hirdetés

Az elmúlt évek szigorításai és a többször is módosított
regisztrációs törvény erősen visszavetették a korábbi időszakra
jellemző autóbehozatali lázat: 2003-ban még 86 ezer személyautót hoztak
be az országba, tavaly ez a szám 42 ezerre esett vissza. 2005 első
negyedéves adatai alapján a KF szakértője 30 ezerre becsülte az idei
évre várható összforgalmat.
A visszaesés fő okaként többen is az égig érő
regadótáblát
említették. A jelenleg érvényben lévő tételek mellett már közel sem
lehet akkora nyereséget kitermelni egy ügyesen kiválasztott autóból,
mint korábban.

Az import négyötödét bonyolító profik, közismertebb nevükön
nepperek, természetesen változatlanul dolgoznak. A legjellemzőbb,
hogy fix, általában pár százezer forintos ügyintézési díj ellenében az
autó kiválasztását leszámítva minden terhet levesznek a vállunkról:
tárgyalnak a kinti kereskedővel, elintézik a kezdő befizetést, behozzák
az autót, határainkon innen pedig átvállalják a műszaki vizsgálatok, a
vámhivatali és forgalomba helyezési eljárások elvégzését.

Egy hivatásos importőr megbízása jelentősen leegyszerűsíti a
behozatalt,
én például valószínűleg nem bírnám idegekkel a végigjárandó
hivatalok sorát, ugyanakkor az is jogos kérdés, hogy miért
fizessünk több százezer forintot az amúgy is borsos pluszköltségek
mellett, ha valamit magunk is el tudunk intézni.

Mit és honnan?

Magyarország EU-csatlakozásával megszűnt a behozható autók évjárati
korlátozása, és vámkezelési kötelezettség sincs, mivel az uniós
kereskedelem vámmentes. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy
mostantól bármilyen ótvaros roncs szabadon behozható és hazánkban
forgalomba helyezhető lenne, és nem vonatkozik az EU-n kívül gyártott
autókra.

Az EU ráadásul nem is pontos megnevezés, mivel az európai
származás valójában az EGT országaira (EU+Izland, Liechtenstein,
Norvégia) vonatkozik. Törökországból és Svájcból jelenleg vámuniós
szerződés alapján jöhetnek 0%-os vámtétellel az autók, és több
országgal van szabadkereskedelmi megállapodása az EU-nak. Ezekről a
helyekről EUR1 okmány kitöltésével szintén 0%-os vámmal hozhatók
autók.

Más, úgynevezett harmadik országokból (USA, Japán stb.) érkező
autókra az amúgy is elkerülhetetlen költségek mellett vámot is kell
fizetni, egységesen 10%-ot. A forgalomba helyezhetőség kulcsszavai a
típusbizonyítvány, az EURO-besorolás és a motorkód. Típusbizonyítványa
minden motoros járműnek van, ez tartalmazza a környezetvédelmi
besorolás (EURO-kategória) megállapításához szükséges adatokat.

Bentley Turbo S (1994-1995) már nem jöhet. Vagy mégis?

EURO-I-es autót nem lehet behozni. Az EU-ban gyártottak közül
legalább EURO-II-es besorolású, még érvényes hatósági engedéllyel
rendelkező autók, a harmadik országokból csak EURO-III-as vagy annál
jobb normát teljesítő példányok jöhetnek. Erről tájékoztat a
KFF honlapja, ehhez képest telefonon már azt
tanácsolták, inkább csak EURO-III-as vagy még környezetkímélőbb autóval
próbálkozzunk. Házi dílerünk megnyugtatott, hogy semmi gáz nincs az
EURO-II-essel, ő behozza. Az már csak a püspökfalat, hogy a behozatal
jelenlegi hazai szabályai, különösképpen az irreális összegű regadók és
az évjárat alapján történő kategorizálás nem igazán felelnek meg az
uniós irányelveknek. De ez külön téma.

Az EGT-ből használtan behozott személygépkocsik közül azok
helyezhetők forgalomba, amelyeknek van európai típusbizonyítványuk, és
legalább EURO-II minősítésű szív dobog bennük.
Az EURO-II-es környezetvédelmi minősítést 1996. október 1-jén tették
kötelezővé, az ezután gyártott autók biztosan teljesítik az
előírásokat. Előfordulnak kivételek, a KF-nél járt 1994-es
Mercedes, amely hajlott kora ellenére teljesítette az EURO-III-as
normát, így a felügyelet engedélyezte forgalomba helyezését.

Ha se az euróról, se a típusbizonyítványról nincs fogalmunk, a
Közlekedési Felügyelethez érdemes fordulni, ők az adott példány
motorkódja alapján meg tudják mondani, milyen besorolást kap az autó.
Ezt azért jó előre kideríteni, mert ez alapján kell a regisztrációs
adót leróni, a rosszul spekulált besorolás pedig anyagi törést okozhat.
A harmadik országból érkező autókhoz logikusan nincs európai
típusbizonyítvány, de a kiszemelt jószág motorkódja alapján a KF ezen
esetekben is eligazít. A Központi Közlekedés Felügyelettől kapott
információk szerint eddig még a legkisebb amerikai manufaktúrából
érkezett motorkerékpárról is megszerezték a szükséges adatokat.

