymillióért. De a
duplájáért is ajándék.
Az elkobzott autók meghirdetése nem sokban különbözik a normál
eredetűktől. Itt is az előnyös tulajdonságokat kell kiemelni, a kevésbé
vonzókat pedig eltussolni.
A szervizkönyv nélkül hirdetett fiatal járműveket már meg sem
nézik, ez mindig kell, akkor is, ha nincs. Az évjáratnál az egy év
füllentés szinte kötelező, az élelmesebbek simán "elnéznek"
kettőt-hármat is. Persze, ön is, én is észrevesszük, és kikérjük
magunknak. A nepper azt az egyet várja, aki nem.
Azt hinnénk, a megvett autó állapotát alaposan ellenőrzik a bankkal
kapcsolatban álló kereskedők, mert nem akarnak drága szervizszámlákat
fizetni. Csalatkoznunk kell: a banki ügyintéző gyorsan elveszíti
nyájasságát, ha sokat akadékoskodik a partner. Ezért persze
átvesznek mindent, kis sérüléssel, világító visszajelzőkkel,
kitépett hangszóróval, tán még trágyával a csomagtartóban is. Nem
vitatéma a második kulcs, sem a kötelező KRESZ-tartozékok. Ami hiányzik
vagy elromlott, leginkább a vevő fogja pótolni, kijavíttatni. Hogy
miért nem pofozza ki a kereskedő? Mert nem adnak többet érte, ha
hiánytalan és hibátlan. Akkor is részletből, lízingből visszavett autó
marad a vevő szemében.
De kitől is veszik el az autóját? Aki nem fizeti a törlesztést.
Tavaly úgy harminc-negyvenezer kuncsaftot választottak el gépjárművétől
ez okból. Köztük találjuk az önhibájukon kívül anyagi problémákkal
küzdőket. A könnyelműeket, akik az új autó csábító szirénhangjától
elfeledték, hogy a törlesztő részlet csak egy a költségek közül. Ők
azok, akik nem képesek előre kiszámolni, hogy egyetlen havi befizetés
elmulasztásával a kifizethetetlen adósság örvényébe zuhannak. És persze
akad olyan is, aki pontosan tudja, hogy nem fog fizetni, legfeljebb
két-három hónapig, aztán még ugyanennyi ideig használja/pusztítja a
járművet, mielőtt elveszik. Nekik csábdal a nullaszázalékos
kezdőrészlet. Ennek a költségét sem a bank nyeli le, nehogy azt tessék
hinni. Önök (mi), akik rendesen fizetnek, ezért kapnak kvázi
uzsorakamatra bankhitelt.
És ha már viszik, sokakban feltámad az érzés, hogy dögöljön meg a
szomszéd tehene is. Egy átlagos autót percek alatt tönkre lehet tenni,
elég leengedni a motorolajat, és furikázni egy kört. Persze, ezt
kevesen teszik meg, de onnantól, hogy megérkezett a második-harmadik
felszólítás, már nem a garanciális szerviz meg a kímélet lesz a
kulcsszó.
Ismerek olyat, aki látott egy baltával körbelyuggatott BMW-t.
Abból nem sokat vett ki a bank, neki meg valószínűleg mindegy volt, öt
vagy tízmilliót vernek rá.
Befejezés
Az lenne a legjobb, ha egyáltalán nem kéne foglalkozni a témával.
Mindenki akkora terhet vállalna, amit képes teljesíteni. A bankok és az
újautó-kereskedések sem késztetnék könnyelműségre induló részlet
nélküli, 120 hónapos futamidejű akcióikkal az ostoba vásárlókat. Akik
képtelenek átgondolni, hogy a magas használtautó-árak ellenére a
hitelszerződés kifutásának háromnegyedében a tőketartozásuk meghaladja
az autó értékét.