Új vagy használt?

Sokszor okoz gondot, hogy mi minősül új illetve használt
járműnek.

Az áfatörvény és ennek értelmezésére kiadott APEH-iránymutatás
értelmében:
Új személygépkocsi az a személygépkocsi, amely az adó alanya által
történt megszerzésének időpontjában legfeljebb 6000 kilométert futott,
vagy amelynek első külföldi forgalomba helyezésétől számítva a
megszerzés időpontjáig legfeljebb 6 hónap telt el.

Hogy a két ismérvet igazolni tudjuk az áfa megfizetésénél, az első
forgalomba helyezés időpontjával kapcsolatban a forgalmi engedélyben
szereplő dátum a mérvadó, a vásárláskori kilométeróra-állást pedig a
számlán vagy az adásvételi szerződésen kell rögzíteni.

Ezek alapján eléggé egyértelmű a helyzet:

Újként hozható be a 2 hónapos, de 10 000 km-t futott autó, de
annak a nyugdíjas vidéki orvosnőnek az autója is, aki, bár 5 éve
birtokolja az autót, nem ment vele többet 6000 km-nél. A fenti ismérvek
alapján már könnyen behatárolható, hogy új autóról van-e szó:
amennyiben a paraméterek nem felelnek meg, használt autóról beszélünk.
Ezek is behozhatók, de csak akkor, ha legalább az Euro-II-es
környezetvédelmi normát teljesítik.

A fenti két eset alól
egy kivétel van, a muzeális korú, köznyelven veterán autók köre.
Itt a leglényegesebb adat, hogy az autó idősebb legyen harminc évesnél,
ezen kívül van egy csomó más előírás, ami szabályozza, hogy az adott
harminc év feletti, azaz muzeális korú autó behozható és forgalomba
helyezhető-e Magyarországon. Erről bővebben legközelebb.

Forgalomból kivonás, ideiglenes
rendszám, hazaszállítás

A külföldön megvásárolt járművet hazahozatal előtt ki kell vonni a
forgalomból, ezt a régi tulajdonos tudja megoldani. Amennyiben a
megvásárlandó külföldi autó már Magyarországon tartózkodik, nem kell
eladás előtt hazautazni vele, elég, ha külföldi tulajdonosa bemutatja a
régi rendszámot az otthoni hatóságoknál.
Ha a vásárlás külföldön történik, és az autót saját lábán szeretnénk
hazahozni, a forgalomból kivonás után ideiglenes rendszámot kell
kérni. Ezzel már simán jöhetünk haza a határokon át. Ennek költsége itt
Európában általában 80 és 140 euro között mozog. A tréleren
hazaszállított autókra nem kell ideiglenes rendszám.

A tengerentúlról általában hajón, konténerben érkeznek az autók.
A konténerek szabott méretei miatt (10, 20, 40 láb hossz) érdemes
csoportosulni. Egy 40 lábas konténer körülbelül három autót bír
befogadni, körülbelül háromezer dolláros fuvardíjért, ebből látszik,
hogy egy személyautó áthajóztatása nagyjából ezer dollárból oldható
meg, egy pick-up általában 1500-ból jön ki. Be.

Érdemes lehet az útvonallal játszani, például csak Amszterdamig
hajóztatni, onnan saját kezűleg begördülni, ilyenkor kevesebb a
fuvardíj, és az első lépések is gyorsabban lezajlanak, mint itthon.

Számla vagy adásvételi?

A kérdést alapvetően az dönti el, cégtől vagy magánszemélytől
vásárolunk.
Magánszemélytől elegendő az adásvételi szerződés. Az adásvételi
szerződés nyelvét nem korlátozzák a jogszabályok, értelemszerűen
érdemes olyan nyelvet választani, amelyen mi is értjük, mit írunk alá.
Az EU-n kívülről hozott jármű beléptetésekor a vámhatóság kérheti az
adásvételi fordítását, a bevett gyakorlat alapján azonban ez nem
jellemző.

Ha kereskedőtől vagy cégtől vásárolunk, kereskedelmi számlát
kell kérni. A helyzet ugyanez céges import esetén, a magánszemély úgyse
tud számlát adni, az eladó cégnek pedig úgysincs más választása. Az
alulszámlázás nem javasolt, már csak azért sem, mert ha a vámhivatal
gyanúsan alacsonynak találja a számlaértéket, jogában áll felemelni az
összeget.

Remélhetőleg az eddigiek segíthetnek a megfelelő autó
kiválasztásában és hazaszállításában. A következő részben áttekintjük,
milyen megpróbáltatások várnak a határon innen. Az sokkal
szórakoztatóbb lesz!